Tölgyes László

Tölgyes László
Forrás: ITB

A király visszatér

Vége a nyárnak, hétfőn kezdődik az iskola, a Balaton partján minden bezárt, a nyugdíjasok is a vénasszonyok nyarára és a leárazásokra várnak. Fejtetőre állt az élet a Microsoftnál Ballmer menesztésével, mindenki Bill bácsit várja vissza. Visszafelé jár talán az idő, hiszen hazánkban az internetes hírek utánközléséből készítenek nyomtatott lapot.

Kísértetként járta be a Steve Ballmer Microsoft vezér távozásának híre a magyar it sajtót, hiszen senki nem várta a kissé bénán megfogalmazott és előadott majdani visszavonulását. Igaz a Surface botrányosan gyenge szereplése miatt már sokan várták, hogy miként fogják majd ezt a balszerencse sorozatot megmagyarázni a partner cégeknek és az istenadta népnek. Konkrét okot ugyan nem árultak el, de máris találgatnak, hogy ki lesz az neves utód, illetve vajon tanult-e a cég a folyamatos pofára esésekből, és talpra tud majd állni egy új vezetéssel. Hibákat persze mindenki követ el, de a redmondiakra mintha nagyon rájárt volna a rúd mostanában. Az egykori PC-s Mennyei Királyságot megszerző kereszteslovag folyamatosan vesztette el az informatikai Szent Föld városait, se az internet, se a mobil piac nem vált ezekben a harcokban fő fegyverévé. Ha kicsit megkapargatjuk mi volt a kereszteshadjáratok kudarcainak az oka, akkor az első helyen szerepelhet a mobil piac kihagyása az üzleti tervekből. Mintha kicsit elkényelmesedtek volna és későn ébredve kebelezték volna be a Nokiát, hiszen a Windows Phone megjelenésekor, a vetélytársak már a hatodik operációs rendszer verziónál tartottak legalább. Az online zenepiac fontosságára is későn jöttek rá, emlékszik még valaki a Zune-ra egyáltalán? Ma pedig már mindenki ebből él meg lassan, elveszteni egy ilyen piacot elég nagy ballépés volt sajnos. Hasonló a helyzet a digitális könyvek terén, habár anno még az e-könyv-olvasók kifejlesztésénél hallottunk a Microsoftról, mintha utána elfeledkeztek volna erről a szegmensről teljesen. Ma ugyan a Bing állítólag a reklámok szerint egy népszerű kereső, de ha kissé utánanézünk, láthatjuk, elég későn éreztek rá erre a falatra is, a Google mindenható lett itt is. Minden kissé utánérzésnek tűnik a felületen, ha arra kényszerül egy szerencsétlen felhasználó, hogy használja is kényszerből azt. Egy dolog viszont Ballmer érdeme, az Xbox felfuttatása, igaz ez egy másik piac, aminek a sikere ideig-óráig azért elégedettséggel töltötte el a szívét és a hűbéreseiét.

Steve Ballmer
Steve Ballmer
Ha hinni lehet a kiszivárogtatott híreknek, a belső vállalatirányítás is több sebből vérzett. Az alkalmazottak minősítésének értékelési szisztémája (stack tranking) belülről emésztette fel állítólag már régóta a céget, gyakorlatilag elevenen rohadtak el (aki értelmes volt elmenekült a cégtől). Ha valaki nem ismerné ezt a magyar multiknál is divatos dolgot, nem másról van szó, mint egy belső vállalati kasztrendszer kialakításáról. Vagyis kötelezően minden dolgozót be kell sorolni egy osztályba, vannak jobbak, legjobbak, átlagosak és ez alattiak és a páriák (pszichológus olvasóim most csettintenek valószínűleg egyet a kárörömtől). Ezen a ranglétrán lejjebb csúszni nyilvánvaló szankciókkal járt, gyakorlatilag a saját vezetői kötelezték az alkalmazottaikat folyamatos élethalálharcra egymással. Nem kell sok IQ-val rendelkezni ahhoz, hogy belássuk, ez előbb vagy utóbb, de a hatékonyság rovására megy (információ eltitkolás, belső szabotázs, a lojalitás teljes hiánya a céggel szemben stb.). Nem felmenteni akarom Steve Ballmert, de ez a destruktív dolgozói idomítási módszer lett az ő veszte, hiszen egy ilyen gyilkos belső légkörben ki a fene tudna hosszútávon bármit is fejleszteni, vagy a trendekre figyelni.

