Úgy vélem, a
hallgatás nem helyénvaló a számítógépes iparág részéről,
ha az Uber és más hálózati gazdálkodást folytató
kezdeményezések betiltására buzdítják az államigazgatást. Meg
kell szólalni egy olyan ökonómia érdekében, amely
számítástechnikai alapú, és a teljes feltártságnak, nyomon
követhetőségnek van születése pillanatától alárendelve. Éppen
nem az adóelkerülésnek, mint más hagyományos szolgáltatói
szférák ismert és azonosított csoportjai.
Az elektronikus
gazdaságban minden mozzanat naplózható, legyűjthető. Ez a
lényege. Adóbeszedési szempontból ez valóságos mennyország.
Semmit nem lehet eltitkolni, ellentétben a hagyományos munkavégzési
és kereskedelmi aktivitásoktól. Az már más kérdés, hogy az
adóbeszedési technikáknak is alkalmazkodnia kell ehhez az új
helyzethez. Itt nem az működik, hogy álruhás hivatalnokok
színlelt vásárlások során blokkra vadásznak. A nyugta megvan,
nem is titkolható el, de a virtuális térben kell megtekinteni,
kiértékelni. Ez kicsit más, mint a balatoni halsütőt leleplezni
a híradók kameráinak össztüzében.
A fura az, hogy maga
az állam is felismerte, hogy az informatika nem ellensége, hanem
elsősorban és legfőképpen segítője a gazdaság kifehérítésének.
Az online kasszák, de legfőképp a chipes árukövetés meghozta az
eredményeit. Még a vártnál is jobban növekedtek az adóbevételek.
Szinte érthetetlen, hogy nem folytatódik az online ellenőrzés
kiépítése.
Tiltakoznak az
ügyvédek, fodrászok, más szolgáltatók. Persze talán igazuk
van, mert az online kontroll legdrágább formáját igyekszenek
ráerőltetni a tevékenységükre. Mindenáron elektronikus kasszát
akarnak telepíteni minden pénzforgalmi helyre. Ez olyan, mintha
csak körmöci arannyal vagy 1848-as „egykrajczárossal” lehetne
fizetni ma is a plázákban. Az online ellenőrzés széles
választékát kínálja ma az informatika. Gyorsakat, olcsókat,
egyszerűeket, nem kell hozzá pénztárosnő alkalmazott, mint
hajdanán volt minden talponállóban, patikában.
A legelfogadottabb a
chipes nyilvántartás. Már a lovak fülébe, a kutyák bőre alá
is beépítik. Csak az árura, bolthomlokzatokra, piaci standokra nem
kerül fel. Miért is nem? De van sok más javaslat is. Ne lehessen
például készpénzben fizetni sok szolgáltatásért. Ehhez semmi
más nem kell, csak egy ingyenes alkalmazás letöltése. Nincs pénze
a vállalkozónak? Rendben, de akkor ne pénztárgépet vegyen neki a
hatóság, hanem egy olcsó mobilt. Kb. tizedannyiba kerül. És
levonhatja az online költséget (az internetelőfizetés árát) a
körömlakkos, a nyelvtanár, a kertgondozó, a takarító, és
mások.
A Barion e-pénzes
cég alapítója meg is fogalmazza a kézenfekvő, és az
informatikai szakmában dolgozók számára eddig is egyértelmű
igazságot: „A közösségi gazdaság szereplőinek elszámoltatása
technikailag könnyen megoldható lenne. A hatóság akár minden
fizetésnél automatikusan, tranzakciós díj levonása nélkül
megkaphatná az adóelőleget” – hívta
fel a figyelmet az Uber körül kialakult vita kapcsán Bíró
Tamás. Majd így folytatja az ügyvezető: „Mivel az
elektronikus fizetések esetében minden lépés egyértelműen
dokumentált, az adóhatóság mindent nyomon tud követni, beleértve
a szolgáltatást nyújtó sofőrök, őstermelők, háziasszonyok és
amatőr séfek bankszámlájára kerülő bevételeket, valamint a
szolgáltatást megszervező közösségi szereplők jutalékait. A
technológia tehát rendelkezésre áll. Ha a hatóságok felveszik a
tempót a startup-cégekkel, akkor előírhatnak olyan szabályozást,
mely transzparens fizetési megoldásokra épül.”
