Tölgyes László

Tölgyes László
Forrás: ITB

Az eszkimók lázadása

Az időjárás csak nem akarja elfogadni, hogy lassan már őszi kabátot illene felvenni, sőt a Tél is már itt kopogtat. Ma van az Internetes Vásárlás Napja, de 2013 mégis a média éve lett, hiszen új szereplőkkel bővült az offline és online paletta is. Megjelent a Forbes, és alapjaiban szeretné felforgatni a piacot a vs.hu még a választások előtt. Mellesleg jól indult a tőzsdén a Twitter.

Vásárolni „necesse est” tudjuk, így karácsony előtt 1 hónappal nem véletlen, hogy erre még fel is hívják a figyelmünket egy ünnepnappal, a DotcommerceDay-el. Nem lehet tovább tagadni, hogy a magyar internetes kereskedelem igaz lassan, de egyre nagyobb szeletet hasít ki az analóg kiskereskedelmi forgalom tortájából. A harmadik alkalommal jelentkező Internetes Vásárlás Napja nemcsak egy talmi esemény, hanem gyakorlatilag a magyar e-commerce mozgalom ünnepe is. Egy rakás honi webáruház csatlakozott hozzá, hogy egyedi és kedvezményes akciókkal elcsavarja meglévő és leendő vásárlói fejét. A kissé patetikusra sikeredett kapitalista túlélőnap jelszava: „Ez a nap valóban hozzájárul ahhoz, hogy azok is bekapcsolódjanak az internetes vásárlás felemelő élményébe, akik ezt még nem tették meg”.

A vásárlás tehát jó, már akinek van erre ideje és pénze, így szerencsére az elkövetkezendő víg napjaink 2013-ban már csupán csak erről a tevékenységről fognak valószínűleg szólni, még az online felületek virtuális lapjain is. Valószínűleg erre az aktusra válaszolt ironikus módon ma a kedvenc cégünk, a Google. Ma ugyanis Rorschach-tesztekkel ünnepli a módszer atyjának a 129. évfordulóját. A krónikus vásárlás és gyűjtögetés ugyanis, mint az elme betegsége gyógyítható. Ezt az analógiát erősíti az 1921-ben kidolgozott tintapacás eljárás, amikor 300 betegen végzett kontrollvizsgálattal emelte az örökkévalóságba a tesztet a neves pszichiáter. A több mint 100 eredeti tintalenyomatból mára csak 10 darab maradt értékes az elme titkainak a megfejtésére hasznosnak. Rorschach maga 1922-ben ezután meg is halt, de a módszere maradandóvá vált sajnos. Azóta a pácienseknek szabadon kell a vizsgálat során asszociálniuk arra mit is látnak vagy képzelnek a foltokba. Arról is be kell számolniuk, hogy miért ezt vélelmezik pontosan megfelelőnek és helyesnek. A kötelező másodszori szembesítés során a pszichiáterek pedig, mint az internetes vásárlás során is, feljegyzik tevékenységeiket és további eljárások igénybevételére kényszerítik őket, mert ebből a mókuskerékből soha nincs többé menekvés. Hazánkban eme pszichiátriai elemzés még mindig virágkorát éli (hiszen nálunk állni látszik az idő), érdemes tehát egy kicsit tesztelni önmagunkat. Ha virtuálisan, de legalább egy napig lehetőségünk van arra, hogy megkülönböztessük magunkat más hasonló betegségben szenvedőktől. Mivel ha egy ilyen vizsgálat elvégzésére kényszerülünk, akkor úgyis betegek leszünk előbb vagy utóbb kötelezően. A vásárlás, még ha online történik is, az életünk alapja, mert a filantróp kapitalizmus erre kötelez. Nem véletlen tehát az sem, hogy tegnap a „Vigyázat, kapitalizmus!” Marx-szomorító szlogenjével debütált 24 ezer példányszámban a magyar Forbes magazin is.

