Kerekes Pál

Kerekes Pál
Forrás: Kerekes pal

E-könyv bizniszológia

Az e-booknak még sok várakozást kell kielégítenie. Most kezdik csak vizsgálni több tudományág művelői (nyelvészet, információtudomány, filozófia) az elektronikus könyv inspirativitását, innovációs tartalékait. Olvasva ezeket az elemzéseket, az embernek néha olyan érzése támad: eljöhet az idő, amikor az e-book világából úgy tekintünk vissza a nyomtatott könyv évszázadokat felölelő periódusára, mint az olvasás sötét középkorára.

Nagyobb nemzetközi rutinnal rendelkező szakértők már egyenesen oda következtettek: néhány hatalmas országban akár a nyomtatott könyv, mint fejlődéstörténeti korszak, ki is maradhat. Az írástudatlanságból, vagy az elit-kultúrából a tömegkultúra felé való kitörés nem a print könyv segítségével fog megtörténni, hanem az e-book támogatásával, digitális alapokon. Ide sorolják a máris e-könyv nagyhatalomnak nevezett Indiát és Brazíliát.

A nyomdai kiadványban a sorok megtartják, hordozzák a tartalmat, de nem szervezik. Az e-book menedzseli a szöveget. Ez az újítás az, ami végtelen tartalékokkal rendelkezik. A betűk láncolatát megtöri a kép, a videó, a játék. A könyv látásmódot felváltja a tartalom-összpontosítás, adat-fókuszálás, egy adott témakör összefüggéseit feltáró dinamikus felületirányítás. A webhivatkozások, referensz-áttételek, képi-zenei-filmes bemozgatások felbontják a megszokott szövegtömböket. Élményszerűvé válik az ismeretszerzés. Az e-book folyamatoknak az egyedüli irányítója nem az író, az olvasó szerzőtárssá válik. A literátor egyre kevésbé kormányos egy adott mű hatásrendszerében, funkciója inkább a navigátori közreműködés. Az „e-Bookology”-ként jegyzett ébredező szakma kutatja a digitálisan szervírozott tartalom környezettanát.

Az e-könyv használat hozadéka az lehet, hogy többet olvas az e-reader kézben tartója, illetve, hogy tudatosabban olvas, hiszen módja van választani az elképzelhetetlen méretű e-könyvállományokból. Az amerikai olvasáskutatások egyértelműen jelzik is ezt a tendenciát. Az e-bookkal a zsebükben élők – az e-reader birtokbavétele után - összességében is többet olvasnak, mint az átlag felnőttek; és nemcsak e-könyv fogyasztási kedvük nő, de a printből is többet forgatnak. Az e-könyv az olvasás reneszánszát jelenti egyre több országban. Nem a betű rangjának elvesztését, hanem az irodalom minden ágának népszerűbbé ugrását hozta magával az elektronikus regény. A digitális literatúra helyet kapott a kultúra becsült csarnokaiban.

Történelmi érdekesség, hogy a XX. század elején az avantgard megújulás is éppen a könyv, mint forma megújítását tervezte. Kiáltványok és programnyilatkozatok sokaságában – és itt ki kell emelnünk Tamkó Sirató Károly „Dimenzionista manifesztum”-át – vizionálták az „Új könyvet”, amelyben sok helyütt már megjelenik az elektronika is, mint a jövő művészetének formálója. Miközben még szó sem volt számítógépről, internetről. Életre keltik a villanyverset, ami nem más, mint a neon transzparensek befogása a költészet világába. A könyv-újítók alaktalan sorok nyomasztóan egyirányú szövedékének tekintik a papírost. Ezzel szemben olyan területet keresnek, ahol a mondatok és szavak elhelyezése építő jelentőséget nyer. Ki is mondják: a „Pont-embernek” plusz dimenziókat kell keresnie, tanulja meg az elektron-nyelvtant. A „jelen-mérgezésben” fuldokló embernek számnyelvtanú, elektronikus vitapartnert szeretnének.

Tamkó Sirató Károly „Az Űr-Gilgames” című versében (1927) szinte megjövendölte az e-book eszköz hangulatot. Az új olvasó emberről így fogalmaz: „Elektron-pihe-párna pattog a feje alatt. Mélytudata: képletsor-foxtrott. Logaritmusban álmodik.” Valóban él ma a vers víziója? Közel száz évvel a költemény keletkezése után, az elektronika korában, újra ezekről a kérdésekről gondolkozunk. De már a szükséges technika birtokában, az e-könyv valóságában.

Megdöbbentő, hogy mennyire vágytak néhány évtizeddel ezelőtt a technika csodáira nemcsak a való életben, hanem az irodalom szintjein is. Milyen sokat reméltek ezektől az eszközöktől. Ma kezünkben tartjuk a legmerészebb álmaik megvalósulását. Felmerül a kérdés: a számítógépes textkultúra kínál-e lényegi változást a fogalmazásban, gondolat-értésben, tudás-kezelésben? Formailag természetesen igen, de tartalmilag? Használjuk-e a tenyérnyi életgépeket, a tableteket, e-bookokat annak, aminek a múlt század elején álmodták, „ok-fokmérő készülékek”-nek?