Sziebig Andrea

Andrea.jpg
Forrás: ITB

Bázisállomás

A fenti cím nem valami telekommunikációs objektumra utal, hanem a munkahelyek megváltozott jellegére. Egy helyre, ahova a munkatársak bemennek, ha nem is napi nyolc órában, hanem ennél rövidebb (vagy hosszabb) időre. Mondjuk egy meetingre, vagy csak mert épp arra járnak, és ott isznak egy kávét. Aztán meg hazaballagnak dolgozni.

Régi filmekből ismert idilli jelenet: a férj érzékeny búcsút vesz reggel a feleségétől, gyerekeitől, megsimogatja a kutyus fejét, és távozik, mondván, megy munkába. És mindenki pontosan tudta, milyen utca, hány szám alatt fogja a férfiember a napi nyolc óráját munkával tölteni.

Ma már persze nem biztos, hogy valaki reggeltől estig benn a cégnél dolgozik, sem pedig az, hogy pont 8 órát tölt munkával. Ugyanis erősen mennek összefele a cégek, mármint a telephelyük alapterülete. Egyre több feladatot helyeznek ki (újmagyarul: autszorszolnak) speciális szakértőkhöz. Azt a luxust már kevesen engedhetik meg maguknak, hogy általános tudással rendelkező emberekkel dolgozzanak, ráadásul annyi emberre alakítsanak ki munkahelyi területet, ahányan vannak.

 


 

 

Emlékszem, amikor az egyik nagy amerikai ict-cég hazai leányvállalata új irodába költözött, a dolgozók létszámának csak harmadára volt eleve íróasztal. A hétfő reggeli meeting igen mókásan indult: mindenki törtetett befelé, hogy legyen egyáltalán helye, s egymást hívogatták az emberek az autóból, hogy ki kinek stoppoljon íróasztalt, vagy csak egy széket.

Azóta már megszokták, mi több, el is fogadták, hogy nincs hova kitenni a gyerkőc fotóját, vagy a kedvenc bögréjét. De van helyette távmunka! Nehéz ugyan kontrollálni, meg mérni, de egy sor ict-technológia latba vetésével, még ha virtuálisan is, de csak együtt lehet működni a többiekkel. Biztos, embertípus kérdése, hogy kinek jön be ez a fajta munkavégzés, de tény, hogy a mobilitás és a flexibilitás alapkövetelmény ma már mindenhol.

Például nálunk is: az újságírói csapat térben és időben egymástól távol dolgozik, s csak a „szent” időkben vagyunk egyszerre egy légtérben. Egyelőre fizikailag. A bázisállomáson. De ki tudja, lehet, hogy ez is változni fog, s a virtualitás eluralkodik fölöttünk, az elektronikus kollaboráció átveszi a hatalmat.

A (közel)jövő irodáinak ilyen kialakítása nem pusztán it-telco kérdés, a szervezet egészét érintő kérdéseket vet fel. Cégvezetőként azt gondolom, hogy a hatékonyságot, a költségszempontokat és az eredményességet kell szem előtt tartani annak eldöntésekor, ki, mikor, hogyan alakítja ki cége működési környezetét.

De valahogy a környezet létrehozása, működtetése mégis sok vezetőnek okoz problémát. Pedig „a minden kolléga legyen benn a cégnél” hozzáállással fenntartott biztonságérzet nem valós, ezért jókora károkat tud okozni! Én azért arra biztatnék mindenkit – az uralkodó embertípusú vezetőket nem kell, megteszik maguktól –, hogy minél előbb lépjék meg ezt a váltást, mert amikor az „Y” – vagy netán a „Z” – generáció tagjai belépnek a munkavállalói piacra, őket már nem tudjuk belegyűrni a klasszikus munkahelyi környezetbe. Olyanba, mint amilyet a retrófilmekben láttunk.