Tölgyes László

Tölgyes László
Forrás: ITB

Kölcsey a Facebookon

Úgy tűnik, az időjárás magára talált a héten, legalábbis az évszaknak megfelelően lehet öltözni végre. Habár a fiatalok tőlünk nyugatra már kiábrándultak a Facebook jelenségből, nálunk sajnos sokaknak még ez jelenti a hírcímlapot. Lassan darabokra fog szakadni az internet és elhunyt Szőr Péter, a leghíresebb magyar víruskutató.

Nem alaptalanul figyelmeztette a Google az amerikai államvezetést, hogy komoly következményei lesznek a lelepleződött kémtevékenységének. Láthatjuk, hogy már nem csak a brazil, de a német kormány is korlátokat szeretne bevezetni az internettel szemben, elég jól berágtak a megfigyelési botrányra ugyanis. Nem kell Nostradamusnak lenni ahhoz, hogy megjósoljuk, nemsokára tucatnyi követőjük akad majd. Valószínűleg egy ilyen akciót viszont előbb vagy utóbb, de igencsak megsínylene a mostanában amúgy sem a sikereiről ismeret amerikai gazdaság is. A Google tehát finoman fogalmaz most, amikor hivatalos tájékoztatást kér, hogy pontosan milyen felhasználói adatokra kíváncsi az amerikai parlament valójában. Mellesleg a korlátlan szabadság hazájában elég kínos, hogy az emberek bizalmát és hitét ilyen nyíltan kijátszották. Ki gondolja majd ezután azt, hogy az internet a nyitottság és a szólásszabadság egyik legfontosabb területe lenne. Ha tényleg elfogadjuk azt a tényt, hogy a világszéles hálózat a gazdaság egyik mozgatórugója volt eddig, akkor eleve számolhatunk eme fejlődés visszaesésére, vélekedik a Google is. Az NSA titkos adatgyűjtési botrány kirobbanása óta gyakorlatilag ez az első érdemi nyilatkozat it cég részéről az ügyről, természetesen nem véletlen, hogy ezt a Google-nak kellett meglépnie. Eddig gyakorlatilag semmi sem történt, mivel az amerikai szenátus igazságügyi bizottsága csupán meghallgatásokat eszközölt még ez ügyben, hiszen Edward Snowden elég alaposan feladta a leckét az egész kormányzatnak. Mindenesetre azt már kinyilvánították, hogy nem mondanak le a megfigyelés lehetőségéről, de a jövőbeni adatgyűjtések sokkal nagyobb átláthatóságot kapnak majd, persze ehhez a megfelelő törvényeket is módosítani kell. Mindez, mint tudjuk politika, tehát még sokáig el fognak játszadozni a honatyák egymással a parlamentben perlekedve.

A héten viszont szinte minden a Facebookról szólt. A harmadik negyedéves bevételei ugyanis 60 százalékkal bővültek, már meghaladták a 2 milliárd dollárt, a profit pedig 425 millió dollárt kóstál. A hirdetési bevétel csekély 1,8 milliárd, ez „csak” 66 százalékkal több, mint egy évvel ezelőtt. Tehát a szekér rendesen szalad, igaz hozzá kell tenni, ezek a bevételek 49 százaléka a mobilreklámokból érkezett már ebben az évben. Habár már mindenki csökkenő tendenciát jósolt, mégis a felhasználók száma elérte az 1,19 milliárd főt, a napi aktív felhasználók is 728 milliónyira híztak. Ha ezt a mobileszközökre kivetítjük, akkor pedig látható, hogy 45 százalékkal bővült a közösségi média ilyen jellegű használata (874 millió havi felhasználó generált 507 milliónyi napi aktív mobil főt). A kizárólag csupán a szolgáltatást okostelefonról használók száma viszont megkétszereződött. Hiába a táblagépek és a félévente kötelezően lecserélendő kütyük korában már csak illik az online jelenlétünk nyomait is ilyen eszközökön a virtuális világba vésni. A magyar rögvalóság sajnos itt is kissé kiábrándító, a 4,6 millió felhasználóból csak 2,6 éri el a nép ópiumát mobilon, igaz ez a duplája a a tavalyi eredménynek. Az mindenesetre kiderült, hogy minimum 14-szer nézik meg a saját hírfolyamukat egy nap alatt átlagban az igazi magyarok. Ugyan már tehát elég sok időt töltenek el a közösségi média vizein evezve, de a reklámbevételek növekedése sajnos még nyomába sem ér az amerikai változatnak.