Nem feledkezhetünk el a hét másik nóvumáról sem, a magyar virtuáliában méltatlanul elfeledett Twitter tőzsdei szárnyalásáról. Remélhetőleg most a fanyalgó szakértők egy kis ideig magukba fognak szállni, ugyanis az első nap 73 százalékot nőtt az értéke. A 26 dolláron kezdett kereskedés már majdnem 45 dolláron zárt, ami nem rossz jövőt jósol a csiripelős cégnek. Habár a Facebook hasonszőrű megoldása után mindenki leírta a kisebbik testvért, meglepetések mindig érik pénzügyi téren a részvényeseket. 13 milliónyit adtak és vettek egy nap alatt, ami csekély 1.8 milliárdos többletet jelent, vagyis a Twitter értéke 13 milliárd lett (mellékesen érdemes elgondolkozni azon mennyi is jelenleg hazánk devizahitele ehhez képest?:)). Hogy mi a meglepő ebben? Csak az, hogy már 2006 óta a Twitter folyvást csak veszteséget termelt. Ennek ellenére az 500 millió felhasználó napi 350 milliónyi „tweetterelése” csak jelent valamit a piacon láthatólag. Öröm az ürömben, hogy az optimista hangulat ellenére Damoklész kardjaként fenyeget a többi hasonszőrű tech-cég eddigi tőzsdei sorsa, hiszen a kezdeti meredek szárnyalás után, mint Ikarosz zuhantak gyorsan a mélybe. Azért még a meleg november elején örüljünk egy kicsit a sikernek amíg lehet, hátha ezúttal egy kivitellel szembesülünk, ami erősíti a szabályt és van még remény.

Hasonló sikerszériát láthatunk hazánkban is az online média terén. Látszólag ez hatványozódva osztódik, hiszen az év elején a cink.hu, 2 hónappal később a 444.hu, most meg a Halottak Napja után a vs.hu támad a potenciális olvasókra. A fogyasztókról közben éppen a napokban derült ki az a szomorú tény, hogy 3 oldalnál naponta senki sem keres fel több portált, inkább a közösségi médiába fullasztja bele magát, mert az sokkal szórakoztatóbb és értékesebb számára. Tudjuk szükség van arra, hogy a sok tanult médiamunkás valahol jól is érezze magát, ha már írásait nem olvassák. De azért a 6 portálos médiás portfólióra kinek van szüksége itt Köztes-Európában? Egymás cikkeit olvasni és rafináltan csenni belőle csikókorunk nyarát ugyan visszahozza, de egy idő után már roppantul unalmas és fárasztó lesz abban élni örökkön-örökké. Ezért elég nehéz elképzelni, hogy tényleg létezik-e magyar online média, hiszen a legtöbb esetben a fókaként leledző olvasók nem tapasztalnak mást, minthogy egy nagyobb valóság lenyomatának fordítását, vagy „Poszt-ját” kapják csupán virtuális „kezükbe”. Manapság pedig a blogok és kéretlen kommentelők korszakában már mindenki eszkimóvá válik lassan akár akarja, akár nem ezt a transzmutációt. Mi sem jellemzőbb a mai magyar online piac megmondó embereinek kontraszelekciójára, minthogy mindegyik a függetlenség kiváló médiumából, a Tilos Rádió szoknyája alól bújt elő. Igaz az is tény, hogy a maroknyi egykoron alternatív rádiós műsorvezető már gyakorlatilag minden olyan poszton megfordult, ami számíthatott ezen média terén. Sokszor egymással is versenyezve alakították ki a mai online média küzdőterét, sajnos nem lehet előlük megmenekülni már soha. Mivel azonban mára már a klimaxuk idejét élik, nemsokára szerencsés esetben egy újabb izmos online médiagyártó és kurátor nemzedék feltűnése esetén talán végre nyugdíjba vonulnak és nem zavarják itt feleslegesen a vizet. Ha valakinek ez nem felelne meg az online média magyar történetének egyfajta változatának a kulisszák mögötti rejtelmeiről, akkor válassza a Megváltó szürke eminenciásként dolgozó Esztéta önjelölt örökségéről szóló szebb történetet, ha az kényelmesebben és szellemesebben fejti fel a sorok közötti eltitkolt igazságot. Hiszen láthatólag sikerrel gyakorolják a helytartóság irányítását munkás sztahanovistái és csinovnyikjai a munkás mindennapokban.

