Sziebig Andrea

Andrea.jpg
Forrás: ITB

Nagyok között

Fura ez a nyár. Szinte minden másképp alakul, mint ahogy az ember az eddigi évek tapasztalata alapján gondolta volna, már ha az „eddigi évek” alatt a válság utáni időszakot értjük. Visszatértünk a régi kerékvágásba? Vagy mégsem?

Az az érzésem, hogy többen szokatlanul hosszan szabadságolták magukat, ráadásul nem is egyszer… Ha akarom, jó jelnek is felfogható: szalad a szekér, a jól felépített cégben nem feltétlenül kell az első embernek vagy a menedzsment tagjainak folyton ott lihegnie. De mivel a döntéshozók váltott lovakkal vonultak ki a mindennapi businessből, így azért nem volt egyszerű velük dolgozni.

Még „szerencse”, hogy az elmúlt tíz év alatt az ict-szektor hozzászokott az őket érintő médiapiacon ilyenkor zajló nagyüzemhez, és legalább e tekintetben rendelkezésre állnak! Nagykönyv, Inside, vagyis a „back to the business” parti, és a TOP 25. Utóbbi, az ict-világ elmúlt évi legsikeresebb embereinek rangsora már harmadik éve tölti el fokozódó izgalommal a menedzsereket.

Az okos cégek ilyenkor készülnek a legnagyobb változásokra. Nyugalom van, kevesebb az operatív tennivaló, a stratégiák évközi finomhangolására, vagy akár egy vadonatúj üzleti modell beindítására lehet koncentrálni. Ha stratégia, akkor annak biztosan van kommunikációs vonzata is. Így hát a médiapiac változásaival nem csak a kommunikációért felelős vezetőnek kell képben lennie.

Mi is kapkodtuk ám a fejünket: te jó ég, micsoda változások mentek végbe a nagyvilág médiapiacán! Óriási tekintélyű print kiadványok, például a Newsweek, a Washington Post vagy a Boston Globe, sorra gazdát cseréltek. Olyan nagy, nemzetközi kiadók, mint az Axel Springer vagy a Sanoma, fontolgatják print portfóliójuk értékesítését, van, ahol már meg is lépték. Ezek a lépések bizony kihathatnak a honi leányvállalatokra, rendesen átformálhatják a hazai médiapiacot.

 


 

 

Ebben a felfordult világban gőzerővel zajlik az, amit a szakemberek már évek óta hajtogatnak: tisztul a piac. Nem tisztem megítélni, ki és miért jut el addig, hogy „aranytojást tojó tyúkját” eladja, mert az nemhogy aranyat, de tojást sem nagyon ad…

Az ITB-nek megvolt a válság utáni stratégiája, az elmúlt három évben a kitűzött cél irányába meneteltünk. Ezt a célt senki nem követte a hazai médiapiacon. Nyugaton annál inkább – vagy mi követtük őket, ez már a múlt – az eredmények számítanak.

Megint új dologba vágtuk a fejszénket. Ránézésre talán nem is annyira új, mindenki próbálkozott már vele, csak nem igazán jött össze nekik. Nálunk valami mozogni látszik: az ict-érdeklődésű emberek másfél hónappal ezelőtti 704 like-ja mára elérte a 2 704-es számot. A heti elérés már százezer (!)  felett jár, egy ITB-posztot jó esetben több mint 100 ezren néznek meg, de üzenetet juttathatunk el több mint egymillió, ict-érdeklődésű, -munkahelyű, -végzettségű Facebook-felhasználóhoz.

Kemény munka, drasztikusan új stratégia, és hát persze valamennyire az Y-generáció ereje is ott áll a háttérben. Azt is kezdem élvezni, hogy nem egy multi tagjai vagyunk: mi magunk vagyunk kénytelenek a tudást közvetlenül külföldről beszerezni, nem egy központ dönti el, mit ad át, és mit nem. Bár így nehezebb, de a végeredmény mindenképp hatásosabb.

Szóval és tettel: megvan az ITB új, hároméves üzleti stratégiája, ami még meglepőbb, mint az előző volt. Izgatottan várjuk az őszi piacindulást!