Futó Iván

futoivan
Forrás: -

Piaci trendek és a kormányzat

Az ITBusiness múlt heti klubrendezvényén a téma a piaci trendek és a kormányzat (államigazgatás) viszonya volt az informatika területén.

A felvezető előadások után (Ablonczy Balázs, Vályi-Nagy Vilmos) a beszélgetésbe én is bekapcsolódtam, és – ha jól sejtem – egyesekben valószínűleg egy ókonzervatív köztisztviselő benyomását kelthettem, olyanét, mint akik miatt nem lehet korszerű megoldásokat bevezetni a közigazgatásba.

Mert miről is volt szó?

Amennyiben jól emlékszem az elhangzottakra, négy piaci trendre hívták fel a figyelmet:

1.    Felhő
2.    Big Data
3.    BYOD
4.    Közösségi média használata

A felhő közigazgatási használhatóságáról nincs mit mondani, legfeljebb arról lehet vitatkozni, hogy ezek kormányzati magán vagy speciális közösségi felhők legyenek. A tavalyi EuroCloud Day 2012. rendezvényen példának hoztam fel a NAV esetét, ahol havonta 12.-én, ill. 20.-án ismétlődő bevallás dömping van, melyek miatt csúcsra kell méretezni a fogadó rendszereket (+ május 20. az SZJA bevallások). Az, azonban komoly előzetes felmérést igényel, kerülhetnek-e az államigazgatás egyes szervezetei versenyhelyzetbe a gépi erőforrásokért folyó versenyben.

A Big Data alkalmazása is természetes lehet. Nyílván számtalan példa hozható az adózás, közlekedés, egészségügy, bűnügy, társadalomtudomány területéről is, ahol a jól kérdező közigazgatás hasznosítható információkhoz juthat. Jelenleg azonban a közigazgatás még nincs felkészülve erre.

Érdekes a helyzet a BYOD – Bring Your Own Device esetében. Itt két akadállyal is találkozunk: a közigazgatási intézmények működését meghatározó jogszabályok és az informatikai rendszerek technikai fejlettsége (erről a beszélgetés egyik résztvevője meg is jegyezte, hogy esetenként két generációval is le vannak maradva).

A nagy közigazgatási rendszerek használata adatvédelmi szempontból rendkívül szigorúan szabályozott és a legtöbb helyen be is tartott. Ennek megfelelően saját eszköz csatlakoztatása szinte lehetetlen a jelenlegi körülmények között és nem is biztos, hogy szükséges, mivel ezzel jelentősen megnőhetne az adatszivárgás lehetősége. Nehéz és drága feladat megfelelő jogosultsági és biztonsági rendszert fenntartani, és kérdéses a hozadéka. (A legismertebb probléma a versenyszférában is a levelezés elérése védtelen okostelefonokról).

Azért a fejlődés látható. Néhány évvel ezelőtt egy parlamenti affér után történt biztonsági ellenőrzés során kiderült, hogy létezett egy olyan jogszabály, miszerint az APEH 150 méteres körzetében nem tartózkodhatott leponyvázott rakterű teherautó (nehogy lehallgatható legyen a kommunikáció?). Ehhez képest a külön engedéllyel behozható saját IKT eszköz, mely azonban semmilyen módon sem csatlakoztatható szakrendszerhez, vagy belső hálózathoz, már jelentős előrelépés.

Ami pedig a technikai fejlettséget illeti, a legkorszerűbb adattárház és BI technológiák mellett, a közigazgatásban bizony működnek még DOS-os rendszerek is.

Végül pedig a legizgalmasabb kérdés, a közösségi média eszközeinek használata a közigazgatásban.

Itt két részre bontanám a tárgyalás menetét: külső kommunikáció az ügyfelekkel és belső kommunikáció intézményen belül.

A külső kommunikációban az ügyfelekkel, célzott csatornákon keresztül, minden a közösségi médiában használt eszköz bevethető. Értendő ez alatt az újonnan bevezetendő szolgáltatások közös megtervezése is (szolgáltatás orientált kormányzat, crowdsourcing). Ehhez azonban a jelenlegi „hatósági” hozzáállásnál egy „együttműködőbb” hozzáállás szükséges, persze a hazai viszonyok figyelembevételével. Azért látható, hogy valami elindult, lásd pl. NAV Facebook oldalát.

Az egyetemen évek óta oktatjuk a Wikinomia (ezen belül wiki munkahely), DEG – Digital Era Governance, a Crowdsourcing fogalmait, eszközeit és legismertebb eredményeit, figyeljük ezek változásait.

Ennek megfelelően én is sokat gondolkodtam, hogyan lehetne az ott előadottakat a gyakorlatban, államigazgatási intézményeken belül is alkalmazni, de nekem eddig nem sikerült megfelelő lehetőségeket találni erre (megjegyzem, a számomra „forradalminak” tűnő angol kormányzat sem „befelé” forradalmasít, hanem „kifelé” az ügyfelek felé). Ezért mondtam, hogy nem látom a közeljövőben a közösségi média eszközeinek intézményen belüli bevezethetőségét.

A kormányzat intézményei ugyanis hierarchikus, funkcionális intézmények, működésük erősen szabályozott. Az intézményi működés lényege a szabályozottságon alapul, ez biztosítja a folyamatos munkavégzést. Ennek megfelelően a problémamegoldás is hierarchikus, vagyis eszkalálódva működik. A közösségi média legelterjedtebb eszközeivel a „problémamegoldás” közös együttműködéssel – például kibeszélve – sokszor a korlátlan bizalom (néha igen csak veszélyes) elvének alapján működik.

Egy hierarchikus szervezetben, és ez nem csak az államigazgatásra igaz, egy probléma nyilvánosságra hozatala ronthatja az adott szervezeti egység, vagy egyén renoméját (hogyhogy nem tudja a megoldást?). Ez persze nem jelenti azt, hogy adott estben nincs intenzív információcsere Lotus, Outlook vagy akár videokonferencia igénybevételével. Amennyiben, az adott funkcionális egységben nem tudják megoldani a problémát, akkor, mint az előbb is írtam, eszkalálják, de még így is a hierarchia fa egy adott (nagyobb)részfájában maradunk. Itt szó sincs a korlátlan bizalom elvéről, miszerint nyugodtan közzé tehetem a problémát és vitassuk meg, akár oldal irányból jövő hozzászólókkal. Ezért is nehéz egyébként hierarchikus, funkcionális szervezetben projektet szervezni, ahol is horizontális együttműködésre van szükség.

Más kérdés, hogy ez jó vagy nem és hogyan, mennyi idő alatt lehetne ezen változtatni. Ez ugyanis – valójában - könnyen egy közigazgatási reformot jelentene, de a piaci megoldásokra alapozott, elsősorban az angolszász országokban próbált, New Public Management egyszer már gyakorlatilag megbukott.

Ezek után, hogy valaki kerékkötője-e a közösségi média eszközök elterjedésének az államigazgatásban, vagy nem, azt már az olvasónak kell eldöntenie.