Tölgyes László

Tölgyes László
Forrás: ITB

A nyomtatott sajtó alkonya

Mégis lesz a hétvégén vénasszonyok nyara, a zord tél előtt élvezhetjük a 25 fokos hőséget. A Facebook nem tétlenkedett, az új Graph Search elől már tényleg nem tud elmenekülni senki. Megszűnt a 6 hetet megélt online cikkeket nyomtatott formában közlő Poszt is, miközben Amerikában már csak az netes kiadásra koncentrál ezentúl a Financial Times.

Nem volt meglepő senkinek a Poszt hirtelen halála, hiszen már megszületésekor megjósolták ezt a jóindulatú médiamunkások. Maga a főszerkesztő is elég szkeptikusan nyilatkozott a kezdeményezés jövőjéről a lap indulásakor. A gyászjelentést viszont a kornak megfelelően Facebookon jelentették be a szerkesztők tegnap este: "Kedves Mindenki! Megjelent az új számunk, amely azonban egyben az utolsó is. Köszönjük az eddigi figyelmet!" Kínos kérdés viszont az, hogy mi lesz majd a szerencsétlen előfizetőkkel, akik bizalmat szavaztak ennek a kérészéletű vállalkozásnak és befizettek előre a nyomtatott internetre, mert vagy vidéken laknak, vagy nem telik nekik eme, az emberi lelkeket véglegesen megrontó ördögi találmányra. Mindenesetre béke poraira, legalább volt egy ilyen hungaricum, nemsokára sokat érnek majd a megjelent példányok az antikváriumok polcain, illetve valószínűleg a torrent oldalakon is találkozhatunk beszkennelt változataival.

Úgy tűnik viszont Amerikában már a Financial Times viszont kedvet kapott az internet kinyomtatására Weyer Balázs projektjétől. Lionel Barber főszerkesztő ugyanis szerdán küldte szét a szerkesztőségében azt a körlevelet, amiben közölte a szomorú, de jövőbe mutató hírt: lapjuk nyomtatott kiadása mostantól globális és efemer lesz. Nincs többé „éjszakai szerkesztés”, ez az angol és amerikai kiadás közötti megjelenés miatt, az időzónák különbsége következtében létezett. Mostantól csupán a nap folyamán előre megtervezett és az interneten már publikált anyagokat nyomtatják ki hagyományos újság formátumban. Vagyis egy huszárvágással az online verziót helyezték a papír alapú fölé végre. Haladtak tehát a korral, mivel az ólomszagú információs anyag már amúgy is 15%-os veszteséget könyvelhetett el, hiszen már csupán 236 ezer darab fogyott el a nyomtatott kiadásból. Az eddigi hagyományos „oldschool” szerkesztőség pedig végérvényesen beleolvadt eme döntéssel az online gréniumba  (fejek hullanak természetesen, ne legyenek skrupulusaink), mellékesen a „print” határidő is megszűnt így véglegesen. A hírek a közönség és az online olvasók által leglátogatottabb órákban jelennek meg ezentúl. Az online hírek előtérbe kerülése mellett az oknyomozásra koncentrál majd a lap elsősorban (tudjuk mennyire bejött ez nálunk az atlatszo.hu-nak, Mong Attila szerint a magyar médiában most itt lehet csak korlátok nélkül és teljesen szabadon újságot írni), hiszen tudjuk manapság ez az a „buzzword”, amivel mindent el lehet adni az angolszász nyelvű területeken a bulvár mellett. Nem kell azért rögvest megijedni, mindezt csak a 2014-es évtől fogják komolyan csinálni, addig lesz még egy interregnum, hiszen csak fokozatosan lehet megvalósítani a tf.com egyeduralmát és a szerkesztőségi rendszer átkonvertálása online-ra sem lesz egyszerű feladat. Persze egyszerű belátni, hogy a harminc évvel ezelőtti  (a hetvenes évekből örökölt) szerkesztési gyakorlat és rendszer felett már rég eljárt az idő. Elég furcsa, hogy idáig halogatták ezt a döntést, és csak jövő tavasszal mernek belevágni úgy isten igazából a nagy váltásnak. Arról persze annyira nem beszélnek, hogy a kieső hirdetési és előfizetési bevételt miből fogják majd pótolni, mert a fizetős online tartalomra tett eddigi kísérletek elég felemásra sikeredtek. Az viszont tény, hogy már jelenleg is 100 ezerrel többen olvassák a Financial Times online változatát, mint a nyomdafestékes változatot. Meg kell nyugtatnom viszont olvasóimat, az ITBusiness-t még nem fenyegeti az online kizárólagosság veszélye, még sokáig lehet forgatni a lapcsalád papiros változatait, hiszen tudjuk hazánkban sokkal konzervatívabbak az előfizetők és az it lapokat olvasni és értelmezni tudó nyájas olvasóközönség. De a csupán csak online előfizetésből megélő lap is még a jövő zenéje hazánkban. Arról nem is beszélve, hogy ezen a téren a potenciális hirdetők is a hagyományos „szagos” reklámoknak hisznek csupán.

