Azt természetesnek tartom, hogy valakik fellépnek a maguk igazságáért. Vélt vagy valós sérelmeikért. Ennek értelmében a 2016. januári taxistüntetés értékelése az iparági elemzők és a politikai hozzászólók feladatköre. Ami számomra érdekes és meglepő, az nem más volt, mint az informatikai véleményformálók némasága.
Úgy vélem, a hallgatás nem helyénvaló a számítógépes iparág részéről, ha az Uber és más hálózati gazdálkodást folytató kezdeményezések betiltására buzdítják az államigazgatást. Meg kell szólalni egy olyan ökonómia érdekében, amely számítástechnikai alapú, és a teljes feltártságnak, nyomon követhetőségnek van születése pillanatától alárendelve. Éppen nem az adóelkerülésnek, mint más hagyományos szolgáltatói szférák ismert és azonosított csoportjai.
Az elektronikus gazdaságban minden mozzanat naplózható, legyűjthető. Ez a lényege. Adóbeszedési szempontból ez valóságos mennyország. Semmit nem lehet eltitkolni, ellentétben a hagyományos munkavégzési és kereskedelmi aktivitásoktól. Az már más kérdés, hogy az adóbeszedési technikáknak is alkalmazkodnia kell ehhez az új helyzethez. Itt nem az működik, hogy álruhás hivatalnokok színlelt vásárlások során blokkra vadásznak. A nyugta megvan, nem is titkolható el, de a virtuális térben kell megtekinteni, kiértékelni. Ez kicsit más, mint a balatoni halsütőt leleplezni a híradók kameráinak össztüzében.
A fura az, hogy maga az állam is felismerte, hogy az informatika nem ellensége, hanem elsősorban és legfőképpen segítője a gazdaság kifehérítésének. Az online kasszák, de legfőképp a chipes árukövetés meghozta az eredményeit. Még a vártnál is jobban növekedtek az adóbevételek. Szinte érthetetlen, hogy nem folytatódik az online ellenőrzés kiépítése.
Tiltakoznak az ügyvédek, fodrászok, más szolgáltatók. Persze talán igazuk van, mert az online kontroll legdrágább formáját igyekszenek ráerőltetni a tevékenységükre. Mindenáron elektronikus kasszát akarnak telepíteni minden pénzforgalmi helyre. Ez olyan, mintha csak körmöci arannyal vagy 1848-as „egykrajczárossal” lehetne fizetni ma is a plázákban. Az online ellenőrzés széles választékát kínálja ma az informatika. Gyorsakat, olcsókat, egyszerűeket, nem kell hozzá pénztárosnő alkalmazott, mint hajdanán volt minden talponállóban, patikában.
A legelfogadottabb a chipes nyilvántartás. Már a lovak fülébe, a kutyák bőre alá is beépítik. Csak az árura, bolthomlokzatokra, piaci standokra nem kerül fel. Miért is nem? De van sok más javaslat is. Ne lehessen például készpénzben fizetni sok szolgáltatásért. Ehhez semmi más nem kell, csak egy ingyenes alkalmazás letöltése. Nincs pénze a vállalkozónak? Rendben, de akkor ne pénztárgépet vegyen neki a hatóság, hanem egy olcsó mobilt. Kb. tizedannyiba kerül. És levonhatja az online költséget (az internetelőfizetés árát) a körömlakkos, a nyelvtanár, a kertgondozó, a takarító, és mások.
A Barion e-pénzes cég alapítója meg is fogalmazza a kézenfekvő, és az informatikai szakmában dolgozók számára eddig is egyértelmű igazságot: „A közösségi gazdaság szereplőinek elszámoltatása technikailag könnyen megoldható lenne. A hatóság akár minden fizetésnél automatikusan, tranzakciós díj levonása nélkül megkaphatná az adóelőleget” – hívta fel a figyelmet az Uber körül kialakult vita kapcsán Bíró Tamás. Majd így folytatja az ügyvezető: „Mivel az elektronikus fizetések esetében minden lépés egyértelműen dokumentált, az adóhatóság mindent nyomon tud követni, beleértve a szolgáltatást nyújtó sofőrök, őstermelők, háziasszonyok és amatőr séfek bankszámlájára kerülő bevételeket, valamint a szolgáltatást megszervező közösségi szereplők jutalékait. A technológia tehát rendelkezésre áll. Ha a hatóságok felveszik a tempót a startup-cégekkel, akkor előírhatnak olyan szabályozást, mely transzparens fizetési megoldásokra épül.”
