Kerekes Pál

Kerekes Pál
Forrás: Kerekes pal

Hunniás… üzlet a pre-Facebook korból

„Drága magyarom! Te átveszed a XX. századot, de hol van az egész ragyogóan komoly és kacér XVII. század? A XVIII.-nak csak a feléd bírod, a XIX.-ben csak most jutottál el Théophile Gautier (francia romantikus költő) koráig.”- írja Laczkó Géza 1908-ban. Ezt a szemrehányást kicsit tovább futtatva, manapság is igaz lehet az idézett mondatból annyi, hogy a Homo Informaticus, a XXI. század megélője is gyakran esik abba a tévedésbe: mindent valójában az utóbbi húsz évben találtak fel. Ami előtte volt – és ezt kiterjesztik a kultúrára is – csak próbálkozás szintjén maradt, az igazi humán kiteljesedés napjainkra kapott csak esélyt.

Pedig de sok meglepetést rejtenek az elfeledett századok! Akár szűken vett szakterületén is találhat minden érdeklődő előképeket, jelen munkájára áthúzódó tanulságokat. Szeretnék felidézni egy könyves esetet a XVIII. századból. Arra utal a történet, hogy éppen úgy promotálták a könyvet, mint a mai hálózatos korszakban. Csak a Net nem nőtt a mű fölé, a könyv maradt a középpontban.

Pálóczi Horváth Ádám (1760-1820) ismeretlen verselgető volt, mondhatnánk kicsit régiesen, hogy irodalmi levelező. Tartotta a kapcsolatot a kor literátoraival, köszöntő költeményeket írt a megyei élet nagyjairól. Kedvelték alkalmi strófáit, a főúri körökben is elfogadták. Kicsit érettebb éveiben nagyobb szöveg-vállalkozásba fogott, nemzeti eposzt írt Hunyadi Jánosról „Hunniás, vagy magyar Hunyadi” címmel. Kiadás éve: 1787. A verses elbeszélés egy csapásra híressé tette a nevét. Keresni kezdték társaságát, a kiadók, lapszerkesztők hirtelen kíváncsiak lettek munkáira. Innentől kezdve már sima út vezetett az országos elismertségig. Érdekes tudni, hogy magát a művet azonban, a Hunniást, elsőre egyetlen kiadó sem fogadta el.

A szerző bízott a művében. Nem maradt más számára, minthogy maga szervezze meg a Hunniás kiadását. Ez akkoriban teljesen megszokott volt, az író egyedül maradt művével. A közönséget és a vásárlókat neki kellett megtalálnia. Mit tett első lépésként Pálóczi Horváth Ádám? Nem „várt” a Facebook-ra, anélkül is tudta, hogy hálózatot kell kreálnia. Józan reális érzékre vall, ahogy hozzákezdett a munkához, a legapróbb részletekre is kiterjedt a figyelme. Meghirdette az előfizetési lehetőséget az alábbi módon: „Én a könyvet magam költségén ki nyomtatom. Ha munkámnak valamelly nagyobb tehetségű Metzénása találkozik vagy akármelly könyváros Uramnak maga költségén ki nyomtattatni tetzik én azt is meg köszönöm, mert nekem nem a nyereség ebben a tzélom, hanem a sok tekintetben gondoltatható közönséges jónak előmozdítása…”

Ezt követően megadja „némelly esmerős Urak” címét, akiknél jelentkezni lehet a könyvért. Ezt a névjegyzéket idemásolom, mert meglepő, hogy milyen precíz kis network-öt tudott szervezni, természetesen minden informatika és telekommunikáció nélkül. Postás, orvos, tanár, lelkész, könyvkötő, újságíró: mind felkérést kapott.

Bétsben: Szatsvai Sándor Úr, Magyar Újság-író

Győrben: Szerentsi Nagy István Úr, Ref. Prédikátor

Komáromban: Pétzeli József Úr, Ref. Prédikátor

Pesten: Szombathi József Úr, Orvos Doktor, és Szombathi Sámuel Úr

Debretzenben: a Ref. Kollegiumnak érdemes Seniora

Egerben: Az itt lévő K. Posta Mester, T. Sőtér Antal Úr, és Gyalagai Ignátz Úr, Könyvkötő

Eperjesen: Koller Gottfried Úr, Könyvkötő

Esztergomban: Katona István Úr, Professor, és az ott lakó könyvkötő

Kőrösön: Medgyesi Pál Úr, a Ref. Gymnásiumának Professora

Losontzon: Kun Ferentz Úr, Könyvkötő

Lőtsén: Osterlán Éfraim Úr, Német Nyelv Tanító

Miskoltzon: Molnár Sigmond Úr Könyvkötő, és Nemzetes Mezei Jósef Úr Sénátor

Posonyban: Véber Simon Péter Úr, Typografus

Veszprémben Győrfi Jósef Úr

Kolozsvárt: a Ref. Koll. Biblio Thekáriussa

Enyeden: T. Galambos Mihály Úr, Professor

Közép-Ajtán: T. Benkő Jósef Úr, Prédikátor

Maros-Vásárhellyen: a Ref. Kollégiomnak Bibliothecariussa, és Fő-Tiszt. Szegedi György Úr, Plébános

Károlly-Fejérváron: Nem. Gábri József Úr, Professor

Tordán: T.T. Gyöngyösi Úr

Sz. Udvarhelyt: A N. ref. Gymnasium érd. Professora Kiss Úr

Majd további egyszerű közlés, szinte ugyanaz, mint ma az Internet kereskedelemben:

„Ha kik pedig pénzeket nem féltik ki adni addig is, míg a könyvet látnák, azok méltóztassanak azt is letenni Pestenn a jövő Josef napi, és Győrben a jövő Április elején esendő Országos Vásárok alkalmatosságával.”

És most jön a legfurcsább, mai fejjel talán alig érthető megközelítés. Miután az előfizetések szépen gyűltek, és a mű hírére tehetős támogatók is jelentkeztek, a szerző egyszerűen közölte: a könyv olcsóbb lett, aki eddig fizetett, visszatérítést kap. Tehát a siker nyomán nem növelte az árat a szerző, hanem csökkentette! Így fogalmaz Pálóczi Horváth Ádám: „Mivel a Magyar Hunyadinak ki-nyomtatására, már négy nagy érdemű és Méltóságú Hazafiak, nagyon gazdag segedelemmel lenni méltóztattak, de más bizonyos okokból is jelenti az Auktor: hogy azoknak, akik magukat eddig jelentették, nem 36. hanem tsak 24. Krajtzárokért fog küldetni edgy könyv.”

A szerzői kiadás később kissé háttérbe szorult, ma viszont újra éledőben van. Self-publishing, vagy független kiadás, vagy könyv-önmenedzselés fogalmak alatt fut ez a könyv-elérhetőségi technika. Az író ismét előtérbe kerül, nem csak megalkotja, hanem – az informatika segítségével –, ha vállalja, bele is folyhat, akár maga szervezi egyedül a műve eljuttatását a lehetséges olvasókhoz.