Z. Karvalics László

z.karvalics
Forrás: -

Az információs társadalom mibenléte. Széljegyzet a „legelemibb digitális kompetenciák” egyikéhez

Érdekes soron akad meg a szemem „az egyes szakképzési tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 84/2013. (III. 21.) kormányrendelethez” a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által ajánlott IKT 0-1 kompetencialistát [1] böngészve: „A résztvevő képessé válik …  az információs társadalom természetének, hasznának és korlátainak megértésére”.

Ezt is megértük! Igazán jó dolog, hogy nemcsak a felhasználói programok készség-szintű elsajátítását meg az informatikai ABC „felmondását” várjuk el a majdani képzések majdani hallgatóitól. Valóban fontos, hogy a technológián túl a technológiát magába foglaló társadalommal kapcsolatban is legyenek elemi ismeretei mindenkinek, aki a digitális kultúra medencéjében való megmártózás előtt átmegy az IKT-zuhanyrózsák alatt.

Azért kíváncsi is vagyok eközben, vajon hogyan néznek ki a helyes válaszok. Az információs társadalom fogalma ugyanis az ipari társadalom antitéziseként született meg, félszáz évvel ezelőtt. Elsősorban arra reflektált, hogy a termelés szektorainak, a fogyasztási javaknak és a foglalkoztatásnak ill. a munkavégzésnek a szerkezete eltolódott az információ-és tudásipar, az információ-és tudástermékek és az információs-és tudásmunka irányába, a világkép pedig energia-központúról információ-központúra váltott. Ehhez képest széles körben hódítanak azok a leegyszerűsítő megközelítések, amelyek a „sok információban” vagy a telekommunikáció és a számítógép együttes forradalmában vélik megragadni az „információs társadalom természetét”, s mostanra a politika és a sajtónyelv is sokat tett már azért, hogy zavaros és pontatlan legyen a szóhasználat. Vizsgáztató legyen a talpán, aki kiválasztja az autentikus értelmezéseket. Még véletlenül sem lesz szabad hagynia például, hogy valaki Frank Webster mantráját kezdje citálni az információs társadalom „elméleteiről” – mert Webster éppen a klasszikus megközelítés legnagyobb dekonstruálója, méltatlanul felkapott kritikusa (miközben az információs társadalommal foglalkozó Wikipedia-szócikk alapján akár az elmélettörténet legfontosabb figurájának is tűnhetne).

Még nagyobb gondot okoz az információs társadalom hasznának a megragadása. Van olyan megjelenített célja, teleológiája a civilizációnknak, amelynek az ismeretében eldönthető, hogy az információs társadalom közelebb visz-e hozzá? Van válaszunk?

Egy számítógépes alkalmazásnak lehet haszna, valamit gyorsabban, olcsóbban tudunk végrehajtani. Egy jól felépített tudás-alapú megoldás segíthet meglelni a legjobb választást, legyen szó utazásról, vásárlásról, bármiről. Ezen a rendszerszinten remekül értelmezhető a haszon, a hasznosság. És természetesen: a korlát, az árnyoldal is. Az automatizált rendszereknek való nagyobb kitettség. A megfigyelhetőség, az információs önrendelkezés sérelmei. A digitális devianciák, a hálózatra költöző bűnözés és hadviselés. Feltehetőleg ilyesmire gondolhattak a kompetencialista összeállítói.

De ha már így került megfogalmazásra, akár végig is gondolhatjuk, hogy vajon mi is az információs társadalom korlátja? A tőke-és profit-logika, maga a kapitalista paradigma, amelyet nem leváltani-lecserélni, hanem éppen erősíteni, továbbéléshez segíteni látszanak a nagy tudású infokommunikációs alaprendszerek? A tudástermelésbe bevonható agyak számának mint erőforrásnak a korlátossága (a szociokulturális hátrányok, a nyelvi interoperabilitás hiánya, a jövedelemkülönbségek miatt)? Az átalakuló társadalmat fogságban tartó ipari korszakos érdek-és hatalmi struktúrák? Egész izgalmas kérdésekig juthatunk, nem biztos, hogy a szakképzésben ilyesmikről esik majd szó.

Az azonban bizonyos: van az információs társadalomnak „szelleme” is, mint a régi karácsonyoknak. Ilyen szavakat suttog nekünk: részvétel (participáció), nyilvánosság, gyermek-központú iskola, kreativitásfejlesztés. Tudomány, felsőoktatás és innováció a középpontban. Művelt, kultúrafogyasztó társadalom, a bizalom pókhálójával összekapcsolva. Ám ha a jelenről és a jövőről gondolkodva a jövő diákja lépten-nyomon az ipari korszak árnyaival szembesül, ha csak a részvétel és a cselekvés illúzióját kínálják neki, ha mindenütt titkosításba, információs monopóliumokba fut, ha rendpárti és ideológia-vezérelt közoktatás-politikát lát megvalósulni, ha a hangzatos szólamok helyett a tudásszektor valójában nem prioritás (hanem egyenesen a fiskális megszorítások célpontja), ha mindenütt a pusztító bizalomhiányba, kulturális deficitekbe szalad bele, akkor nagyon nagy bajban lesz, ha képessé akar válni az információs társadalom természetének megértésére.

[1] http://www.kormany.hu/download/5/56/d0000/IKT_0-1_kompetencia_lista_modulrendelethez_honlapra_130312_final.pdf