Tölgyes László

Tölgyes László
Forrás: ITB

Az éhezők viadala

Kutya hideg lett így az Advent kezdetére, hózáporok és szeles napok jönnek folyvást. Most minden amúgy is 3 hétig a Vásárlásról fog szólni, indul a Fekete Péntek hazánkban. Örülhetünk viszont, több mint 160 nevezés érkezett az Appra magyar! versenyre. Mellesleg 1000 dollár felett a Bitcoin végre!

A Hálaadás után a tengerentúlon hivatalosan is elkezdődik a karácsonyi nagy bevásárlási szezon, de kiderült, mint már minden szokást ezt is másolják hazánkban örömest. Nem fogják kímélni a magyar vásárlók sem pénztárcájukat tehát, hiszen van mire költeni és lehet bőven válogatni is ez évben a trendi it-piac termékei között. A decemberi időszak úgyis a legtermékenyebb a még létező kereskedők számára, hiszen bevételeik mintegy 20 százalékát eme 2 hónap alatt termelik ki minden évben. Nem véletlen, hogy bizakodóak és optimisták a szakértők is a 2013-as év telével kapcsolatban. Vásárolni Necesse Est! Hivatalosan tehát a mai „fekete” pénteken indul a nagy bevásárlási láz. Az elnevezés onnan ered, hogy ezen a napon billen át a fekete színbe, vagyis nyereségbe a cégek éves eredménye ott a messzi Amerikában.

Ha minden igaz, akkor 2013 lesz az az év, amikor hazánkban is folytatódik az online értékesítés előtörése. Tény, a virtuális vásárlások egyre nagyobb összeget szakítanak ki a karácsonyi bevásárlási tortából. Ha az előrejelzések igazak, minimum 15%-os növekedésre számíthatunk, hiszen manapság már egy magyar kereskedőnek is kötelezően kell rendelkeznie online bolttal. Az természetesen más kérdés, hogy ez milyen háttérrel és sikerrel működik, hiszen elég széles még mindig a szórás, viszont a vásárlók egyre kényelmesebben és gyorsabban szeretnének nálunk is a megálmodott termékhez hozzájutni, de azonnal, ha lehet.

A viszonylag kis piac is erre kényszeríti viszont a kereskedőket, hiszen a válság bár látszólag nem létezik Magyarországon, azonban mégis megszorításokra kényszeríti őket, legalábbis az emberi erőforrások terén. 2013 amúgy is egyes elemzők szerint a magyar webáruházak paradicsoma volt, egy jól sikerült karácsony pedig ezt a trendet csak bearanyozhatja és a statisztikát erősítheti. Persze nem kell elbíznunk magunkat, nem fog hirtelen kolbászból készülni a kerítés majd nálunk az ünnepek után sem, mert 2014 azért Damoklész kardjaként fenyeget minket az előrejelzések szerint. A magyar virtust pedig ismerjük eléggé, hogy tudjuk sírva vigadunk, tartalékainkat is feléljük inkább, mintsem azt majd hagyjuk, hogy az állam élje fel ingyen és bérmentve. A magyar bankkártyás vásárlásokra pedig rosszkedvünk tele érkezik a „2 ingyenes lehetőség” törvényének bevezetésével. Vidéken pedig már régóta a cihában tartják újra, mint az ötvenes években a megtakarításokat. Az online kicsapongások fekete péntekjei sem nyűgözik le az ott élő egyszeri embereket, az egyre olcsóbb és mára kötelezővé vált okostelefonok és táblagépek talmi ígéretének árnyékában sem. Keserű az ünnepi boldog napok után majd rádöbbenni, hogy a kommunikáció sajnos még mindig pénzbe kerül az új évben is és az ingyenes lehetőségeket (Viber és Skype és más remek társak) elég jól letiltották a szerződések apró betűs részeiben az ebben a dologban kartellként boldogan együttműködő magyar mobilos szolgáltatók eszközeinken. Mellesleg a malacot is csak a céges reklámok hirdetéseiben lehet iPaddel etetni. A valóságban a WiFit előbb vagy utóbb az ólba is be kell vezetni a költséghatékonyság végett kötelezően majd.

