Z. Karvalics László

z.karvalics
Forrás: -

Az információs terrorizmus színe és visszája

2010 december 9.-én Michael Cook, a MercatorNet szerkesztője három pontban marasztalta el a Wikileaks-et és alapítóját, Julian Assange-ot: az üzleti és kormányzati szereplők elleni „hackertámadások bátorításában”, az amerikai diplomácia reputációjának veszélyeztetésében de legfőképp információs terrorizmusban.

Csúsztatásokkal és tévedésekkel teli írása nem is nagyon érdemelne figyelmet, ha szóhasználata és érvei nem köszöntek volna vissza Kövér László december 12.-i sajtótájékoztatóján. Az Országgyűlés elnöke az MTI tudósítása szerint „információs terrorizmusnak tartja, hogy a bizalmas dokumentumokhoz hozzájuthattak és azokat kiszivárogtatták”, amely a „demokráciát veszélyezteti”. Emiatt "bizony hozzá kell nyúlni" az internetes hírközlés ellenőrizetlenségének tabujához”, "végig kell gondolni, miképpen lehet a hasonló eseteket megelőzni".

Az a kisebbik gond, hogy az „internetes hírközlés ellenőrizetlenségének tabuja” egyszerűen nem létezik, hiszen az Interneten megjelenő tartalmak felett számtalan, erős jogosultsággal rendelkező instancia gyakorol kontrollt, a büntetőjogtól a polgári jogon át a fogyasztóvédelemig és a különböző médiahatóságokig. Sokkal elgondolkodtatóbb kérdés az, hogy vajon a bizalmas dokumentumok megjelentetése miként is veszélyeztethetné a demokráciát magát?

Elvileg okozhat (vélt vagy valós) biztonsági kockázatot, ha ellenérdekelt felek innen értesülnek olyan dolgokról, amelyek akció-szinten befolyásolják a viselkedésüket. A közlés elvileg és gyakorlatilag is sértheti egyesek személyiségi jogait, amennyiben rájuk vonatkozó információ nem kívánt módon válik nyilvánossá.
Megvalósulhat úgy is jogsértés, ha a dokumentumok adott körének titkosságát védő erős rendelkezések ismeretében és ellenére történik közlés. De mindez – az indokolt vagy indokolatlan hatósági fellépésekkel együtt is – nem a demokrácia ellenére, hanem annak részeként, azt mozgásban tartva, korrekciós mechanizmusainak működtetésével történik. A nyilvánosság határainak feszegetése – minden kellemetlensége ellenére – valójában kifejezetten a demokrácia érdekében történik. Ha Cooknak és Kövérnek igaza lenne, akkor Woodward és Bernstein, a Watergate- ügy nyilvánosságra hozói is információs terroristának volnának minősíthetőek.

És így érkezünk el a legnagyobb gondhoz, egy adott jelenségnek a nyelvhasználaton keresztül történő diabolizálásához.

Az információs terrorizmus kifejezést Tim Thomas alkotta meg az ezredforduló környékén [1], arra reflektálva, miként használja egyre inkább a „hagyományos” terrorizmus az Internetet saját, pusztító céljai érdekében. Két oldalát definiálta:

- bármilyen hálózati vagy más információs rendszer-szolgáltatás vagy akár azok komponenseinek felhasználása terrorista kampány vagy akció céljaira, és

- a terrorizmus fizikai erőszakcselekményeivel összekapcsolódó, azok megvalósulásához köthető rossz szándékú beavatkozás valamilyen információs rendszer működésébe.

A fogalom nagyon alapos, két oldalas szakmai definíciója a fentiekkel teljesen megegyezően az információs technológia által nyújtott új lehetőségek destruktív felhasználását jelöli meg, az információs hadviselés (information warfare) részeként. Nincs olyan értelmezés, amely elfogadhatóvá tehetné Cook terminológiai trükkjét, amellyel összemossa a fizikai destrukcióra kondicionált külső ellenséget az információszabadság és a kormány kontrolljának határterületein lavírozó belső „szellemi ill. modern médiamozgalommal”.

Csakhogy az Internet-polgárok már nehezen „vezethetőek meg” olyan, nemtelen eszközökkel, mint a „kellemetlen” és „nemkívánatos” jelenségeknek az elnevezésen keresztül történő ellehetetlenítése vagy a feleslegesen keltett morális pánik. A lavina hirtelen megfordul, és tisztára söpri a problémateret: miközben nem kétséges, hogy egy kiélezett világpolitikai erőtérben az erőszak folyamatos jelenléte miatt továbbra is nagy jelentősége van mindannak, hogy a nyílt és titkos csatornákon milyen információk milyen feltételekkel szerezhetőek vagy jeleníthetőek meg, a háttérben kirajzolódik egy még átfogóbb játszma és annak minden szereplője.

A veszély folyamatos jelenléte mellett ugyanis az információs társadalom globális színterein már jó ideje formálódik egy egészen másfajta, megismerésen és megértésen alapuló érintkezéskultúra, amely szöges ellentétben áll a képmutató, fontoskodó, titkolódzó, bizalmatlanságban fogant ipari korszakos diplomáciával. A Wikileaks-ügy valójában ennek a történetnek lesz egy fontos fejezete a jövő tankönyveiben - ha azok egyszer megírhatóak lesznek.

 

 


[1] Ld. Kevin A. O’Brien Information Age terrorism and Warfare In: Globalisation and the new terror: the Asia Pacific dimension Ed: David Martin Jones Edward Elgar Publishing, 2004 p. 127-158. (p.135).