Tölgyes László

Tölgyes László
Forrás: ITB

Inferno

Itt vannak a talaj menti fagyok, és egyre többet fog esni a hideg eső is. Rosszkedvünk tele egyre közeleg, ahogy hosszabbodnak az éjszakák is. A BlackBerryt elkótyavetyélték a héten, a magyar internetezők fele retteg attól, hogy a hatóságok folyamatosan ellenőrzik unalmas kis online életét. A Google pedig most ünnepli 15 éves évfordulóját, miközben megszűnt a legrégebbi újság nyomtatott kiadása.

A nyomtatott sajtó szépen lassan kimúlik, ahogy Jeff Bezos az Amazon tulajdonosa és a világ 12. leggazdagabb embere fogalmazta kissé ironikusan, lassan luxustermékké válik. Persze ő könnyen beszél, hiszen nemrég vásárolta meg magának a patinás papír alapú lapot, a The Washington Post-ot. Pontosabban egy remek hasonlatot vetett a médiahiénák elé: „Ez nagyjából ahhoz hasonlítható, hogy az emberek mindenhova lóháton mentek. Ma is van lovunk, de ma már nem ezzel járnak be nap, mint nap az irodába.” Persze érdekes akkor, hogy miért is vette meg magának az USA legnagyobb példányszámban megjelenő nyomtatott alapú napilapját. Mindenesetre a 250 milliós felvásárlás, még nem jelenti a Gutenberg galaxis végét, hiszen ott a távoli Amerikában is elég sokan leledzenek a digitális írástudatlanság állapotában és fognak is még évtizedekig. Ha tényleg igaz is lesz a jóslata, az csupán egy nagyon lassú és hosszúra nyúló kimúlást jelenthet, amikor is már mindenki az olvasó, a hirdetők és a tartalomgyártó elit is rákényszerül a képernyők kizárólagos használatára. Amúgy is lehet, hogy csak viccelt, hiszen az Amazon miből él valójában? Főleg nyomtatott könyvek eladásából, tehát van még remény a hazai nyomtatott sajtómunkásoknak és (fő)szerkesztőknek is. Mire nyugdíjasok lesznek talán akkor fog ez a trend begyűrűzni hazánkba, addig meg hasít és virul sajnos a kicsit lassú és nem naprakész analóg média. A Pokol még odaát van jelenthetik ki büszkén a szerkesztőségi értekezleteken a marketing menedzserek és lapigazgatók bátran.

A magyar olvasókat persze, mint látjuk zsigerileg nem fenyegeti ez a trend, hiszen amúgy is gyanúperrel élnek minden újjal szemben, hiszen ismeretes, hogy hazánkban élnek a legkonzervatívabb it lap előfizetői, derül ki még most is az éves felmérésekből. Ők azok, akik a mostani Snowden botrány után egyre kevesebbszer kapcsolják be a gépüket, hiszen még csak alig 2 évtizede múlt az az időszak, amikor is szinte mindenkit megfigyelt nálunk az államgépezet. Ezért nem lepődünk meg azon, hogy tudjuk, joggal van oka félni az egyszeri felhasználónak, hiszen sokszor az elemi vírusirtó sem található meg a gépen, miért is várnánk el tőle, hogy akkor nem oszt meg botor módon akaratlanul minden adatot a közösségi média felületeken magáról, családjáról és intim életéről. Érdemes csak végignézni, ha már aktiválták a Graph Search opciót a Facebookon, mennyire kitárulkozók az emberek ezen a felületen (a rendőrségen valószínűleg a közösségi médiát naplózó osztály egyenruhás tagjai elégedetten dőlnek hátra, nem kell sztahanovistává válniuk a havi átlagteljesítmény mindenkori eléréséhez). Gyakorlatilag rögvest le tudunk szinte bárkit káderezni, hiszen még az elemi biztonsági szabályokat sem állítják be soha, hogy kényelemből, vagy az eredendő magyarokra annyira jellemző emberi butaságból, azt majd döntse el mindenki maga. A hazai internetezők 49 százaléka ugyanis fél, hogy saját voksa alapján megválasztott fülkeforradalmas kormánya megfigyeli, a maradék szerint pedig az internetet a bűnözők irányítják, és ha idetévednek rögvest vissza is élnek az adataikkal. Nem meglepő, ismét előtérbe kerül a világszéles hálón való botorkálásuk során is a konzervativizmus szelleme, szigorú szabályozást követelnek azoktól, akik megfigyelik őket. Annak idején a Gestapo is elcsodálkozott ezen a magyar csordaszellemen, hiszen vígan jelentgették fel egymást a magyar állampolgárok, önként és dalolva, nem kellett felesleges teuton emberi erőforrást erre a feladatra átcsoportosítaniuk a német biztonsági szerveknek. Persze ez a felmérés kissé torzít, hiszen a Nagy NSA botrány után készült a G Data jóvoltából, és a Facebook és a mindenható Google is szerepelt a fenti két gonosz szervezet mellett. Zuckerberg Márk lopott találmányát természetesen divat ma szidni, mert már elérte a kritikus tömeget és tudjuk ők lelkiismeret nélkül használják fel a mezei közösködőket reklámcélokra, így a felmérésben részt vett egyedek 14 százaléka volt elégedetlen a közösségi média eme változatával. Érdekes módon a Google csupán csak 8 százalékot kapott. Az mindenesetre érdekes következtetésekhez vezet, hogy 27 százaléka a megkérdezetteknek már tapasztalt valamilyen visszaélést netes élete folyamán. A tesztben résztvevők fele inkább a kormányzati szervek kutakodásaitól tart joggal, hiszen az NSA botrány közben kiderült nálunk is reneszánszukat élik az állami kémszervezetek. Érdekes ellentmondást láthatunk az expozé végén, hiszen arra biztatják a netizeneket, hogy minél kevesebb weboldalra jelentkezzenek be, minél kevesebb adatot osszanak meg a közösségi médiában magukról és használjanak tiszta forrásból származó programokat. Gyakorlatilag bakot lőttek ezzel a riogatással, hiszen mesterségesen festik le a Pokol bugyraihoz hasonlatos alvilágnak az internetet. Ez a tanács pedig inkább árt a magyar digitális középosztály és hálózati műveltség fejlődésének, mintsem használ, ugyanis ahol az ördögöt a falra festik, az hamarosan meg is jelenik.