A legtöbb újságíró a Vistát hozza fel a Nagy Bukás okának, de gondolkozzunk már, mikor is volt divat ez az operációs rendszer? Oké lassú volt, nehézkes, frissítették is orrba és szájba, de ha egy cégnél dolgoztunk, előbb kísérleteztek vele, majd csak a hatékonyság miatt downgradelték le egy idő után az XP-re. Mára valószínűleg csak az átkozott Aero felület maradt meg belőle emléknek és a minialkalmazások. Persze közben nem szabad azt sem elfelejteni, hogy manapság már minden magára valamit adó Linux operációs rendszer is a Microsoft felületét majmolja, mert csak így lehet eladni a népnek azt. Tudjuk, lassan tudták csak az almás operációs rendszert lekoppintani ott Redmondban, ez a törekvés a Windows 7-es rendszerben tökéletesedett és a 8-asban csiszolódott ki véglegesen. A kísérlet a csempékkel meg, úgy tűnik, elég felemásra sikeredett, de valahogy csak meg kell különböztetni a gépeken futó OS-t a konkurenciától. A Start Menüvel való bénázást meg valószínűleg tanítani kellene a marketingeseknek, mint baklövést.

Nem kell azért kétségbe esnünk, mert még van 1 év az új vezér megtalálására, addig Steve is segít átvészelni eme nagy interregnumot. Ennyi idő kell egy ilyen mammut cégnek is, hogy kialakítson egy új stratégiát, amivel majd állítólag át tudja vészelni 2014-et. Persze elég fura volt a hivatalos bejelentés szövege: „Az eredeti tervem az volt, hogy a szoftverfejlesztői vállalatból a hardvereket és szolgáltatásokat kínáló társasággá való átalakulási folyamat közepén vonulok nyugdíjba, de egy olyan vezérigazgatóra van szükségünk, aki a kezdetektől ebbe az irányba vezeti a céget”. Erre varrjanak gombot az újságírók, mert elég dodonai jóslatnak tűnik. Ugyanis, hogy ki követi majd Ballmert, arról egy statáriális bíróság dönt, melynek tagjai között szerepel az Atya: Bill Gates, de Steve Luczo, John Thompson és Chuck Noski MS korifeusok is jelenlétükkel erősítik eme gréniumot. De ki lehet a lehetséges utód, aki vállára veszi majd a Microsoft keresztjét? Megindult a találgatás, hogy az Alapító Atya fog majd visszatérni. Ki kell ábrándítani mindenkit, ahogy Steve Jobs sem támad majd fel, a zombilétbe kényszerült Bill Gates sem fog visszatérni (amúgy is neki fontosabbak manapság a teniszleckéi Noszály Sándorral, a Nagy Ő-vel, mint a cége sorsa).

Mindenképpen belső ember, vagy egy vazallus cég inkvizítora lehet az utód csak. Stephen Elop, például a Nokiától, Tony Bates a Skype-tól, de Paul Maritz MS menedzser is számba jöhet a trónra, mint utód. Persze nem biztos, hogy az Apple és a Google lebirkózása és megszégyenítése miatt nem fognak még ők is elrettenni eme héraklészi feladattól. Szerényen fogalmazva és némi malíciával tetézve, az örökösnek csak újra fel kellene találni majd ezt a céget, ha nem szeretné, hogy a futottak még kategóriájába kerülne. Válság- vagy csődmenedzsernek meg nem megy el akárki, még ha a csillagos eget is leígérik neki majd ezért a hálátlan feladatért. Mindenesetre Pistának még van egy éve, hogy átadja a céget, drukkoljunk neki a lehetetlen küldetés miatt, hiszen Augiász istállóját is csak némi cheateléssel lehetett kitakarítania a görög félistennek.

A késő esős nyár viszont nemcsak a messzi Amerikában hozott meglepetéseket, de hazánkban is. Visszatért a magyar internet szürke eminenciása, Weyer Balázs, hogy rendet vágjon a mára széttagozódott netes média piacon (annak idején, ha valaki nem tudta volna, György Péterrel ők találták ki az egész magyar tartalomszolgáltatást a Matáv technikai segédletével és még jelen sorok írója is asszisztált hozzá ezeknek az uraknak alázatosan). Rafinált módon ezt a feladatot viszont egy huszárvágással a nyomtatott média felől próbálja megtenni: ki akarja nyomtatni az egész internetet ugyanis (sic!). Poszt címmel ad ki hetilapot a magyar internet legjobb terméseiből, már ha vannak ilyenek egyáltalán. Mert nem kell egy Pollnernek lenni ahhoz, hogy belássuk a magyar újságíró importál még tartalmat is kissé bénán, de másolja azt főleg, de szolgaian külhonból. Persze nem bízza a véletlenre ezt az egészet, mert a saját beígért tartalmakon kívül gyakorlatilag a magyar internetes média legjava is tol be hozzájuk híreket (Index, Origó, 444, Cink, Mandiner, Kreatív stb.). A terv szerint az előző hét legjobb vagy leghírhedtebb online cikkeiből mazsoláznak majd, pellengérre állítva azokat, akik a másiktól másolnak (vesszen a férgese). Vagyis egy-egy téma más és más szempontból is ki lesz vesézve a 64 nyomtatott színes oldalon.

