Z. Karvalics László

z.karvalics
Forrás: -

Csontvázharcosok igazsága

Az élet és az irodalom néha különös módon találkozik. A hír, hogy Kínában betiltották a World of Warcraft közösségi online szerepjáték legújabb kiegészítőjét, regényolvasás közben ért.

Csingiz Ajtmatov egyik utolsó művében, a Dzsingisz kán fehér fellegében Tangszikbaj-ulu, állambiztonsági felügyelő előlépése érdekében, egy feljelentést kihasználva koncepciós pert igyekszik kreálni az ártatlan, kétgyermekes Abutalip Kuttubaj-ulu ellen. Ehhez többek között a tanító Halál a Szári-Özek síkságán című novelláján keres „fogást”: egy százados és gyönyörű zászlóhímező kedvese szerelméből kisfiú jön a világra, de mivel a hadjárat idejére Dzsingisz kán megtiltotta gyermekek születését, mindkettejüket kivégzik. Embertelensége miatt azonban szerencséje elhagyja az uralkodót is.  Tangszikbaj-ulu szerint mindez a „legfelsőbb hatalom bírálata, megkérdőjelezése. Annak hirdetése, hogy az egyes ember érdeke az államérdek felett áll.” Ugyanennyi erővel persze mondhatta volna azt is, hogy a feudális elnyomás elleni progresszív lázadás – fényesen igazolva azt, hogy amikor pusztán ürügyet keresünk, akkor nagyon kilóg a lóláb.  Ahogy a kínai hivatalnokoknál is. A csontvázharcosok és a szellemek szerepeltetése miatt "feudális babonák nyerhetnek ismét teret”, a városok ostroma pedig „nem felel meg a szocialista elvárásoknak”. Átlátszóbb ürügyeket nehezen lehetne találni, de nem is ez a lényeg. A cenzorokat egészen biztosan az elementáris közösségépítő erő zavarja. Az online játékból kapcsolati háló nő, ebben belsővé tett normák születnek, a kölcsönös összekapcsoltság jelentések folyamatos cseréjét szüli, az önszabályozás a demokrácia-igényt erősíti, innen pedig már csak egy lépés a „legfelsőbb hatalom bírálata”. A csontvázharcosok valóban fenyegetik Kína rendjét.