Tölgyes László

Tölgyes László
Forrás: ITB

A halhatatlanság halála

Elmaradt a vénasszonyok nyara ebben az évben. A hét a külcsínről szólt: előbb a Bing próbálta magát kikupálni, majd a Google mutatta be a nagy designváltás csodáját a hálás közönségnek. Meghökkentő módon még az örök élet ígérete is belekerült a szótárakba, mint informatikai fogalom. Brazília elnöke pedig függetleníteni szeretné hazája internetes rendszerét.

A szürke, dolgos szeptemberi hétköznapokat és a mostoha időjárást csak az új iOS7 megjelenése feledtette el valószínűleg. Sajnos ma ugyan megjelentek és rendelhetőek az új iPhone-ok már, de csak Amerikában. Az új hetes rendszer teljesen újradefiniálja a mobil operációs rendszerekről való eddigi elképzeléseket. Érdekes módon anno az asztali almás rendszereknél is a hetes verzió volt az a mérföldkő, ami után már érdemes volt ezt a rendszert használni komolyabb munkára. Az új iOS egy színes, egyszerűen elegáns (kicsit minimalista), a konkurenciához képest egy átlátható és letisztult felhasználóbarát felületet varázsol elénk első pillantásra. Persze nem hiányozhatnak belőle a nóvumok sem, a ráncfelvarráson átesett „multitasking”, a Control Center és az AirDrop, nem beszélve arról, mintha gyorsabb is lenne ez az új rendszer. Habár hardcore felhasználóknak elsőre kissé idegennek tűnhet az új grafikai felület, néhány órás használat után már minden magától értetődőnek tűnik rajta. Hiába az Apple mérnökei tapasztalt vén rókák a szakmájukban, nem bíztak semmit a véletlenre.

Az egyik legfontosabb újítás a Control Center gyakorlatilag egy mindenes vezérlőpultot rejt magában, az almás szlengben egy legyintéssel életre hívható a mobilon mostantól még akár zárolt állapotban is. Vagyis, ha a Wi-Fi-t ki akarjuk kapcsolni, az Airplane üzemmódot, vagy a Ne zavarjanak funkciót aktiválni, kamerát bekapcsolni, most rögvest megtehetjük azt. A mindent egy helyről és gyorsan elv tényleg végre működik is ezzel a metódussal. Kicsit átgyúrták a faramuci nevű Értesítési Központot is, gyakorlatilag egy helyen szerepelnek a nem fogadott hívások, az elektronikus levelek és a teendők. Mindezeket napra lebontva is összefoglalja számunkra az iOS7 a jobb átláthatóság végett és szerencsére már zárolt állapotban is elérhető ez az opció. Így nem fogunk elfeledkezni majd kedvenc főnökünk neve napjáról, ha szeretnénk még 13. havi fizetést is kapni ebben az évben. Természetesen ezeket finomra hangolhatjuk, így soha nem maradhat kis semmi a napi feladataink közül. A gép, mint egy rabszolgahajcsár folyamatosan ellenőriz ezentúl minket. Ezt az elgondolást támogatja a „multitasking” újragondolása is, az iOS figyeli, hogy milyen alkalmazásokat szoktunk használni a leggyakrabban. Így elméletileg mielőtt elindítanánk azt, frissíti a hozzá kapcsolódó tartalmakat, legalábbis így tűnik az éles használata közben. Időbeosztásunk szerint frissülnek a közösségi médiás tartalmak, vagyis mindig egy lépéssel előttünk jár a telefonunk. Az automatikus rendszerfrissítés végre normálisan működik, a mostanság divatos elképzelés szerint mindezt az energiatakarékosság jegyében teszi, méghozzá okosan ütemezi ezt, nem a drága mobilnetet fogyasztva, hanem a Wi-Fi-s környezetre támaszkodva aktiválja magát.

