Kerekes Pál

Kerekes Pál
Forrás: Kerekes pal

Az informatika nyomán: könyvtári reneszánsz

A média és a biznisz uralta könyv teljesítőképessége végéhez közeledik. A kereskedelmi könyvpaloták életképessége megkérdőjeleződött, inkább bezárásokról, mint nyitásokról kapunk hírt. A plázák neonos hodálya a szöveges állományok Bermuda háromszögévé vált a közvélemény szemében.

Utólag nyilvánvaló az, amit egyébként az aggódó, tartalomcentrikus bölcsészek mindig is hangoztattak: a cifra könyves paloták fölöslegesek, semmi közük az olvasók kulturális kívánalmaihoz. A hóbortosan nagy készletek (amelyek finanszírozása éppen a legrászorultabbakra, az írókra és a kiadókra maradt), az akciós kínálattól rogyadozó dizájnos raklapok, talán vonzzák a vásárlót, ám riasztják az olvasót. A két kategória nagyon nem ugyanaz! Idegen kereskedelmi és pénzhatalmi struktúrák, mohó rezsimek terpeszkedtek rá a szövegbázisra. Mindeközben maradt egy olyan könyves térség, amely nem vesztette el eredeti funkcióját: a könyvtár.

Ez az évezredes intézmény éppen a megújulásának legizgalmasabb korát éli. Egy most megjelent, friss tanulmány nem töprengések alapján, hanem statisztikai elemzések módszerével mondja ki azt a valóságot, amelynek létrejöttébe az informatika nagyon belejátszott.

Arról van szó, hogy miközben a kereskedelmi könyvforgalom jelentősen csökken, a könyvtári látogatottság ugrásszerűen növekszik. Alapvetően természetesen a virtuális, távoli elérés formájában. A „Könyvtári reneszánsz – Könyvtárak az információs társadalomban 2.0.”) címmel megjelent elemző értekezés számsorokkal, táblázatokkal, grafikonképekkel illusztrált bölcsészeti útirajz. A szerző, Sipos Anna Magdolna, a könyvtári olvasás tájaira viszi az érdeklődőt. Pillanatfelvételekben mutatja be a könyvtári rendszer működésének dinamizmusát. (A könyvről részletesen, az adatsorok elérhetőségéről tájékoztatva, példákkal illusztrálva a Könyvkonnektor blog tudósít.)

 

Mit mutatnak a számok?
Lássuk a tényeket: a könyvtárhasználat Magyarországon az utóbbi években lendületesen nő. Az internet nem a fizikailag létező könyvtárak kiüresedéséhez vezetett, hanem éppen fordítva: egyre többen látogatják élő valóságban is a könyves intézményeket, attól függetlenül, hogy a virtuális gyűjtemények kínálata is egyre bővül. A könyv elérhető kultúrcikké vált, az információforrások szabadon buzognak. Megközelítőleg 40 százalékkal emelkedett a könyvtári kontaktusok száma az elmúlt hét év alatt.

De hogyan is viselkedik ma egy olvasó, ha könyvtári szolgáltatásokat vesz igénybe?

A szerző megállapítja, hogy „a világháló által biztosított lehetőségek révén a könyvtári szolgáltatások már nem csupán a valós, hanem virtuális térben is megjelennek, és e lehetőségek kiszabadították a könyvtárak működését a tér és idő korlátozta keretekből. A könyvtárak történetében talán még soha nem volt lehetőség a szolgáltatási expanzió ilyen mértékére.”

A publikáció részletesen bemutatja az internet terjedésével egyidejűen átalakuló könyvtárhasználati szokásokat. Sipos Anna Magdolna leszögezi: „A számszerű adatok mögött kibontakozó folyamatok mindenekelőtt azt mutatják, hogy a könyvtári tartalmak, a könyvtári szolgáltatások iránt az utóbbi években sem csökkent az igény. Ellenkezőleg! A könyvtárhasználatok száma folyamatosan növekszik. Mindössze annyi történt, hogy a korábbi egycsatornás, és kizárólag a személyes látogatással megvalósuló szolgáltatási platform kibővült a távoli elérésű igénybevétel lehetőségével.”

 

Más karikatúrák kellenek
Az olvasás megvált a nem olvasók által táplált hagyományos rémképektől. A nyűgös üldögélés karikaturistákat vonzó bugyutasága már a múlté. Az olvasás informatikai eszközökön nyugvó változatossága a kiterjedő élethumanizmust táplálja. A könyv, különösen a könnyen mások számára is látótérbe helyezhető e-book, a kapcsolatteremtéshez szükséges egyfajta elengedhetetlen anyaggyűjtés módszertanává épült. A közösségi olvasás (social reading), a jegyzetugrasztás, a szövegkiemelés megosztása a könyvet termékből ismét olvasmánnyá teszi.

Ahogy Babits fogalmazta majd egy évszázaddal az informatika térhódítás előtt: „Az író műveket alkot, melyek mindenike egy külön világ. Ki fűz e művekből irodalmat? Az olvasó: nem a néma és magányos olvasó, hanem a vitázó, érvelő, egymásnak feleselő. Az olvasó, aki ír.”