Hát igen, állami startup-cégekre lenne szükség, legyenek azok az aktuális adóhatóság keretein belül, vagy más nagy, kormányzati informatikai szolgáltatóknál. Mint észt virtuális állampolgár, hadd írjam le ide is: csak egy kártya kell, azt beteszem szépen a kis otthoni állami és ingyenes leolvasómba, és máris minden elképzelhető helyen igazolt vagyok. Beléphetek a nemzeti könyvtárba, vállalkozást nyithatok, időpecsétes e-maileket küldhetek, titkosított üzeneteket válthatok. Ingyen. Igaz, így nyilván nyomon követhető vagyok, de figyelmeztetnek az e-residency átvételekor szóban és írásban: ha érdeklődik utánam bármilyen hatóság, törvényi kötelezettségük erről értesíteni. Tehát tudni fogok róla, hogy látókörbe kerültem. Így tisztességes, kölcsönös, akár van takargatni valója valakinek, akár nincs.
Elhangzott, hogy a Kormány a taxisok pártján van. Ez helyes és természetes. Ősi, hagyományos szolgáltatásról van szó. De az is igény, hogy ez a szállítási fundamentum fejlődjön, minél több fogyasztó vehesse igénybe. Az informatika ebben nyújt támogatást. Senki nem akadt, a jó ég tudja milyen óvatoskodásból, aki a nyilvánosság előtt felvállalta volna, hogy utazott már Uber kocsival.
Én feltelepítettem a telefonomra, PC-mre az applikációt már hónapok óta. Tetszett. Ha gyorsan a városon belül utazásra kényszerültem, nem kellett semmit sem mondanom, csak megnyomtam az alkalmazás piktogramját. A kijelzőről leolvashattam, hogy hány percen belül jön a jármű, mi lesz a rendszáma, ki fogja vezetni. Rákattintottam, azonnal kiadta a várható fuvardíjat. Nem kell persze kifizetni, majd levonják a megadott bankkártyáról, vagy más e-pénztárca adataira támaszkodva. Végig követhettem a saját eszközömön az utazást, miközben folyamatosan tájékoztatott a rendszer, hogy eltérünk az optimális útvonaltól. Erre engedélyt is kér a sofőr, tekintettel a forgalmi helyzetre az adott szakaszon.
A legjobb, hogy nem csak én vettem igénybe, hanem más családtagomat is így fuvaroztattam, olyan személyt, aki egyébként fél a taxitól, akár okkal, akár nem. Így mondjuk: „hazaküldtem interneten a nagymamát!”. Ugyan természetszerűleg nem ültem a kocsiban, mégis láttam, hogy merre tartanak, mikor állnak meg, és visszajelzést kaptam, hogy vége a fuvarnak. Megnyugtató, követhető. Rögtön hívtam is a féltett rokont, és kérdeztem, milyen volt az internetes kocsiút. Verne regényeit idézi a sztori.
Ne felejtsük el: a BKV is bejelentette, hogy áttér az elektronikus jegyrendszerre. A legnagyobb utazási szereplő is a chip elkötelezettje. Ez mindenkinek nehézségekkel jár, utasnak, szolgáltatónak egyaránt. De megéri, tisztul a kép, a le lehet szerelni a (az egyébként sem működő) lyukasztó matuzsálemeket. Aki átláthatóságot szeretne, legyen állami szektor vagy család kötelékében, támogatja az informatikai megoldásokat. Közös érdekéből, nem számítógépezés megszállottjaként. Ennyiben nem értem az informatikai szakma visszahúzódását az Uber témában. Nem rossz értelmű lobbizás az, ha kimondjuk: a chip a gazdasági igazság felé visz, nem a káoszba.