Öröm az ürömben viszont, hogy az Appra magyar! verseny viszont sikeresnek tűnik. Hiszen mára nem a puszták, hanem a startupok népévé váltunk, derült ki a nevezések tömegéből. A 164 jelentkező legalábbis ezt bizonyítja, hogy jó lóra tett az ezt kiíró IVSZ. Ugyan állítólag némi lemaradással követi a honi alkalmazáspiac a nemzetközi trendeket, viszont a meglévő kicsit túlfejlett programozói bázis rögvest át tudta önmagát csoportosítani erre a „kézhez álló” platformra egyéb megbízások híján kényszerből: hiszen ismeretes manapság programozó matematikus végzettségű egyedekből Dunát lehetne rekeszteni. Persze tudjuk, hogy fontos lenne az NFM hagyományteremtő szándéka, a tudatos mobileszköz-használat elterjesztése eme kereszteshadjárat meghirdetésével. A fizikai magyar valóságban viszont állítólag létező majd 2,5 millió okoskodó mobilon a pályázatra beérkezett alkalmazások csupán töredéke fut azonban. Nemcsak azért mert nem trendi magyarul is beszélő szoftvereket használni, hanem minden sarkon találunk szinte már egy ilyen szolgáltatásokat kínáló céget is manapság. Marketing nélkül egy eleve zárványként leledző piacon való jelenlét megszerzése pedig eleve reménytelen küldetésnek bizonyul a kezdeti izmos lelkesedés után. A kommunikációt ugyanis nem boltban mérik kilóra, azt keserves évek sorozata alatt lehet autodidakta módon is megszerezni és nem médiaiskolákban tanítják még ma sem a híresztelésekkel ellentétben. A magyar rögvalóság ugyanis más szabályok szerint működik, így sejteni lehet, hogy a legjobb fejlesztések már rég a süllyesztőbe kerültek a megfelelő kommunikációs támogatás nélkülözése és az erre szakosodott szakembergárda meglétének a hiánya miatt. Az Appra magyar! tehát elég magasra tette a lécet, ha ezt a problémát szeretné rapid módon orvosolni a magyarok honában rögvest. Ugyan biztosít ugyan, megelőlegezett jó szándékkal teljes iparági összefogást erre, de tényleges publicitást is tud majd nyújtani a verseny után?

De nézzük a lényeget, a belbecset, hiszen érdekes az a tény, hogy a beérkezett pályaművek nem igazán törődtek azzal, hogy minden lehetséges manapság kurrens operációs rendszeren is megjelenjenek (pedig ez tudjuk nem boszorkányság már), így 110 ezekből csupán csak egy platformon tud bizonyítani. Az életmód rovat úgy tűnik a Magyar Narancs óta fogalommá nőtte ki magát, mert ebben indult a legtöbb versenyző: 66 példány. A játékok meglepő módon csak 28 fejlesztőt biztatták arra, hogy kipróbálja magát ezen a megmérettetésen (pedig a nemzetközi trendek éppenséggel merőben ebbe az irányba mutatnak). Hogy a magyar „Copy&Paste” nemzet (bár a hivatalos hungaricumjaival izzadtságszagúan, de ennek az ellenkezőjét vágyik bizonyítani), mi sem bizonyítja jobban, minthogy mindenki a piacon csekély számban jelenlévő (ám anyagi megtérülésben jóval többet ígérő) iOS platformot részesítette előnyben (81%). A nép ópiuma, a számbelileg is jelentősebb Android csupán 68%-os támogatást kapott fejlesztőitől. Arra már nem is mer eme sorok szerzője gondolni, hogy a feudális magyar szemléletmód miatt alakult ki eme tendencia, hiszen az alkalmazást és Szent Jobs hagyatékát, az almás mobilokat mindig a felső vezetők és a maradék, a PR és marketing osztályokon dolgozó és a levetett iPhone-okat kényszerből megöröklő középosztály használ(t)(j)a. Ők a biztos vásárlók hazánkban ezt mindenki tudja, elég szépen felhízott a pórnép zöld robotos könnyeiből ez az új és mások hátán felkapaszkodott it uralkodó osztály láthatjuk. Steve Ballmer öröksége és a finn gumigyártók szégyene a maga 37 százalékával került a lecsóba ismét. Mi sem lehetne egy társadalom jobb tükre és a hétköznapok rettenetének a szociológiai leképezése, mint egy ilyen Appra magyar! verseny eredménye és statisztikája. Legalább itt kiderül mire fog vetülni az egyszeri, az „okosteflonok” kényszerű rabságába már államilag belevetett szerencsétlen és önsorsrontó állampolgár.

A magyar fejlesztésű alkalmazások viszont általában ingyenesek, tehát nyilván nem a Fekete Péntek akció során fogjuk megvásárolni őket. Amúgy is egy fizetős mobilos alkalmazás sorsa eleve bukásra van ítélve hazánkban, kivéve ha a nemzetközi piacra kitörve tud a saját lábán is megélni. Az Appra magyar! viszont látleletet ad legalább a magyar mobilfejlesztés gyermekbetegségeiről, hiszen láthatók melyek lennének a kitörési pontok, melyekben bíznak a fejlesztők és a mögöttük álló cégek (aztán persze szépen pofára is esnek). Az különösen érdekes, hogy a legtöbben a közlekedés budapesti anomáliáinak megkönnyítését (és a BKK kommunikációjának a Tarlós főpolgármester által feszegetett nehézkességét) választották sürgősen megoldandó feladatnak. A remek SmartCity is a második generációs verziójával, mint veterán versenyző próbálkozott a pályázaton, hasonló újdondász és sikeres(sic!) társai mellett. Joggal gondolhatjuk, hogy a magyar időt pazarló népség, ha eme megoldást, és a logisztikát megkönnyítő feladványokat ennyien részesítették előnybe egy állami pályázaton.