Talán az egyik legkényelmesebb új funkció, amit tényleg élvezet használni, az az AirDrop. Végre tényleg gyorsan és egyszerűen tudunk megosztani média tartalmakat, mindezt Wi-Fin vagy  Bluetooth-on keresztül, nem a fapados MMS és email segítségével (elvégre egy mobilról lenne szó). Paranoiásoknak talán jól jöhet az, hogy mindezt titkosítottan is teszi, de sajnos üröm vegyül az örömbe, mert mindezt csak az 5-ös iPhone és a negyedik generációs iPad készülékekkel tehetjük meg, és kell hozzá iCloud accounttal is rendelkeznie mind a küldő és mind a fogadó félnek. De nyilván evidens, ha egy ilyen arisztokrata termékre telik bérünkből és fizetésünkből, hogy iOS7-et használjunk, akkor barátaink és ismerőseink is a hasonszőrű gépekkel rendelkeznek. A teljesség igénye nélkül még megemlíthető, hogy természetesen a Kamerát is kipofozták, gyakorlatilag minden kortárs trükkre és kényelmi szolgáltatásra megtanították, amit ma a digitális kép- és videókészítés és -rögzítés megkíván. A sokat szidott Safari is mintha megtáltosodott volna és a manapság divatos, minél több tartalmat a képernyőre elv alapján működik. A navigálás is egyszerűbb lett rajta, nem beszélve arról, hogy az intelligens kereső mező mostantól tényleg elég eredményesen próbálja kideríteni, mit is szeretnénk böngészni a világszéles hálózaton. Az App Store-t is „hülye biztosra” csiszolták, mivel a Apps Near Me funkció a tartózkodási helyünkhöz kapcsolódó népszerű alkalmazásokat gyűjti össze számunkra rögvest (turisták előnyben). A gyerekekre is gondoltak, mert ők is fognak előbb vagy utóbb venni iPhone-t, ha már a szüleiknek jutott, így a Kids menüpont alatt lévő tartalmakat korosztályoknak megfelelően csoportosították, mint a cukorkákat a falusi búcsúkon az árusok a jobb eladás végett. Végezetül, de nem utolsó sorban az elveszett iPhone keresési metódusát teljesen átdolgozták, ha már az előző verziót a Google olyan szépen lekoppintotta. Telerakták biztonsági funkciókkal a telefont, vagyis a tolvaj nem tudja ezt kikapcsolni, illetve újraformázni a mobilt, csak ha az Apple ID azonosítót és a hozzátartozó jelszavunkat valahogy rafináltan megszerezte (ennyire botor pedig remélhetőleg nem lehet egy ilyen drága készülék tulajdonosa). Működik itt is a mobil helymeghatározás, tehát elméletileg totális lopásbiztos lenne a készülékünk. Igaz tudjuk előbb vagy utóbb minden rendszert fel lehet, és fel is szoktak törni, de legalább nyugodtan alszunk, hogy készülékünk rendelkezik eme lehetőséggel.

Miután felszenvedtük egy örökkévalóságnak tűnő idő után az iOS7-et a vele kompatibilis eszközeinkre, valószínűleg elégedetten dőlünk hátra, lesz miről áradoznunk és beszélnünk büszke mellel az elkövetkezendő hetekben és hónapokban. Egy évre megkaptuk a megfizethető digitális halhatatlanságot és ki is fogjuk élvezni azt, amíg megtehetjük. Az emberi test sajnos születésünktől kezdve öregszik és a halál elkerülhetetlen tény, legalábbis az volt mostani hétig, amikor is kiderült, hogy a nagy kereső óriás állítólag nemsokára bebizonyítja, hogy az embernek nevezhető lény mégsem halhat meg olyan egyszerűen (nehéz lesz ugyanis megszabadulnunk mostantól eme földi siralomvölgyből új találmánya miatt). Tudjuk azt, hogy a Google mára sokak számára az internettel egyenértékű fogalom, hiszen nemcsak keresésre, de a hálózaton való létezésre is az ő termékeit használja szinte mindenki. Mégis a most szerdán bejelentett Calico projekt még a tapasztalt és veterán netpolgároknál is kiverte a biztosítékot, mivel kedvenc cégünk nem kisebb feladatot vállalt magára, minthogy szándékában áll meghosszabbítani az emberi életet mindörökre. Az első hallásra kicsit hülyén és beképzelten hangzó projekt viszont tényleg az egészségmegőrzés és az életminőség javításáról szól, ami állítólag az örök élet záloga. Ez az egyszerű feladat, vagyis az emberiség halálból való kigyógyítása lenne csupán a most életre hívott Google leányvállalatának a küldetése.

