Sarlós Gábor

Sarlós Gábor3
Forrás: ITB

Boldogtalan fészbukozók?

Az elmúlt hetekben világossá vált, mitől is boldogok a Facebook részvényesei. Természetesen attól a szárnyalástól, amit a cég részvényeinek értéke az elmúlt 2 hónapban leírt, és ahol a cég kapitalizációja duplájára nőtt.

Ebben persze nincs nagy újdonság, hiszen ki ne örülne annak, hogy - nem kevés viszontagság után - mégis bizonyossá válik, érdemes volt valamibe befektetni. Annál jobban meglepődhet az ember, ha elolvassa egy nemrég lezárult kutatás eredményét. A University of Michigan kutatói által végzett vizsgálat szerint, amelynek megállapításairól nemrég a New Yorker is beszámolt, a Facebook felkeresését követően a látogatók szomorúbbnak és magányosabbnak érezték magukat, mint annak előtte.

Mind ez idáig alapvetően azt gondolhatta az ember, hogy a közösségi média használata, az azon való aktív jelenlét egy lényeges társadalmi funkciót, a kommunikáció igényét elégíti ki és azt ki is elégíti. Ennek eredményeként pedig a Facebook használói boldogabban, örömtelibben hagyják ott az oldalt, mint ahogy oda érkeztek. Mégis, a mostani kutatás ettől gyökeresen eltérő eredményre jutott. Minél többet használták a vizsgálatban résztvevők a Facebookot, annál kevésbé érezték magukat boldognak. A vizsgált időszak egésze során is a közösségi oldal használatával fordítottan arányosan változott a boldogság mértéke.

Az empirikus kutatás során 82 ann arbori lakosnak küldtek napi 5 üzenetet, amiben arról kérdezték őket, hogy hogyan érzik magukat, mennyire érzik magukat gondterheltnek vagy magányosnak, az utolsó üzenet óta milyen mértékben használták a Facebookot és milyen mértékben kerültek közvetlen kapcsolatba másokkal. A részletes kutatási beszámolóban a kutatók hangsúlyozzák, óvatosan érdemes kezelni az eredményeket, és nem szabad általános érvényű következtetéseket levonni. Először is a vizsgálathoz fiatal felnőtteket választottak ki, mivel ők jelentik a közösségi oldal felhasználóinak zömét. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy más korosztályok bekapcsolásával hasonló eredmény születne, illetve hogy más közösségi oldalak használatának vizsgálata is ugyanilyen következtetéseket hozna. Más kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy a fizikai kontaktus lehetőségétől elzártan működő közösségi média eltérő hatásokkal járhat: eredményezhet egyeseknél pozitív tudati vagy érzelmi változást, míg másoknál épp ellenkezőleg, a többiekkel történő, hátrányosnak érzékelt összehasonlításokra adhat okot. Ez utóbbi gondolat különösen egybecseng a mostani kutatás egyik megállapításával: minél aktívabb valaki a “valós” társadalmi érintkezésben, annál inkább valószínűsíthető, hogy a Facebook látogatás lerontja a hangulatát.

Már régebb óta látszik, önmagában a szörfözés nem elég a boldogság érzés eléréséhez. Ha ez nem párosul információ feltöltésével és megosztásával, akkor pusztán a Facebook oldalak böngészése könnyen vezet másokkal szembeni irigységhez vagy csalódottsághoz. Számos kutatás viszont azt hangsúlyozza, hogy pontosan a közösségi oldalak teszik lehetővé a bekapcsolódást a közösség ügyeibe, a közösségi, vagy épp politikai aktivitás fontosságának érzése pedig egyértelmű boldogsággal tölti el a benne résztvevőket.

Akárhogy is van, a közösségi média és az azt hordozó eszközök, az állandó jelenlét és részvétel lehetősége – és egyben kényszere – lényegesen megváltoztatta a magunkról alkotott képet, a másokhoz fűződő viszonyunkat, átrendezte a prioritásokat, módosította az időbeosztásunkat és ezzel hatást gyakorolt egész életünkre. Mindennek pontos megértéséhez pedig nagyon sok további kutatásra van szükség.