Tölgyes László

Tölgyes László
Forrás: ITB

Macskabölcső

Az ősz még az utolsókat rúgja a héten, aztán végre az idő is lassan télbe öltözik. Szárnyalnak a Google eredményei a harmadik negyedév után, és letudtuk idén is az Internet Hungary konferenciát. Már a Nokia is az okosórákról álmodik, e-könyv áruházat indított a Magyar Telekom végre, de sajnos lehúzta a rolót az Isohunt.

Lassan úgy tűnik, ráérez minden magyar cég az e-könyv árusításban leledző hatalmas üzleti potenciálra, hiszen már sikerült annyi digitális kütyüvel ellátni a jó magyar népet, hogy maga az ilyen jellegű olvasás már nem kuriózum és az elit kiváltsága csupán. Érdemes körbenézni egy villamoson, metrón vagy buszon, a szolgáltatás gyermekbetegségei miatt előbb vagy utóbb mindenki digitálisan fogyasztható offline tartalomra kényszerül akaratlanul is. A Magyar Telekom által most gründolt webboltban közel 3000 magyar nyelvű könyvet vásárolhatunk (angolul sem állnak rosszul a 700 ezres választékkal). A telkó cég amúgy is nagy múltra tekint vissza a digitális tartalmak felhalmozása és rendszerezése terén, hiszen a belső intranetén szakmai tartalmak már évek óta elérhetőek voltak a kornak megfelelő elektronikus rendszerre átdolgozva. Erre a szűz területre nem merészkedett be azért még egyedül, a német 'txtr céggel karöltve próbálja meghódítani ezt az üzletágat a magyar piacon. Az új online áruháznak olyan cégekkel kell majd megbirkóznia, mint a bookandwalk.hu, az ipubs vagy az ekonyv.hu, de a Google Play Books is elég kemény ellenfélnek bizonyulhat a szinte korlátlan idegen nyelvű kínálatával. A regisztráció akár Mark Zuckerberg közösségi médiájából is egyszerűen megtehető, a vásárolt könyveket a felhasználói fiókokban is tárolhatjuk, de fel is tölthetünk máshonnan származó digitális olvasnivalókat is. Hogy még trendibb legyen a dolog, ha unjuk a felhő alapú olvasást, akkor táblagépünkre, vagy mobilunkra is letölthetjük a kívánt tartalmakat, hiszen minden kurrens okostelefonos operációs rendszerre van alkalmazása a 'txtr és Telekom online boltjának.


Manapság természetesen főként nem az olvasás, hanem a hordozható mobil eszközök hozzák lázba a gyártókat és a felhasználókat. Legalábbis erre következtethetünk a hirtelen megjelent, igaz kissé bénácska kezdeményezésekből. A már gyakorlatilag leírt finn Nokia most emelte fel a lécet, hiszen moduláris okosóráról vizionál a héten bejegyzett új szabadalmában. Ugyan a Samsung és a Sony már rendelkezik ilyen órákkal, de látva az érdeklődést és a felhasználók igényeit az Apple és a Google is be szeretne még férni majd erre a piacra, ha még lehet. A jelenlegi felhozatal mellett azért még élhetünk némi kétséggel, hogy ténylegesen mikor is lesz ez a technológia aranybánya, a most még mobilos üzletben vígan lubickoló telefonos cégeknek, mivel gyakorlatilag senki sem tudja, a felhasználó a legkevésbé az eddigi tesztek alapján mire is lehetne ezeket használni a jövőben. A mobiltelefonok funkcióinak ugyanis csak a minimális hányadát tudják kielégíteni, nemcsak elsősorban az eredendő méretük miatt. Valakinek sürgősen végre ki kellene találnia a megfelelő megoldást a hasznosításukra. Talán a Nokia lesz az, amely a modularitáson a több kijelzős üdvözítő megoldást érti? Ezeket ugyanis lehet forgatni a kezünkön, mindig az a felület aktiválódik így, ami felülre kerül. Vagyis az éppen szükséges információk a funkciónak megfelelően, az irányítás pedig a szokásos érintőképernyős megoldással lenne kivitelezve az új szabadalom alapján. Mivel mindez még csupán papíron létezik, valószínűleg éveket várhatunk a debütálására még, hacsak addig meg nem unják a cégek ezt az egész órás kísérletezést teljesen.

