Kerekes Pál

Kerekes Pál
Forrás: Kerekes pal

E-könyv kihívás: dönget a vizualitás, hurrá Altamira

Elektronikus textet vagy papíron nyújtózó betűsorokat olvasnak szívesebben a könyves érdeklődők? Ez a téma kimeríthetetlennek tűnik a médiumokban. A nyomtatott és digitális irodalom látszólagos ellentétpárja lázban tartja a kultúra-rovatokat. Nincs újságíró, aki ne hagyná ki az intést, ha e-könyvről ír: a Gutenberg-galaxist nem fenyegeti az e-book, a könyv illata még jó ideig hozzá fog tartozni az olvasás élményéhez. Aki kontaktusban van a könyv-műveléssel, persze tudja: valójában senki megveszekedett e-könyv kedvelőnek sem jut eszébe, hogy akár csak egy árva lapnyi nyomtatott kiadványt leszóljon, sutba vágjon.

És fordítva is igaz: mint e-könyv témában publikáló szakírót, ha elcsípnek egy kötetlen beszélgetésre, sohasem azt mondják a printre esküvők: „Nem kell az e-book, fölösleges találmány a Kindle.” Inkább az történik, hogy rögzítik a papír-könyv iránti elkötelezettségüket, majd tudatos és világos kérdéseket tesznek fel az e-reader használhatóságáról, előnyeiről. Gyakorlatilag rálépnek az útra, például – első lépésként - kezdik kóstolgatni az elektronikus lapozgatást. A felfedezés örömével próbálgatják: úgy fordul a szöveg, hogy az ujj nem csippent vagy sodor, mint a papíron, hanem nyom a friss oldalért. (Persze az új e-könyv-olvasó készülékek és a tablet-ek nyújtják a lapozás élményét is, a kijelzőre tett söprő mozdulattal juthatunk tovább a szövegben. A papír könyv hagyományait igyekszik megtartani az e-book eszköz is.)

Az olvasás világa – digitális fenekedéssel – nem szabdalható szét mesterségesen egymással szembeállított régiókra. A muníciózus tartalom – bármilyen felületen érkezik is – elér a befogadóhoz. A friss kutatási adatok is ezt egyértelműen bizonyítják. A PEW Internet vizsgálódása az amerikai olvasók körében igazolja: bár egyre többen olvasnak könyvet okoskészüléken, ennek ellenére elenyésző azoknak a száma, akik teljesen felcserélték a nyomtatott olvasmányaikat az elektronikus társaikra. Az USA-ban a tavalyi év folyamán a digitális könyvolvasók száma 28 százalékra nőtt a két évvel ezelőtti 23 százalékos adathoz képest. Mindeközben tíz amerikaiból hét válaszolta azt, hogy nyomtatott kiadásokat olvas, ami négy százalékos növekedést jelent a 2012-es évhez képest. Mindössze a megkérdezettek négy százaléka állította, hogy kizárólagos e-book olvasó.

A kutatásból az is kiderül, hogy a különböző digitális olvasási megoldások egyre inkább elterjedőben vannak. Az amerikaiaknak már 42 százaléka rendelkezett táblagéppel 2013-ban, ami jelentős emelkedés az azt megelőző év 34 százalékos eredményéhez képest. A lakosság fele vagy tablettel működik, vagy kimondottan az erre a célra kifejlesztett ekönyv-olvasóval, mint például az Amazon termék Kindle-vel, vagy a Barnes&Noble birtokolta Nook-kal. A becslések szerint a tengeren túl közel 18,2 millió KindleFire-t értékesítettek tavaly, míg a Kindlee könyv-olvasó típusokból (Papirwhite, Touch) további öt milliót.

Érdemes a fenti adatokkal néhány hazai közlést szembeállítani. Néhány hónapja tette közzé felmérésének főbb számait a KutatóCentrum. A tudakozódás a Bookon könyvajánló vállalkozás felkérésére készült. A vizsgálódás végeredményét így foglalják össze: „Minden tízedik magyar nyilatkozott úgy, hogy nem szokott olvasni. A fiatalok között ugyanakkor még nagyobb ez az arány: minden hatodik 18 és 29 év közötti mondta azt, hogy egyáltalán nem szokott könyvet venni a kezébe.” Ha hihetünk ezeknek a számoknak – a kutatás ezerfős mintán készült –, akkor nem a Gutenberg-galaxisban élünk, hanem a kőbaltás mezőkön. Ahogy Sirató Károly írta a múlt század közepe táján: „Pont ember…Mássz ki ALTAMIRÁBÓL, a Nílus Völgyből.” Az olvasás problematikája ezen adatok szerint nem az, hogy a virtualitás veszélyezteti a fizikai könyv használatát. A gond az, hogy az írott tartalom veszít a jelentőségéből. (Szerintem nem, csak a nem eléggé szofisztikált felmérésekben.) Az irányított vizsgálatok eredménye szerint dönget a vizualitás, hódít a képiség.

E-tartalomra vonatkoztatva biztatóbb adatok állnak rendelkezésre. A közeljövőben várhatóan jelentős kereslet mutatkozik majd mind az e-könyvek, mind az e-könyv-olvasó készülékek iránt. E-könyv-olvasóval jelenleg az internetezők nagyjából 6 százaléka, mintegy 265 ezer fő rendelkezik. A Telekom megbízására készült reprezentatív vizsgálat eredményei alapján az internetezők 7 százaléka tervezi, hogy a közeljövőben e-könyv-olvasót vásárol.

A kutatási jelentéssel nem egyenrangú alapokon, de mégis személyes tapasztalatokkal is igazolhatónak vélem az e-könyv-eszközök iránti megnövekedett érdeklődést. De sokan mesélték, hogy e-readert kaptak vagy ajándékoztak Karácsonyra! Mint a téli időben villamosra szorult – kerékpár helyett – közlekedő is érzékelem: nem az ingyenes hirdetőújságokba merülnek az utasok, mint egykoron, hanem nyomogatják az olvasó-gépeiket. Állva-ülve villamosozók egyaránt az e-reader kijelzőjére merednek, a telefonos szorgoskodókról nem beszélve. (Ez esetben nem biztos, hogy könyvnemű dolgot olvasnak, de van rá esély.)

Az a véleményem, hogy a hazai e-könyves helyzet valóságát és jövő-tendenciáit csak összetett kutatási metodológiával, sokoldalú megközelítéssel lehetne felmérni. Ennek anyagi és emberi erőforrásai jelentősek, maga az iparág ezt jelenleg nem képes finanszírozni működésének bevételeiből. Személyes megérzésem, hogy a részfelmérések ingadozó és borús eredményeinél biztatóbb a kép. Kimondom: sokan olvasnak, jót. Az e-könyv kezdi felvállalni a minőségi tartalom közvetítését. Az erre a funkcióra felépített üzleti konstrukciók – ha egyáltalán lehetségesek – hiányoznak.