Közben pedig a volt gyapotföldeken a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) másfél milliárdos költséggel óriási szerverfarmot hozott létre Utahban. A kilencvenezer négyzetméteren elterpeszkedő adatközpont tizedén csak számítógépek leledzenek. Hasonló hírszerző kombinátokból pedig még van 5 darab Amerika szerte. Nem véletlen, hogy ez kiverte a becsületes jenki állampolgároknál a biztosítékot, hiszen Snowden ide vagy oda, de egy valamit is magára adó kormánynak kutya kötelessége megmagyarázni a lakosságnak, hogy a magánjellegű információk leszüretelése miként szolgálja a szabad amerikai nép üdvét és biztonságát ténylegesen. Elég nehéz lesz viszont majd ezt a globális megfigyelési metódust összeegyeztetni a messze földön híres és liberális, a személyiségi jogokat a legfőbb szentségnek beállító amerikai alkotmánnyal. De ki tudja, lehet, hogy példát vesznek majd a kitűnő magyar Alaptörvényről, a már ötödik kiadásánál tartó Nemzeti Hitvallásból.

A kisebbik ördög, a Google a héten elég sokat bénázott, előbb a Gmail szolgáltatás döglődött órákig a szerverek hibája miatt világszerte, majd másnap a GTalk közvetítette félre illetékteleneknek bizalmas vallomásainkat és beszélgetéseinket. Állítólag 2 redundáns hálózat állt le egyszerre, amire a rendszer beállítása miatt állítólag nem kerülhetett volna sor. Így a levelek egy bizonyos része órákig nem érkezett meg, de mindez csak a felhasználók felét érintette csupán (érdemes elképzelni hányan szidták Larry Page-et, akik eme problémával szembesültek). Mindenesetre végül is egy nap alatt helyrepofozták eme rendellenességet kedd hajnalra. A Gtalk viszont éppenséggel tegnap rakoncátlankodott, így az anyósom sajnos megtudta, hogy mit fog kapni a születésnapjára, annyi lett a nagy meglepetésnek.