Amúgy is a jelenlegi megoldások közül csak a Sony változata tűnik életképesnek (a Galaxy Gear ugyanis csak a Note 3-mal közösen ad teljes értékű megoldást még egy ideig). A japán cég immár második generációs óráját dobta piacra szeptemberben, a Smartwatch 2 már a dizájnjában is a csúcstelefonjára, az Xperia Z sorozatra emlékeztet (végül is egy óra mindig öltöztet is egyben, hiszen kiegészítőként hordja főként a mobilok uralma idején az ember). A Samsunghoz képest ugyan fapadosnak tűnik a szolgáltatásait tekintve első pillantásra, de szerencsére kompatibilis a most futó androidos telefonokkal, és ami a legfontosabb ténylegesen egy karórának is néz ki (nem lóg ki belőle egy béna brutális mikrofon, mint a Samsung Gear-nél). A felhasználó pedig szabadon választhatja meg, hogy milyen legyen a szíja, gumi vagy fém, illetve a színekből is széles palettát kínálnak hozzá. Maga az óra kijelzője 1,6 inches, ami 220x176 pixel megjelenítését jelenti a gyakorlatban. Ha valakinek még rémlik, az első okostelefonok működtek ilyen felbontással 10 évvel ezelőtt, amikor a Symbian operációs rendszer uralmának örvendezhettünk még. A mobillal való kommunikációt NFC-vel és Bluetoothal is kivitelezhetjük, ha ezekre alkalmas az eszközünk, de mindenképpen telepíteni kell rá a Smart Connect és Smartwatch 2 eszközöket a tökéletes működéshez. Ezután már vígan kezeli a beérkező hívásainkat, sms-einket, a naptárbejegyzéseket és emaileket, de a közösségi média kéretlen áldásaiból sem maradunk ki természetesen. Multimédiás lehetőségek is vannak hozzá, igaz ezeket külső fejlesztésű szoftverekből kell megoldanunk magunknak. A töltést végre a szabványos microUSB-vel oldották meg. Az óra ára sem olyan vészes, hiszen egy „analóg” kronométer is ennyibe kerül manapság. Mellesleg 1 méterig vízálló, tehát fürödhetünk és mosogathatunk is vele, ha úgy akarjuk. Akinek valamiért nem tetszene, akkor még mindig választhatja a Pebble hasonszőrű megoldását, ami ugyan olcsóbb, ezért kisebb kijelzőt is kapunk vele. Igaz iOS alapú mobilokkal is együtt tud működni a Sonyval ellentétben.

A hét igazi durranására az Internet Hungary 2013-ra is egy Pebble okosórával villogva lett volna érdemes elmenni, hiszen nem lehet meg magyar menedzser iPhone-ja nélkül soha, tudjuk. Sajnos az Android alapú mobilok valahogy a magyar rögvalóságban a plebejus voltunkat erősítik, nem a véleményformáló és teremtő kreatív attitűdöt emelik ki, ami bennünk szorgos médiamunkásokban eredendően rejtekezik. Persze tudjuk ide sokan csupán kvaterkázni járnak, hiszen a vénasszonyok nyarának utolsó napjait lehetett kiélvezni a helyi gasztronómiai kínálattal megspékelve a magyar tenger partján, rég nem látott hasonszőrű és foglalkozású cimboráinkkal. A lényeg viszont az, hogy belekóstolhattunk abba, hogy ha kicsit felületesen is, mi a trendi a magyar interneten manapság. Így legalább nem fognak tudni eladni minket majd egy staff meetingen a fiatal és idős menedzser vérre éhező Y generációnak olyan könnyedén a következő hónapokban.

Persze miről is szólhatna a siófoki rendezvény 2013-ban, mint a tartalomipar nyomorult (üzleti) helyzetéről. Ahogy az egyik neves médiakurátor megjegyezte, mára az egykoron a prémium kategóriában szereplő portálos hirdetések a futottak még diszkontáru kategóriájába kerültek véglegesen. Az olcsó húsnak, pedig híg a leve tudjuk a CBA mesés történetéből is. Ha nem folyik be a reklámfelületekből megfelelő összeg, az előbb vagy utóbb, de a tartalom és az adott kiadvány minőségén is meglátszik. Igazi 22-es csapdája ez, hiszen a silány tartalom nyilván nem fogja vonzani a forgalmat sem soha többé. Gyakorlatilag vígan vehetünk fel tehát online újságunkba az utcán hajléktalanként kószáló Y generációs fiatalokat, ezt a színvonalat ők is megütik már valószínűleg. A hagyományos újságíró névre hallgató maroknyi „doyen” (míg ki nem hal ez az állatfajta), pedig amúgy is az online-tól, mint a pestistől ódzkodó papír alapú államilag is dotált munkahelyeken váltja meg hétről hétre a világot remek és ódivatú cikkeivel. Manapság pedig már mindenki rádöbbent arra a tényre remélhetőleg, hogy reklám az egész világ.

