Sarlós Gábor

Sarlós Gábor3
Forrás: ITB

Hiszi a píszí

A közvéleménykutatók egyik legnagyobb dilemmája, hogy miképpen kezeljék azokat a válaszokat, ahol a kérdésnek egyfajta értéktartalma is van.

Ezek azok a kérdések, ahol a különböző válaszlehetőségek között vannak olyanok, amelyeket helyes válasznak, másokat pedig helytelennek, vagy rossznak gondolhatunk. Ezek azok a kérdések, amelyek kapcsán érezzük, hogy mit kellene válaszolnunk, hiszen magunk előtt, a kérdezőbiztos előtt, sőt az egész társadalom előtt mindannyian jobb fényben akarunk feltűnni. Ezek még csak nem is a “veri-e Ön a gyerekét” kategóriájú kérdések, hanem ennél jóval kifinomultabb kategóriába tartoznak. Énünk melyik része kerül ilyenkor előtérbe, az igazi vagy a píszí?

Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy — egyébként örvendetes módon — a magyar fogyasztók, válaszaik alapján, jobban méltányolják a vállalatok társadalmi felelősségvállalását, mint az európai átlag. A Nielsen minap közzétett kutatása szerint száz magyarból negyvenketten hajlandók többet fizetni egy termékért, ha tudják, hogy az érintett cég nyereségéből társadalmi célokat támogat. Ugyanez a szám 2 évvel ezelőtt még csak 32 volt. Ráadásul a magyarok 31 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a megelőző 6 hónapban vett is olyan terméket vagy szolgáltatást, amelynek szállítója támogatja a társadalmi törekvéseket. Ezekkel a számokkal rendre 4-6 százalékkal meghaladjuk az európai átlagot.

Önmagában a társadalmi szerepvállalás gondolatvilágának sikere, ha ez emberek minél nagyobb része véli úgy, hogy a cégeknek a köz ügyeire is költeniük kell. A cégek sikere is, ha az ilyen jellegű elkötelezettségükről és tevékenységükről minél többen tudnak. Ennek ellenére, némi szkepszissel fogadom ezt a hírt, hiszen tudom, hogy a gazdaság bármilyen területén mennyire nehéz egy év alatt akár néhány százalékos növekedést elérni. Azt is sokan megtapasztalhattuk, hogy az élet bármelyik területén, ahol a tudati változás elérése a cél, legyen szó szoftver legalizálásról, energiatakarékosságról vagy a megváltozott munkaképességűek befogadásáról, mennyire nehéz változni és változtatni. Hogy ehhez képest valahol 2 év alatt 10 százalékpontos javulást lehessen elérni, igencsak meglepő. A mai világban ennek különösen azért van óriási értéke, mert a CSR szemléletű cégek termékeinek vagy szolgáltatásainak a választása nincs kapcsolatban a rövid távú racionalitást és a megtakarítást kereső megoldásokkal. Ma az ár dönt, virágoznak a diszkontok, a kuponos cégek, az állandóan akciózók, a pénztárcák szűkössége miatt a márkahűség, minőségi szemlélet, hosszútávú gondolkodás háttérbe szorult. Márpedig a CSR a hosszútávú szemlélet fontosságára épül, mit vagyok hajlandó én, mint cég feláldozni azért, hogy a közösségnek hosszútávon jobb legyen.

Akárhogy is, a tudati változások jelentik az első fontos lépést. Ha már sokan felismerték a társadalmilag felelős viselkedés fontosságát, az is feltételezhető, hogy a gazdasági helyzet javulásával párhuzamosan, egyre többen fogják majd vásárlásnál is szempontként figyelembe venni az adott cég CSR elkötelezettségét. Mindez pozitív visszajelzés és további ösztönzés azoknak a cégeknek, köztük jelentős számban az infokommunikációs ipar képviselőinek, amelyek már eddig is komoly pénzeket fordítottak a köz ügyeire. Érdemes tovább folytatniuk ezt a munkát. A CSR-re fordított pénz olyan befektetés, amely hosszútávon megtérül a cégnek, a társadalomnak pedig pótolhatatlan hasznot hajt.