Érdekes tényező viszont, hogy egyre jobban növekszik a Facebookból kiábránduló, egyéb alternatív megoldásokat keresők száma. A folyamatosan a megújulás címén változtatott (most épp a hírhedt Like gombot alakították át design címén) felületek, a mobil változatban 3 különböző applikáció kötelező használatának erőltetése egy feladatra, a biztonsági beállítások primitív volta, és a felhasználók biodíszletként való alkalmazása a Graph Search mindenhatóságának és eredményességének a bizonyítására elég frusztráló érzéseket keltenek nemcsak a veterán, de a „friss hús” típusú közösködők számára is. Előbb vagy utóbb mindenkiben megérik az az elhatározás, hogy törli a fiókját és hagyja ezt az egészet a francba. A The Guardian a héten közölt erről a társadalmi jelenségről egy alapos írást, az angol példában a tinédzserek pártolnak el a legnagyobb arányban Zuckerberg Márk találmányától. A fiókjuk inaktívan azért megmarad, mint a való világban elhunytaké is, növelve a közösségi médiavallás híveinek a számát a statisztikákban. A tendencia oka az „angol tudósok” vélekedése szerint az amerikaiak találmányának a sikerében kódolva eleve benne rejtekezik. Ugyan kezdetben az egyetemi kampuszok népe volt a megcélzott közönség csupán, mára gyakorlatilag aki nincs rajta az nem is létezik, nemcsak virtuálisan, de a való világban sem. A virtuális valóság átszüremlett a hús és vér birodalmába, az ige testté lett és köztünk lakozik. Kérdés az, hogy a szimulákrum, vagyis a virtuális másolat eltörli véglegesen a valódit vagy sem. Esetleg szimbiózisba kerül vele, vagyis a valós majd összenő és végérvényesen összekapcsolódik a nem valóssal. Vagy az interpenetráció elve lesz érvényes majd a jövőben, vagyis a kétféle regiszter szabadon vesz át egymástól majd elemeket. Még van időnk szerencsére ezen töprengeni, tehát választhatnak nyájas olvasóink a lehetséges olvasatok és megoldások között. Hiszen kényszerből, de használniuk kell a valós és a nem-valós világok dualitását megvalósító Facebook nevezetű (a párhuzamos világok küzdőterét bemutató) digitális megoldást, ha boldogulni akarnak eme földi siralomvölgybe vetett rövid életükben.

Természetesen a Z generáció népvándorlása nem jelenti azt, hogy kihalt pusztához lesz hasonlatos maga a Facebook, és csak néhány kóbor közösségi média próféta és tartalomkurátor hangját fogjuk csupán hallani majd a továbbiakban. Be kell vallani, hogy maguk a projekt kitalálói is, mint minden halandó emberi lény, öregszenek. Egy olyan it világban, ahol a kütyük és számítógépek lassan már fél év alatt lecserélődnek, a húsból faragott emberi lények sorsa is meg van pecsételve. Egyszerűbben fogalmazva, az idősebb korosztály betelepülése a trendi közösségi terekre a fiatal generációt a maga függetlenségének a megőrzésére készteti automatikusan. Hiszen ki akart fiatal korában a szüleivel bulizni, cigizni és csajozni vajon? Más kérdés, hogy maga a közösségi élet is az amerikai minta alapján már a mobilról működik a valóságban is, nem az asztali számítógépeinkről. Ez a felület viszont egyszerűbb és biztonságosabb és a privát szféránkat sokkal jobban védelmező(?) megoldásokat is kínál(hat). Ilyen a jó öreg Twitter, az üzeneteit megsemmisítő SnapChat, vagy az egyre népszerűbb WhatsApp is. Másrészt a korosztálynak megfelelő, sokkal gyorsabb és egyszerűbb kommunikációs nyelvet és felületet is ígérnek. Nem véletlen tehát, hogy a Menlo Parkban is kapcsoltak, amikor is a SnapChatre ajánlatot tettek a héten.