Visszatérve a kényszerű karácsonyi ünnepekre, a Fekete Péntek vagyis a Kapitalizmus Diszkrét Bája megkapta a saját ellen (antagonista) ünnepét: a Ne Vásárolj Semmit! Napot is szerencsére. Marx Károly bácsi ugyanis magyar helytartója Tamás Gáspár Miklós filozófus versenyző szerint is manapság reneszánszát éli még: hiszen lételemünk a fogyasztás. Pénzt költeni tudjuk élvezet, ha a munkahelyünkön eltöltött rabszolga sorsunk által automatikusan előidézett kisebbségi komplexusunkat kell pátyolgatni valamivel akkor meg kapóra jön. A vásárlás erre a legjobb gyógyír, a pszichoterapeutát amúgy sem tudnánk megfizetni soha a tökéletes megoldás kivitelezése végett. A mit és hol kérdésére adott válasz így sokkal inkább megoldást jelent a miért és hova kérdések egyetemes és kényszerű fenyegetésére. Arra úgyis csak a halálos ágyunkon kell majd felelnünk kötelezően, feltételezve, ha még öntudatunknál leszünk akkor, túlélve a virtualitásba vetett kényszerű létünk mindennapi és kötelező büdös és testszagú nyomorát. A bevásárlóközpontokat, mint a tanyasi vagy nomád lét új fellegvárait beélve a fogyasztás démonait tápláljuk a mindennapjainkban, amikor a termékinformációkat és kuponos oldalakat a szeretet ünnepe előtt végig izgulhatjuk vagy előfizethetünk automatikusan rájuk. A silány minőségű és átverés jellegű termékek sem tartanak vissza minket eme örömöktől élvezetétől soha. A vásárlás során elbukni ugyanis olyan függőség, mint a szerencsejáték vagy az olcsó és szintetikus drog: mindig lehet kezdeni újra az egészet. Az általa előidézett eufória a lényeg és semmi más csupán. A Termék, mint egy Excrementum, csak a szükséges rossz és mindig eldobandó, mert van másik és jobb és szebb… Mellesleg mindig újra is termelődik tudomásunk szerint.

A Ne Vásárolj Semmit! Nap túlfogyasztás elleni jelképes tiltakozása így természetesen maga is egy álságos és hamis dolog (mint minden eme földi siralomvölgyben), hiszen ugyanazon eszközöket alkalmazza, mint amit a fekete péntekes marketinges nyomorultak zsigerből tesznek. Olyan ez, mint az Éhezők Viadala, amikor a római arénákban szórakoztatták a gladiátorok, vagy a feleslegessé vált hadifoglyok és keresztények a cirkuszra és kenyérre vágyó balga és éhes népet. Nem véletlen, hogy már elárulja magát a mozgalom, amikor ugyanarra a napra datálta évfordulóját, mint a Fekete Pénteket: a Hálaadás kissé negédes és műanyag amerikai ünnepének másnapjára (a kötelező brutális pulyka és tökös sütemény után elbágyadva mire képes az amerikai hazafi, csak vásárolni, de behelyettesíthető a székely és horthysta nosztalgiában leledző magyar változat is, de ezt az olvasók kreatív fantáziájára bízom inkább, van miből választanunk szerencsére). Fogyasztani kell és kötelezően szól mindkét mozgalom szlogenje! Csak az egyik a pórnép sajátja, míg a másik a tudatosság ígéretével igyekszik elbódítani az éhezők önkéntelen virtuális viadalán versenyző buta és felelőtlen népet.

Választanunk kell tehát! A vásárlás örömeibe belefeledkezett csordát követjük, vagy eladunk inkább nekik, vállalva a vakot vezető világtalan szerepét a fenyőszagú napok alatt, hiszen Pásztoraink minket is felügyelnek mindig elektronikusan. Vak komondorok lehetünk csupán, akik végig kísérik az új világ hordáját az éhezők viadalán és szerepelhetnek annak virtuális médiumában egy picit, örülve saját efemer voltunk röpke dicséretének. Nem Viadal ez, hanem egy Nagy Zabálás, melyben minket is megemésztenek, hiszen csupán megvásárolható és elfogyasztható, felhasználható tárgyak vagyunk!

Iulianus Apostata: Fames