Sarlós Gábor

Sarlós Gábor3
Forrás: ITB

Wellesi valóságok

Hetvenöt éve hangzott el a CBS rádióban Orson Welles műsorában H.G.Wells “Világok harca” és váltott ki országos méretű pánikot. A marsi invázió híre pillanatok alatt elterjedt és késztetett országszerte tízezreket pakolásra és menekülésre.

A rádiójáték annyira valóságosra sikeredett, hogy egy pillanat alatt hihetővé vált a hihetetlen: itt a világvége, itt vannak a marslakók. A pánikot az is jelzi, hogy miközben egy egyidejűleg készített médiafelmérés alapján 5000 háztartás közül alig 2%-ban hallgatták Welles műsorát, addig utólag már úgy került interpretálásra az ügy, hogy “hallgatók milliói tapadtak a rádiójukra”. Később ugyanis már sokszor annyian emlékeztek úgy, hogy ők is hallgatták a rádiójátékot, miközben a számok valójában ennek töredékéről szóltak csak.

Mindez azonban csak az egyik olvasata annak, mi is történt 1938 október végén. Egy másik, kevésbé ismert változat szerint szó sem volt semmiféle világok harcáról, inkább a média harcával lehetne illetni azt, ami történt. A rádióműsort valójában a nyomtatott sajtó kapta fel és váltotta pánikká. Egyes értelmezések szerint önmagában a rádióműsor hallatán szinte senkit nem fogott el a kétségbeesés, annál inkább viszont amikor meglátták ugyanezt a hírt friss nyomtatásban is. Az értelmezés szerint mindemögött semmi más nem húzódott meg, mint a gazdasági válság nyomán teret vesztett sajtó és annak nyertesének tekintett rádió közötti hitelességi harc. Egyszerűen szólva, az újságok így akarták lejáratni a rádiót, rámutatva arra, hogy egy ennyire hiteltelen információforrást semmiképpen nem szabad hitelesnek tekinteni és különösen nem szabad hirdetéseket oda elhelyezni. Egyes vezető lapok egyenesen arra hívták fel az amerikai hatóságok figyelmét, hogy milyen alapon lehet létjogosultsága egy olyan médiumnak, amely keveri a fikciót a valósággal és amely még nem bizonyította, hogy alkalmas arra a szerepre, amit magának követelne.

A “pánikkeltő, élethű rádióműsor” és a “cinikus kísérlet a befolyásolásra” értelmezések közötti dilemmák megosztották a lakosságot és persze magukat az újságírókat is. A sajtó munkásai, állításuk szerint, úgy “tudósítottak” a marsi invázióról, hogy közben a rádió egyetlen szavát sem hitték el. Mindez később odáig vezetett, hogy sokan nemcsak a rádió, hanem a sajtó szerepét is kritikusan ítélték meg ebben a történetben és tekintették az egészet a manipuláció iskolapéldájának.

A hitelességi csata, vagy tágabb értelemben véve a versenytársak közötti küzdelem a mai napig a piacgazdaság bármely területének jellemzője. Pusztán arra érdemes figyelni, hogy a másik totális legyőzésének szándéka mellett mi magunk is sérülhetünk. Ezt az árat pedig semmilyen győzelemért nem érdemes fizetni.