Kerekes Pál

Kerekes Pál
Forrás: Kerekes pal

Válság vagy megújulás: kulturális és könyvpiaci trendek

Sok szó esik a könyvkiadás kríziséről, egymást váltják az ostorozó és a megváltó gondolatok. Az e-könyv gyakran mint a problémák okozója, más esetben pedig mint a problémák megoldója tűnik fel. Követve az iparági szereplők egyre gyakrabban eldurvuló polémiáit, számomra az is tisztázatlannak tűnik: kulturális vagy üzleti konfliktusról van-e szó? És a kérdések legfőbbike: maga az olvasó, be van-e vonva ebbe az ütközetbe? Az ő nevében, a fogyasztók érdekében zajlanak a csatározások. 


Volt már hasonló vita a könyvmenedzsment folyamán többször is. A nyomtatott könyv kulturális termék, de ugyanakkor üzleti árucikk is. A két fogalom takarta aktivitás nehezen egyezik ki. Ha nem is szögesen ellentétes magatartásformák, de a valóságos cselekvések színterein sűrűn egymásnak feszülnek a hagyományosan különböző megközelítések. Goethe, a nagy író, és egyben irodalomszervező konkrétan ismerteti a kétszáz évvel ezelőtti, szinte napjainkra is jellemző ellentmondásos helyzetet. Nem elméleti, hanem valós példával szemlélteti az örökösnek tűnő komplikációt:

[Korábban]„… a könyvkereskedelem leginkább csak tudományos, alapvető kézikönyvekre, állandóan raktáron tartott művekre terjedt ki, s ezeket mérsékelten díjazták. Költői művek alkotását azonban afféle szentségnek tekintették, s már-már szimóniának [lelki dolgokkal való megvetendő kereskedés] fogták fel, ha ezért valaki honoráriumot kért vagy fogadott el. Szerző és kiadó igen furcsa kölcsönviszonyban volt egymással. Mind a kettő kliens is, patrónus is volt egy személyben, ahogy vesszük. Amazok tehetségükön kívül többnyire tiszta jellemek hírében álltak, s emiatt köztiszteletnek örvendtek, megvolt tehát az erkölcsi rangjuk, és a munka örömét elégséges jutalomnak érezték; emezek szívesen beérték a második hellyel, és tekintélyes jövedelmet húztak: így aztán a vagyon a gazdag kiadót a szegény poéta fölé emelte, és ekképpen minden a legszebb egyensúlyban állt.” (Költészet és valóság, 1812.)

Majd leírja Goethe, hogy az írók mozgolódni kezdtek, és eljutottak oda, hogy maguk kezdték kiadni műveiket. (Ma self-publishing néven fut ez az ötlet.) Az auktorok előfizetőket gyűjtöttek, a megjelentetéshez financiális hozzájárulást szereztek. A vásárlók gyakran leplezetlenül állították, hogy anyagi áldozatuk nem is a műnek, hanem a szerzőnek és nemes literátori szolgálatának szól. Végül az írói és olvasói egymásratalálás kudarcba fulladt. A szerzők ugyan remek darabokat formáztak, ragyogó stílusban és elmés gondolatokkal, de az olvasók nem tudtak mit kezdeni a lakonikus bölcsességekkel. További kísérletek is történtek a szerzői kiadásra, sőt, írói konzorciumok alakultak. A folytatás azonban nem hozott sikert, a résztvevők kárvallottan váltak el.

A kétszáz évvel ezelőtt történtek ma is hordozhatnak tanulságokat. Kezdjük a legelején: tud-e ma az irodalmi pályákról elfogadni érdekes és tisztán látó embernek valakit a közvélemény, aki nem gyors sikert ígér, és nem hordozza az azonnali celebitás esélyét? A következő pont: A könyv maga szintén nem vált-e tömegmédiummá, amelynek a célja a röptető szórakoztatás, időtöltés, így a szerző maga elveszti azt a páholyt, amelybe egyébként a jellemesség és tudás misztikuma emeli?

Az e-book arra is jó, hogy ezeket a kérdéseket újragondoljuk, vagy legalábbis ismét vizsgálat alá vonjuk. Száz évvel később, magyar égövön, egy konkrétabb vélemény született. Kassák Lajos ezt írja az Új művészet él (1926) című röpiratában: „Nem az eldologiasodást, hanem a dolgok használhatóságát akarjuk.” Szinte az ebook alapok és fejlődés kulcsmondata lehetne ez a megjegyzés. Kiviláglik belőle plasztikusan, amit érdemes sokszor elmondani: nem a szöveg bármilyen hordozóra préselt totemizálása a lényeg. A tartalom a fontos, amit alkotnak és befogadnak.

Az ELTE Könyvtár- és Információtudományi Intézete szervezte, NHIT támogatta e-könyv fórumon a nagy könyvtárak vezető munkatársai, egyetemi kiadók és az e-kultúra ellenes próféta, Békés Márton történész csaptak össze. Az élénk szócsata felpörgette a szakmai kedélyességet, néha rutinos megkerüléseket. Érződött – és ez eredmény –, hogy ugyan még nem fekszik előttük az egyenesre sikerült út az olvasás reneszánsza felé, de a kapuk nyitva vannak. Üzletileg és kulturálisan is.