Elég kínos volt ez, hiszen ma ünnepli tizenötödik születésnapját a kereső óriás. 1998-ban indult el a szolgáltatás ugyanis, igaz szeptemberben, magát a tényleges születésnapot, mint a karácsony napját a pápák ide-oda tologatták a cég korifeusai mindig. Ha a mai napon keresünk vele, akkor átválthatjuk a 98-as retro felületre is egy kis nosztalgiázás végett. A kereső mesébe illő történetét valószínűleg már mindenki kívülről ismeri, azt a mesét, ahogy Larry Page és Sergey Brin elméleti keresője a világot uraló hatalmas monstrum vállalattá vált. A kezdetben BackRub nevezetű weblapokat elemző matematikai analízis mára már a szótárakban is szereplő kifejezéssé vált. A Google-re a legjobban a se vele se nélküle kifejezés illik, létezni sem tudunk a neten miatta, sőt gyakorlatilag átszövi életünket minden szolgáltatása, ki vagyunk neki már 15 éve szolgáltatva. Ezt példázza az is, hogy az eddig a Facebook árnyékában tengődő közösségi médiás szolgáltatását is egy huszárvágással tette mindenki számára kötelező érvényűvé a héten. A YouTube ugyanis nemes egyszerűséggel át fog váltani Google+ alapú kommentelésre, erre ugyan eddig is volt lehetőség, de nemsokára kötelező érvényű lesz. Állítólag a trollok, a gyűlöletbeszéd és a spam elleni harc miatt, valamint a minőségi kommentek meghonosítása érdekében vezetik be, de mivel az itt folyó csevejek automatikusan megjelennek a Google+ „discussion” csatornáiban is, nem jelent ez mást, minthogy a hiányzó tartalmat szeretnének a kicsit kihalt felületre erőszakosan beszerezni. A TeCsőt pedig nem igazán tudjuk megkerülni, nincs másik ilyen sok színes tartalmat felvonultató videós felület, ami helyettesíteni tudná ezt. Vagyis a Google megint rafináltan csinálta meg a szerencséjét. Megvárta, míg a konkurencia minden földi jóval felszerelte a közösségi médiás felületét. Majd tanulva annak a hibáiból szépen és komótosan bekapcsolta az összes szolgáltatását egymás után, így nem menekülhetünk meg tőle már soha. Hogyan is néz ki ez a gyakorlatban? Ha más kommentjeire válaszolunk, azt ezentúl már szálba rendezetten fogjuk látni, mint egy diskurzust. Maga a videó alatt pedig a feltöltő és annak köreinek mérvadó tagjainak a hozzászólásai lesznek láthatók elsőre. Sőt végre így lehet privát beszélgetéseket is indítani, kizárva így a zavaró tényezőként magasröptű értekezésünkbe belerondító hívatlan egyéneket. Lehetőségünk van a hozzászólások előzetes moderálására is, így azok, amíg nem hagyjuk jóvá nem kerülhetnek ki élesben. Természetesen a kiváltságosoknak eltörölhetjük ezt a féket, vagyis finomra hangolhatjuk eme szűrőt végre.

Hogy némi öröm is legyen az ürömben, azért a születésnapra kaptunk egy nóvumot is, a Kolibri (Hummingbird) nevezetű új algoritmus. Ez nem más, mint a Google keresőjének a motorcseréje, ami a manapság oly divatos tartalomindexelésre koncentrál (a 2010-ben debütált Caffeine tehát most ment éppen nyugdíjba, ami a találatok rangsorolásában nyújtott előrelépést a keresés történelmében). A Kolibri az indexelt tartalmat elemzi, illetve a szakzsargonban ezt szeretné elemezni és „megérteni”, így a felhasználó kérdéseinek megválaszolására alkalmatos tudással rendelkezik állítólag. Hogy jobban megértsük ezt a fajta megközelítést egy példát is mellékeltek: egy képet a párizsi Eiffel-toronyról, majd a keresőtől a torony magasságát kérdezték rögvest, melyet okosan teljesített is. A hagyományos PageRank alapú keresést azonban nem dobták ki, a Kolibri ezzel együtt dolgozik. De lehetőség van kapcsolt összehasonlításokra is, így a ló és a rénszarvas között is tud az adatok alapján különbséget tenni a program. A kapcsolódó funkcionalitások rendszere a mobilos változatban fog a legjobban működni, ugyanis a szöveges parancsok és a beszéd logikájára és szemantikájára épít alapvetően. Valószínűleg olvasóinkat most a legjobban az érdekelné, hogy mi lesz majd a SEO-val ezután, a hírek szerint ezt is átdolgozzák vagy megújítják, de ez egy új cikket érdemel majd.

Mint láttuk a Google nélkül lassan nincs már élet az interneten. Körbevesz minket és kilenc bugyra van, vagyis legalább kilenc alkalmazását vagyunk kénytelen használni nap, mint nap legalább, hasonlóképpen, mint ahogy Dante leírta a híres Poklát. Csak ebből soha nincs menekvés, mert a digitális világban a Purgatórium és a Mennyország nem létezik, hiszen itt mindannyian bűnösek vagyunk valamennyire és előbb vagy utóbb, de bűnhődnünk is kell, már rég elvesztettük ugyanis ártatlanságunkat.

»Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába.
Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.
Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!«

Dante Alighieri: Pokol