Ami Amerikában történik amúgy sem nagyon érinti itt a Balkán kapujában leledző országunkat, hiszen vannak ennél fontosabb dolgok is, mert végre büntetni lehet egy hírportált, ha sértőek a kommentjei. Nem kedvenc kormányunk találta ki ezt a dolgot, mielőtt valaki rosszra gondolna, hanem az Emberi Jogok Európai Bírósága. Indokoltnak tartották, hogy Észtországban megfenyítettek egy portált a cikkei alatt megjelent sértő és az olvasók állítólagos lelki egyensúlyát megzavaró hozzászólások miatt. A Strasbourgban lévő EU törvényszék talárosai egy észt hírportál az észt állam elleni perben döntöttek így (tehát látszólag kívülről szankcionálták a döntést). Röviden, mellőzve a jogi hadoválást, a bírák véleménye szerint a sértő kommentek miatt kirótt 5000 koronás kártérési kötelezettség nem sérti az online lap szólásszabadsághoz fűződő jogát, nem volt aránytalanul súlyos a büntetés és nem volt indokolatlan. Mit is jelent ez az újságot olvasó és az online tartalmat is gyártó emberi egyedeknek lefordítva a nép nyelvére? Azt a tényt, hogy immár bebizonyosodott, hogy az EU-ban a szólásszabadság nem abszolút és nem korlátlan jog. Hanem vígan korlátozható bármikor, ha jogilag bizonyítják, hogy a jó hírnév védelme érdekében, vagy a helyi, egyes országok törvényeivel összhangban jár el egy személyiségi jogi vagy kártérítési ügyben. Vagyis a fenti cikk megjelentetése során eleve már számítani kellett volna arra, hogy gyalázkodó hozzászólások lesznek majd hozzá, vagyis a lapnak figyelmet kellett volna már eleve erre fordítania, hogy elkerülje a jogi felelősségre vonást. A bíróság így univerzális precedenst teremtett arra, hogy bármilyen portált a jövőben kártérítésre kötelezzen, ha nem szűri a megjegyzéseket, nem működtet olyan rendszert, ami kidobja a nemkívánatos megjegyzéseket akár automatikusan vagy olvasói bejelentésre téve meg azt. Sőt maguk a szerzők is immár felelősségre vonhatók, ha olyan cikkeket írnak, ami ilyen jellegű megjegyzésekre egyáltalán lehetőséget ad. A döntés hátterében valójában csupán az a technikai probléma leledzik, hogy a nem kívánatos kommentek szerzőinek beazonosítása rendkívül bonyolult lett volna (valószínűleg név nélkül lehetett ezt megtenni). Kérdés az, hogy egy szigorúan ellenőrzött moderálási rendszer vajon anyagilag mennyire veti vissza az adott lap online működését. Mindenesetre a bíróság szerint jogilag megalapozott a büntetés mindenképpen, fellebbezésnek helye nincs. Erre már volt példa hazánkban is a delmagyar.hu és egy neves politikus csörtéje esetében. Eme döntés értelmében viszont valószínűleg minden héten sor kerülhet hasonszőrű döntésekre sajnos. Hova lett akkor a sajtó szabadsága tehetjük fel a költői kérdést.