A hangzatos marketing szöveg után ha megkapargatjuk egy kicsit a startup igazi célját, akkor kiderül, hogy valójában ez az egész csupán az öregedés legyőzéséről szól. Ehhez azonban megszereztek egy igazi nagyágyút, Arthur Levinson biotechnológust vezérigazgatónak, aki már a Genentechnél is bizonyított. Elég érdekes tény viszont, hogy ő az almás cég igazgatótanácsának az elnöke is egyben, tehát a két régi rivális, most egy hajóban kényszerül evezni, hiszen a halál mindenkit egyformán fenyeget. Larry Page nyilatkozata legalábbis erre utal, hiszen szerinte a betegség és az öregedés mindannyiunk családját érinti egyformán, a Calico pedig szerényen emberek millióinak az életét szeretné majd megjavítani. Kérdés az csupán, hogy ezt majd milyen termékkel szeretnék megtenni, egyelőre ugyanis még titkolóznak, de sokan valami forradalmi dolgot sejtenek a kulisszák mögött (a rák elleni gyógyszert talán, vagy valamilyen mesterséges életjavító segédeszközt), hiszen még az epés megjegyzéseiről ismert Tim Cook is áldását adta a kezdeményezésre. Levinson minden fenti cégben betöltött állását megtartja, a halhatatlanság gyárában csak részmunkaidőben iparkodik majd megmenteni a sok nyomorult földi halandó életét.
Annak idején a nagy dérrel-dúrral beharangozott Google Health projekt elég gyorsan elhasalt (el is felejtette mindenki az idők során), lehet, hogy az abban felhalmozott passzív tudást akarják majd egy profi vezetésével kamatoztatni a jövőben? Mindenesetre legalább azt tudjuk, van a Google-nek elég pénze erre a projektre, és a kutatásra és fejlesztésre. Az első tényleg működő terméke amúgy is csak 20 év múlva kerülhet ki a hétköznapi forgalomba, már ha addig mások nem törnek be erre a területre, hiszen a biotechnológia állítólag jelenleg a jövő záloga, mindenki itt szeretne maradandót alkotni.

Természetesen felvetődik az örök kérdés, ki akar egyáltalán örökké élni. Nemcsak azért érdekes ez, mert nem tudjuk, hogy hol fog elférni ez a sok halhatatlan ember majd a Földön, mi lesz a születésszabályozással és túlnépesedéssel, élelmezéssel stb. De mit fog kezdeni a végtelen idejével ennyi ember? Egy idő után ugyanis, már az örökkévalóság is unalmas lesz. Persze, ha minden évben kijön egy újabb iPhone és egy újabb iOS, lesz mivel majd a virtuális halhatatlan otthonokban (az Elysium mezején) elütni a kiváltságosoknak a felesleges és végtelen idejüket. A többieknek meg ott lesz az Éhezők Viadala, a hétköznapi sanyarú, de szerencsére véges élet. Legalább azt előre eltervezhetik, hogyan és miként fogják kiélvezni azt. Harcolhatnak halandó társaikkal a mindennapok szerencsés túléléséért, így legalább nem unatkoznak majd.

„Minden Halhatatlan élete négy periódusra oszlik..."
"Pompásan kidolgozott elmélet, de számára mégis minden megváltozott: ami egyszer összetört, nem lehetett ismét összeilleszteni.
Híven végigjárta a Halhatatlanok életének mind a négy periódusát. Egy tizenöt éves időszakkal kezdődött, amelyben még nem volt Halhatatlan, csupán az Idő lakosa. Csak az Időből származó ember, a Halandó válhatott Halhatatlanná: senki sem születhetett annak.”
Isaac Asimov: A halhatatlanság halála