Aki most farkast kiáltva fikázva arra hivatkozik, hogy a netes magyar penetráció már régóta meghaladta a kívánt bűvös számot, és mindenki okostelefonnal és táblagéppel falja a tartalmakat, az most csalódhat és koppanhat, de nagyot. A kereskedelmi tévékben is a 3-4 napos híreket tolják a pofánkba nap, mint nap ugyanis, és még élvezzük a „Veled is megtörténhet” áldoku után. Tudjuk a turulos magyar meg lusta és a már megemésztett információkra nemcsak éhes, de álmodik róla nap, mint nap, mint az éhes mangalica a makkról. Itt a célcsoportot azok alkotják, akik ugyan interneteznek (a Van Internetem Mozgalom büszke tagjai), de nem tudnak már hosszabb anyagokat képernyőn elolvasni és nyomasztja őket, hogy lemaradnak a kurrens hírekről, mert nem csüngenek az okostelefonuk vagy táblagépük ajkain egész nap. Nem kell nagy képzelőerő, ez a lap azt a Dolgozó Népet fogja szolgálni, aki el van zárva a tiltott gyümölcsről, a MAGYAR TARTALOMról! Vagy nem tudja azt már elolvasni, mert elfelejtette ezt a tevékenységet gyakorolni évek óta (megtanulni már nincs újra ideje, nyelveket nem tud stb.) és irányított válogatásokra szorul. Vajon a Poszt lesz a magyar Reader's Digest, a buta olvasók előgyomra?

Az Offline világ tényleg szép, ha viszont online vagyunk bedrótozva, nem érthetjük meg ezeket az állítólag olvasni is tudó embereket soha. A Poszt ugyan egy öngyilkos vállalkozásnak tűnhet, viszont érdemes a magyar rögvalóságot szemügyre véve és abban nap, mint nap benne élve megérteni a villamoson mobilnetező törpe minoritással szembeni zsigeri gyűlöletet. Sajnos akár akarjuk, akár nem, be kell vallanunk ma ebben a 2 milliónyi devizahiteles, hajléktalan, nyugdíjas, koldus és egyéb lecsúszott elem országában az internet csupán még a mai napig is az urak mulatsága és kiváltsága volt, van és lesz. Móricz Zsiga bácsi idejében élünk újra (a Rokonok esküvője szeptember 7-én lesz, ha nem tévedek), nem véletlen, hogy a papírra nyomtatott internetnek is újra eljött az aranykora. A Poszt amúgy elég jó fricska lesz a beképzelt és virtuális trónjukon ülő maroknyi magyar tartalom kurátoroknak is végre, hogy ébredjenek fel elefántcsonttornyukban az eddigi békés álmukból, mert a bilibe lóg a kezük. A Goldenblog nevezetű kamu blogverseny is magára kaphat majd, hogy mennyiben fogja ez az orgánum az ő általuk érdemlegesnek ítélt forrásokat ténylegesen értékesnek tartani az „ólomalapú” publikációra egyáltalán. Remélhetőleg itt lesz ugyanis korrektor, olvasószerkesztő és más analóg lapkészítő mesterember, aki segít a megjelenésben. Legalábbis Weyer Balázstól én kőkemény profizmust várok, mert eddig is ezt hozta, igaz az online és zenei és rádiós fronton, de valószínűleg kirázza ezt is a kisujjából majd, mint eddig mindent, hiszen egy korrekt és tökös magyar legény. Nem lennék meglepve, hogy a Poszt nem egy számot fog csak megérni, hiszen látjuk errefelé az idő visszafelé halad, miért lenne meglepő, ha a papíros internet, mint élő tartalom egy igazi hungaricum lenne és a végén majd szabadalmaztatni kell, mert a külföldiek is le akarják másolni azt.

A királyok vissza szoktak térni a magyar történelemben, csak van akit elűznek, van aki megszilárdítja a hatalmát. De mit akar vajon a tartalomra ittas magyari nép valójában kezdeni az online tartalommal a király visszatérése után? Hiszen papírt most kaptak végre, de ceruzát és tollat mikor adnak végre majd nekik? Ez az egész internet meg állítólag az információ szabadságáról szólt volna.:)