Habár nem lett Nádas Péter Nobel-díjas, mégis volt okunk a héten büszkének lenni arra, hogy ebbe az országba születtünk és magyarok lehetünk a sors szeszélye, kénye és kedve miatt. Magyar találmány alakította át, a kissé unalmas és a hétköznapi használatból már kikopott QR-kód használatát. Lemásolhatatlanná és hamisítás mentessé lehet tenni végre a digitális jegyeket és igazolványokat a Cellum Zrt. fejlesztésével. Nem máshol, mint Las Vegas-ban mutatták be a Money 2020 konferencián a kód új generációs változatát. Gyakorlatilag a közlekedési jegyek, belépők, igazolványok, azonosítók és kuponok is okostelefonra kerülhetnek végre általa. A keresztségben a Motion QR code, vagyis mozgásban lévő kód által különböző és egymástól eltérő tulajdonságú adatokat lehet összeolvasztani a másodperc tizede alatt folyamatosan változó grafikai jelrendszerben. Nem másolható a képernyő mentésével, sem elküldésével, csupán az arra feljogosított felhasználó tudja ezt megtenni, sőt mellékelhető hozzá a felhasználó fotója is a kódba ágyazva. Szerencsére offline is működik a kód ellenőrzése, vagyis egy mobillal vagy egy szkennerrel is lehet ellenőrizni a hitelességét. A biometriai adatok azonosítására is alkalmas a rendszer, mind a hitelesített és mind a titkosított verziója is megjeleníthető egy átlagos okostelefonon. Az új iPhone-al debütált és újra előtérbe került ujjlenyomat-olvasó és ellenőrző technológiát is tartalmazza (egyébként ma derült ki, hogy a Samsung is eme technológiában látja a jövőt, hiszen 650 millió dollárért most vásárolta meg a Fingerprint Cards-ot). Ugyan tudjuk, hogy az NFC projekt elhasalt és nem terjedt el, de a mozgó QR-kód végre lehetőséget ad az okostelefon, mint digitális pénztárca alkalmazására a hétköznapi életben is. Nem beszélve arról, hogy környezetbarát a technológia, hiszen nem kell többé a jegyek nyomtatásával bíbelődni, nincs felesleges duplikáció, és végre egyszerűvé válik az azonosítás procedúrája is. Az irattárcánkat is a szemétbe dobhatjuk végre, minden személyes okmányunkat, sőt egészségügyi adatainkat, de biztonsági profilunkat, cégbelépőinket is eltárolhatjuk vele. A technológiát már hosszú ideje tesztelték speciális fejlesztői környezetben, a Cellum az amerikai bemutató után élesben is kipróbálja, mind Európában és mind Japánban demóztatja a terméket. Mivel a mozgó QR-kód megfelel a nemzetközi PCI DSS sztenderdnek is, a legmagasabb szintű biztonsági előírásoknak is megfelel, elterjedésének nincs tehát gyakorlati akadálya. Mivel megfelelő kódot kizárólag, csak az arra jogosult szerv képes gyártani, nem reprodukálható maga az azonosító, mint a jelenleg forgalomban lévő analóg vagy digitális termékek esetében. A magyar találmány a chip-alapú azonosítás minden előnyét tartalmazza, olcsón és egyszerűen állítható elő pillanatok alatt. Végre tehát van egy olyan hungaricumunk, amire büszkék lehetünk a digitális világban.

„Barbarus hic ego sum, qui non intellegor ulli”
Ovidius: Tristia