Hát igen, állami
startup-cégekre lenne szükség, legyenek azok az aktuális
adóhatóság keretein belül, vagy más nagy, kormányzati informatikai szolgáltatóknál.
Mint észt virtuális állampolgár, hadd
írjam le ide is: csak egy kártya kell, azt beteszem szépen a kis
otthoni állami és ingyenes leolvasómba, és máris minden
elképzelhető helyen igazolt vagyok. Beléphetek a nemzeti
könyvtárba, vállalkozást nyithatok, időpecsétes e-maileket
küldhetek, titkosított üzeneteket válthatok. Ingyen. Igaz, így
nyilván nyomon követhető vagyok, de figyelmeztetnek az e-residency
átvételekor szóban és írásban: ha érdeklődik utánam
bármilyen hatóság, törvényi kötelezettségük erről
értesíteni. Tehát tudni fogok róla, hogy látókörbe kerültem.
Így tisztességes, kölcsönös, akár van takargatni valója
valakinek, akár nincs.
Elhangzott, hogy a
Kormány a taxisok pártján van. Ez helyes és természetes. Ősi,
hagyományos szolgáltatásról van szó. De az is igény, hogy ez a
szállítási fundamentum fejlődjön, minél több fogyasztó
vehesse igénybe. Az informatika ebben nyújt támogatást. Senki nem
akadt, a jó ég tudja milyen óvatoskodásból, aki a nyilvánosság
előtt felvállalta volna, hogy utazott már Uber kocsival.
Én feltelepítettem
a telefonomra, PC-mre az applikációt már hónapok óta. Tetszett.
Ha gyorsan a városon belül utazásra kényszerültem, nem kellett
semmit sem mondanom, csak megnyomtam az alkalmazás piktogramját. A
kijelzőről leolvashattam, hogy hány percen belül jön a jármű,
mi lesz a rendszáma, ki fogja vezetni. Rákattintottam, azonnal
kiadta a várható fuvardíjat. Nem kell persze kifizetni, majd
levonják a megadott bankkártyáról, vagy más e-pénztárca
adataira támaszkodva. Végig követhettem a saját eszközömön az
utazást, miközben folyamatosan tájékoztatott a rendszer, hogy
eltérünk az optimális útvonaltól. Erre engedélyt is kér a
sofőr, tekintettel a forgalmi helyzetre az adott szakaszon.
A legjobb, hogy nem
csak én vettem igénybe, hanem más családtagomat is így
fuvaroztattam, olyan személyt, aki egyébként fél a taxitól, akár
okkal, akár nem. Így mondjuk: „hazaküldtem interneten a
nagymamát!”. Ugyan természetszerűleg nem ültem a kocsiban,
mégis láttam, hogy merre tartanak, mikor állnak meg, és
visszajelzést kaptam, hogy vége a fuvarnak. Megnyugtató,
követhető. Rögtön hívtam is a féltett rokont, és kérdeztem,
milyen volt az internetes kocsiút. Verne regényeit idézi a sztori.
Ne felejtsük el: a
BKV is bejelentette, hogy áttér az elektronikus jegyrendszerre. A
legnagyobb utazási szereplő is a chip elkötelezettje. Ez
mindenkinek nehézségekkel jár, utasnak, szolgáltatónak egyaránt.
De megéri, tisztul a kép, a le lehet szerelni a (az egyébként sem
működő) lyukasztó matuzsálemeket. Aki átláthatóságot
szeretne, legyen állami szektor vagy család kötelékében,
támogatja az informatikai megoldásokat. Közös érdekéből, nem
számítógépezés megszállottjaként. Ennyiben nem értem az
informatikai szakma visszahúzódását az Uber témában. Nem rossz
értelmű lobbizás az, ha kimondjuk: a chip a gazdasági igazság
felé visz, nem a káoszba.