Nyilvánvaló, hogy az Instagram felvásárlása után valahogy vissza kell szerezni azt a „kontinenst” is, ahová a hűtlen Z generációs eretnekek menekültek, másrészt a mobil platform egyre növekvő népszerűségét is meg kell valahogy lovagolni, ha már arany tojást tojó tyúkként funkcionál manapság az. Ugyan egyszer már bepróbálkoztak 1 milliárd dollárral az üzenetküldőnél, de el lettek hajtva. Most a háromszorosával kopogtattak újra, de a Snapchatet ez a zsíros ajánlat is hidegen hagyta. Persze megtehetik ezt, hiszen naponta 350 milliónyi üzenettel kereskednek. Mindazonáltal köztudomású, hogy az Instagram harmadáron adta el magát anno Mark Zuckerbergnek. Kérdés, hogy csupán kivárnak, hogy felsrófolják az árat, vagy a Z generáció Facebookból kiábrándult tagjainak a végváraként szeretnének hősiesen küzdeni mindhalálig. Felmerül az a megoldás is, hogy az egyébként csőstül tolongó befektetők több száz milliós befektetéseire várnak még, legyen az a lúd akkor nagy és kövér.

De mi a helyzet a magyar végeken, tehetjük fel a költői kérdést. Nem várható, hogy a kék színű közösségi médiás cégnél majd sírni fognak a néhány százezer hitehagyott miatt, hiszen köztudomású, hogy exponenciálisan növekszik a 30 év feletti korosztály aktív jelenléte. A magyar népesség pedig, mint tudjuk egyre jobban öregszik, lesz utánpótlás és friss alapanyag a renegátok után bőven akár időtlen időkig az ilyen kommunikációs aktusok fenntartásához. Hazánkban minden sajátosan értelmezendő, így nem véletlen hogy a Facebook is igazi hungaricummá változott, mondhatjuk ezt joggal az „iwiwes csordák” sikeres és végleges átterelése után eme felületre.

Tartalmat kell számukra tehát gyártani és erre már születtek is alternatív megoldások, de nem fog késlekedni nem kell félnünk nemsokára majd a nemzeti, hivatalos változat és végső megoldás sem. A Madách Imre Gimnázium diákjai elkészítették irodalomtanáruk feladata alapján a XIX. századi magyar költők Facebook profilját. Így vált lehetségessé 2013-ban, hogy Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Arany János és Petőfi Sándor posztumusz is a közösségi média bajnokaivá válhattak. Hogy a feladat teljességgel modellezze eme virtuális világot egy remek csavarral (az irodalmárok szexuális életében turkáló Nyáry Krisztián után szabadon) a profilokat a költők személyiségéhez szabták, vagyis nőtársaik is megelevenedtek a hálózaton, Szendrey Júlia, Prielle Kornélia és társai képében. Maguk a híres személyek, mint a való világban egykor teljes értékű közösségi médiás életet élnek, tehát megjegyzésekkel fűszerezik kérészléptű képzeletbeli pályafutásukat a világszéles hálón, élvezve annak örömeit, míg a magyar nyelv tanára és a diákok a projektet le nem kapcsolják.

Megállapíthatjuk, hogy a magyar fiatalok ugyan követik a nemzetközi tendenciát és menekülnek, de a legnagyobb részük kényszerből vagy lustaságból marad a Facebookon. Nekik viszont előbb vagy utóbb szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a magyar rendőrség számára valóságos Paradicsomot kínál az önmagukról kitárulkozó potenciális bűnözők köre, melyet ők maguk alkotnak akaratlanul. Erre utal az, hogy nem múlik el mostanában hét úgy, hogy ne hallanánk a közösségi média felületen leleplezett valamilyen –  általában pitiáner és komolytalan, de a BTK által szankcionálható –  diákok által elkövetett bűncselekményről. A legtöbb esetben ugyanis a szülők ugyan nyitottak Facebook fiókot, de gyakorlatilag időhiány miatt nem követik gyermekeik tevékenységét eme felületen. Egy manapság magára valamit is adó egyházi iskolában (eléggé megsokasodtak mára az ilyen típusú intézmények) viszont az informatika tanárok alaptevékenységéhez tartozik a nebulók közösségi médiában eltöltött életének folyamatos követése és ellenőrzése, idejük pedig van bőven erre, hiszen tárgyuk kötelező óraszámát minimalizálták mondvacsinált oktatási reformok miatt. Oktatni tehát a közösségi médiában eltöltött idő illemtanát és elmagyarázni az etikai vagy viselkedési kódexet az így véglegesen kimarad a saját és a tanítványaik életéből. Hosszútávon tehát Kölcsey ugyan fent trónol a Facebookon, de a digitális analfabetizmus hatványozottan növekszik az oktatás új urainak bölcs döntése következtében. Neumann János pedig valószínűleg forog a sírjában csendesen.