És fordítva is igaz: mint e-könyv témában publikáló szakírót, ha elcsípnek egy
kötetlen beszélgetésre, sohasem azt mondják a printre esküvők: „Nem kell az e-book,
fölösleges találmány a Kindle.” Inkább az történik, hogy rögzítik a papír-könyv
iránti elkötelezettségüket, majd tudatos és világos kérdéseket tesznek fel az
e-reader használhatóságáról, előnyeiről. Gyakorlatilag rálépnek az útra, például
– első lépésként - kezdik kóstolgatni az elektronikus lapozgatást. A felfedezés
örömével próbálgatják: úgy fordul a szöveg, hogy az ujj nem csippent vagy sodor,
mint a papíron, hanem nyom a friss oldalért. (Persze az új e-könyv-olvasó készülékek
és a tablet-ek nyújtják a lapozás élményét is, a kijelzőre tett söprő mozdulattal
juthatunk tovább a szövegben. A papír könyv hagyományait igyekszik megtartani
az e-book eszköz is.)
Az olvasás világa – digitális fenekedéssel – nem szabdalható szét mesterségesen
egymással szembeállított régiókra. A muníciózus tartalom – bármilyen felületen
érkezik is – elér a befogadóhoz. A friss kutatási adatok is ezt egyértelműen bizonyítják.
A PEW Internet vizsgálódása az amerikai olvasók körében igazolja: bár egyre többen olvasnak könyvet okoskészüléken,
ennek ellenére elenyésző azoknak a száma, akik teljesen felcserélték a nyomtatott
olvasmányaikat az elektronikus társaikra. Az USA-ban a tavalyi év folyamán a digitális
könyvolvasók száma 28 százalékra nőtt a két évvel ezelőtti 23 százalékos adathoz
képest. Mindeközben tíz amerikaiból hét válaszolta azt, hogy nyomtatott kiadásokat
olvas, ami négy százalékos növekedést jelent a 2012-es évhez képest. Mindössze
a megkérdezettek négy százaléka állította, hogy kizárólagos e-book olvasó.
A kutatásból az is kiderül, hogy a különböző digitális olvasási megoldások egyre
inkább elterjedőben vannak. Az amerikaiaknak már 42 százaléka rendelkezett táblagéppel
2013-ban, ami jelentős emelkedés az azt megelőző év 34 százalékos eredményéhez
képest. A lakosság fele vagy tablettel működik, vagy kimondottan az erre a célra
kifejlesztett ekönyv-olvasóval, mint például az Amazon termék Kindle-vel, vagy
a Barnes&Noble birtokolta Nook-kal. A becslések szerint a tengeren túl közel
18,2 millió KindleFire-t értékesítettek tavaly, míg a Kindlee könyv-olvasó típusokból
(Papirwhite, Touch) további öt milliót.
Érdemes a fenti adatokkal néhány hazai közlést szembeállítani. Néhány hónapja
tette közzé felmérésének főbb számait a KutatóCentrum. A tudakozódás a Bookon könyvajánló vállalkozás felkérésére készült. A vizsgálódás végeredményét így
foglalják össze: „Minden tízedik magyar nyilatkozott úgy, hogy nem szokott olvasni.
A fiatalok között ugyanakkor még nagyobb ez az arány: minden hatodik 18 és 29
év közötti mondta azt, hogy egyáltalán nem szokott könyvet venni a kezébe.” Ha
hihetünk ezeknek a számoknak – a kutatás ezerfős mintán készült –, akkor nem a
Gutenberg-galaxisban élünk, hanem a kőbaltás mezőkön. Ahogy Sirató Károly írta
a múlt század közepe táján: „Pont ember…Mássz ki ALTAMIRÁBÓL, a Nílus Völgyből.”
Az olvasás problematikája ezen adatok szerint nem az, hogy a virtualitás veszélyezteti
a fizikai könyv használatát. A gond az, hogy az írott tartalom veszít a jelentőségéből.
(Szerintem nem, csak a nem eléggé szofisztikált felmérésekben.) Az irányított
vizsgálatok eredménye szerint dönget a vizualitás, hódít a képiség.
E-tartalomra vonatkoztatva biztatóbb adatok állnak rendelkezésre. A közeljövőben
várhatóan jelentős kereslet mutatkozik majd mind az e-könyvek, mind az e-könyv-olvasó
készülékek iránt. E-könyv-olvasóval jelenleg az internetezők nagyjából 6 százaléka,
mintegy 265 ezer fő rendelkezik. A Telekom megbízására készült reprezentatív vizsgálat
eredményei alapján az internetezők 7 százaléka tervezi, hogy a közeljövőben e-könyv-olvasót
vásárol.
A kutatási jelentéssel nem egyenrangú alapokon, de mégis személyes tapasztalatokkal
is igazolhatónak vélem az e-könyv-eszközök iránti megnövekedett érdeklődést. De
sokan mesélték, hogy e-readert kaptak vagy ajándékoztak Karácsonyra! Mint a téli
időben villamosra szorult – kerékpár helyett – közlekedő is érzékelem: nem az
ingyenes hirdetőújságokba merülnek az utasok, mint egykoron, hanem nyomogatják
az olvasó-gépeiket. Állva-ülve villamosozók egyaránt az e-reader kijelzőjére merednek,
a telefonos szorgoskodókról nem beszélve. (Ez esetben nem biztos, hogy könyvnemű
dolgot olvasnak, de van rá esély.)
Az a véleményem, hogy a hazai e-könyves helyzet valóságát és jövő-tendenciáit
csak összetett kutatási metodológiával, sokoldalú megközelítéssel lehetne felmérni.
Ennek anyagi és emberi erőforrásai jelentősek, maga az iparág ezt jelenleg nem
képes finanszírozni működésének bevételeiből. Személyes megérzésem, hogy a részfelmérések
ingadozó és borús eredményeinél biztatóbb a kép. Kimondom: sokan olvasnak, jót.
Az e-könyv kezdi felvállalni a minőségi tartalom közvetítését. Az erre a funkcióra
felépített üzleti konstrukciók – ha egyáltalán lehetségesek – hiányoznak.