Miközben tehát a héten a legtöbb hírportál a Facebook Like redizájnról prédikált, látványosan elkezdett átrendeződni a magyar médiapiac a vs.hu megjelenésével. Legalábbis a hétköznapi hírfogyasztó egy a Verge-höz kísértetiesen hasonlító új portállal találkozhatott a hatos villamoson okostelefonját felütve a reggeli unalmas munkába vezető keresztútja során (az már csak hab a tortán, hogy a MNO online is hasonló változásokat eszközölt ki ezen a napon, de eme történéssel most helyszűke miatt nem foglalkozunk). Miért fontos a dizájn annyira ezen a területen? Nyilván azért, mert a tartalom tudjuk, mindig csak mögötte kullog, illetve majd a leendő hirdetőknek is el kell adni a felületet (a tartalom és forma hegeli dichotómiája is azért belejátszik a történetbe). Mellesleg hazánkban nem divat a külcsínre annyira adni, megszoktuk egyszerű Patyomkin-felületeken kell megkeresnünk a tudás magvait a virtuális világban. Első olvasatra viszont csalódhatunk a tartalmat illetően, mert nem az amőbaként burjánzó ex-indexes (rosszabb esetben a flegmán felvállalt piarista örökséggel rendelkező cinkes) hangvétel és stílus települ az arcunkba.

Kicsit konzervatív, olyan molyirtó szagú és öreguras lassú perceket igényel mire végigfutunk oldalain. De maga a vs.hu manifesztuma is szerényen, de ezt ígéri: közéleti fókuszt, részletes és nagylélegzetű cikkeket a 20 és 35 év közötti olvasni és írni tudó halandó egyedeknek. Ami figyelembe véve a célcsoportot elég kemény diónak, sőt inkább egyfajta kereszteshadjáratnak is tekinthető hazánkban. Talán erre szolgálna a 28 tagú igazi újságírókból álló szerkesztőség, amire zsigerből minden vetélytárs rögvest ideges lett. Nemcsak azért, mert egy friss portálnál eme magabiztosság –  hogy nem kerülnek a firkász kollégák az utcára az első hónapok után majd –  feltételez egy bizonyos fajta, a magyar rögvalóságban nem megszokott pofátlan ambiciózus dzsentri magatartást, de egy elég komoly és biztonságos pénzügyi hátteret is. Kerényi György így büszkén jelenthette ki, a piac szerencsés vagy szerencsétlen telítettsége miatt, nekik már nem kell megfelelniük semmiféle elvárásoknak. Azért a biztonság kedvéért adtak maguknak egy 2 hónapos próbaüzem módozatot is, hiszen a magyar ugaron bármi megtörténhet még manapság. A főszerkesztő mellékesen megesküdött arra is, hogy nem fognak bulváranyagokat becsempészni oldalaikra soha. A magyar online média nyelvezetét viszont mindenképpen befolyásolni szeretnék, az igényességet a tökéletességre fejlesztve. Minőségi híreket adnak minőségi olvasóknak, illetve ezeket a művelt fejeket szeretnék majd kinevelni a jövőben írásaikkal.

Szépen és heroikusan hangzik ez a küldetés a 3 milliónyi kényszer kulturális közmunkás országában. De legalább van egy tökös csapat, amelynek 2013 utolsó negyedévében drukkolhatunk és sok sikert kívánhatunk, hogy megmenti majd az eszkimók megtépázott becsületét. A fókák meg végre megtanulhatnak lassan és szépen olvasni, nemcsak a sorok között, de azok mögött is. A globális felmelegedés során ugyanis talán végre az élet napos oldalán is sétálhatnak majd egykoron a vs.hu segítségével a szárazföldre kimerészkedve.