Közben szépen gyarapodtak a hazai tartalomgyártók (osztódtak pontosabban), hiszen 1 évvel ezelőtt még senki nem tudta, mi fán terem a 444.hu vagy a cink.hu, de még a vs.hu ötlete sem merült fel. Látszólag tobzódik a magyar tartalomfaló társadalom a jobbnál jobb kezdeményezésekben. Akkor most van, vagy sem új erő az online médiapiacon vethetjük fel jogosan a kérdést, hiszen tudjuk ugyanazok az emberek írják ezeket is, mint a Nagy Osztódás előtti portálokat, csak most nem gebinben. Persze érezhetőek a magvas különbségek, mert a Cink például gyakorlatilag az olvasóival íratja meg a cikkeit. Eredetileg a Gawker egy bloglaborjának indult, csak úgy tűnik túlságosan beleszerettek az olvasói és a szerkesztői a tesztidőszakba, hát itt maradtak örökre a mi örömünkre. Elhitetni ugyanis az olvasókkal, hogy a saját véleményükkel a saját képükre tudnak fordítani egy online portált és így látszólag maguk alkotják meg ennek a tartalmait a legnagyobb bűvésztrükkök egyike, amit a magyar médiában elkövethettek. De mit is várhattunk ennek az orgánumnak a legnagyobb mentalistájától Szily Lászlótól. Hiába figyeljük hónapok óta a kezét, habár tudjuk, hogy csal, mégsem vesszük azt észre. Mellesleg elég jó jutalomfalatokkal tudják díjazni és ellátni a visszatérő kommentelőiket és rajongóikat. Gyakorlatilag kinevelik ezáltal a saját utódaikat is. Könnyen fognak nyugdíjba menni ha már bejáratták a hazánkban is automatára finomított szelektor rendszerüket. Hogy azért a szabadság szelének a látszatát megőrizzék eme Patyomkin portálon, azért lájtosan a trollkodást is piedesztálra emelték és intézményesítették. Mert a magyar nyereg alatt puhítja a húst, és pálinkát iszik kísérőként hozzá, mint tudjuk. Vagyis kemény és mindenkinek beszól, mert van véleménye és vér a pucájában. De mint ahogy a napi politikában teszik komoly döntéshozóink, ezt a hungaricumot is megfelelő karámba tudják még tartani láthatólag online felületükön. Rossz nyelvek szerint majd a végén bértrollok importjára fognak szorulni, ha kihal ez az őshonos fajzat a netről. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ugyan sokan össze szokták keverni a 444-gyel, az indexes újságírók menedékhelyével eme tartalomgyártó céget (bizonyos cikkek tényleg hasonló körítésben és poénos előadásban szerepelnek ugyanazon előadóktól), mégis a cink.hu egy igazi magyar találmánnyá érett.

Visszatérve az Internet Hungary 2013-ra, természetesen elsiratták még a hat számot megért Posztot is és remek viták és előadások is voltak szokás szerint. A végén pedig kiderült, annyira nem rossz még a helyzet, hogy temetni kellene az online tartalompiacot. Inkább azokat, akiket a nyomdafesték szaga örök érvényűen megcsapott fejtették ki meglehetősen sokan a neves előadók közül. Van tehát még remény, csak végre ki kellene találni mit kezdjünk majd ezzel a sok felesleges tartalomgyártó újságíróval. Hiszen tudjuk: kis pénz, kis foci a nevezetes 8-1 után és nekünk mindig Mohács kell.

"Kezdetben teremté Isten a földet, és rátekintett kozmikus magányában.
És mondá az Úr: 'Alkossunk élőlényt a sárból, hadd lássa a sár, mit cselekedtünk.' És az Úr megalkotta valamennyi élőlényt, amely most mozog, és egyike volt ezeknek az ember. A sár csak ember formájában képes beszélni. Az Úr odahajolt, mikor a sár ember formájában felült, körülnézett és beszélt. Az ember pislogott. "Mi a célja mindezeknek?' –  kérdezte udvariasan.
'Mindennek célja kell hogy legyen?' –  kérdé az Úr.
'Hát persze' –  felelte az ember.
'Akkor reád bízom, találj ki valami célt ennek az egésznek' –  mondá az Úr. És odébbállt."
Kurt Vonnegut: Macskabölcső