Mindeközben azonban sok esetben éppen a szülők azok, akik
fogalmatlanságukkal, a számítógéptől való idegenkedésükkel, vagy éppen a nevelés
terén tanúsított következetlen magatartásukkal keresztbe tesznek a fiatal
generáció biztonságtudatosságra való nevelésének.
Kezdjük a jó hírrel, van remény, hogy végre talán elindul
valami és egyszer minden általános iskolában tananyag lehet már első
osztályától kezdve a biztonságos internethasználat. Ez nem számítástechnika óra
lenne, ahol bináris számok összeadásáról van szó, meg hogy hány cilinderből is
áll a winchester, hanem olyan gyakorlati ismeretekről, amely segítene a
gyerekeknek, hogyan védjék meg magukat a veszélyektől, milyen jelszót
válasszanak, mit tegyenek ha az interneten bántják őket vagy ha ott durva
tartalomba ütköznek. Az elképzelések szerint már az 1.osztálytól indulva
egészen 8-ik évenként bővülő és külön, az egyes korosztályok problémájához
illeszkedő tananyaggal történne mindez, hiszen az elsős például legtöbbször
csak e-mail címet akar egy játékhoz vagy játékokról szóló videókat nézegetne,
míg egy nyolcadikos már javában ismerkedik, randizik, megoszt, és SMS-ezik.
A legkiszolgáltatottabbak a gyerekek, hiszen ez az a
generáció, akik már óvodás korban nyomkodják a szüleik tabletjét vagy
okostelefonját - otthon, orvosi rendelőben várakozva, vagy bárhol, bármikor
csak úgy is. Ők azok, akik iskolásként a legtöbbet vannak online, a legtöbbet
chatelnek, a legtöbbet közösségi oldalaznak, a legtöbb személyes információt
osztják meg magukról, a legtöbbet böngésznek, és úgy általánosságban a
legtöbbet használják naponta mobileszközeiket, a beszélgetés alatt hüvelykujjal
gépelő, és közben fel sem néző nemzedék. Ám eközben általában nem rendelkeznek
a szükséges óvatossággal, és tapasztalatlanságuk valamint életkoruk folytán
erősen sebezhetőek.
A gyerekek oktatása jelenleg többek közt a Safer Internet
programja segítségével történik, ahol az oktatók meghívásra mennek ki az adott
oktatási intézményekbe erről a témáról órát tartani. Ha hosszú távon nézzük, a
feladat fontos, hiszen a biztonságtudatos gyerekekből nem lesz áldozat, hanem
belőlük válnak majd a biztonságtudatos felnőttek, a
biztonságtudatos szülők, és a biztonságtudatos munkavállalók, akik később már
hatékonyan lesznek képesek megvédeni családjuk, cégük vagy vállalkozásuk
adatait, bizalmas titkait. Ha megnézzük, a tananyagok közt van viszont olyan
is, amely kifejezetten a szülőknek szól, és ez nem véletlen. Hogy ennek mi az
oka, nos ezt próbáljuk most egy kicsit körüljárni.
Kezdjük azzal az aktuális hírrel, miszerint az
internetszolgáltatóknak július 1. óta kötelező valamilyen szülői felügyeletre
alkalmas programot felajánlani az ügyfeleiknek. Ez máris egy olyan téma, aminek
kapcsán lehet a családokban beszélgetni a biztonságról, hogyan használjuk,
miként állítsuk be, mi ellen is véd pontosan, mik ezek a bizonyos veszélyek.
Ha egy közelmúltban vett munkahelyi felmérés eredményét
felidézzük, abban a megkérdezettek 90%-a nyilatkozott úgy, hogy az utóbbi egy
év folyamán nem részesült a számítógéppel, illetve a személyes adatok
védelmével kapcsolatos biztonsági tréningben, míg a válaszadók 68% azt állítja,
még soha életében nem vett részt ilyenen. Egy másik 2014-es magyar kutatás
szerint pedig sajnos alulértékeli a kiberbűnözés veszélyeit a magyar vállalatok
többsége. A megkérdezettek csupán 35% tartja kockázatosnak ezt a fajta
fenyegetést saját vállalatára nézve, míg a nyugat-európai országokban a
válaszadók 50%-a tartja ezt komoly veszélynek. Akik itt munkaadók,
munkavállalók, azok sok esetben szülők is, vagyis nekik is kellene annyira
óvatosnak és biztonságtudatosnak lenni, hogy átadhassák az ismereteiket, taníthassák
a családban gyermekeiket. Sok esetben azonban ez sajnos nincs így.
Az alapvető biztonsági szabályok ismeretén túl is lehetnek
azért problémák például a nevelésben. A számítógép, az internet nem
bébiszitter, nem elektronikus dada, ahogy a TV sem az. Nem csak időben fontos
korlátozni, de a fogyasztott tartalomra is oda kell figyelni, hiszen a gyerek
véletlenül könnyen ütközhet életkorának nem megfelelő tartalmakba. És persze
van a helytelen hozzáállás, amikor totálisan félreértve az engedékenységet, nem
csak 1-2 évvel lépi túl az ajánlott életkori besorolásnál a szülő a gyereknek
megengedett filmeket, játékokat, hanem egyáltalán nem is törődik vele. Sok
iskolában a 8-9 éves gyerekeknél már nem az a "lúzer", akinek nincs
saját okostelefonja, mert az kevés kivételtől eltekintve már szinte
mindegyiknek van, hanem az, aki otthon nem játszhat a GTA 5-tel vagy a Last of
Us-szal. Sok szülő nagyon helytelenül nem csak megengedi, hanem a gyerek
kérésére egyenesen neki veszik meg az ilyen játékot, pedig itt mindkettő 18
karikás besorolású és aki ismeri ezeket, az tudja, hogy egyáltalán nem
véletlenül.
Néha persze nem csak a szülő tájékozatlan, hanem a
viszonyok is szándékosan zavarosak, túlbonyolítottak vagy jobban szolgálják a
cégek bevételszerzését, mint az ügyfeleik biztonságát. Például ott voltak azok
az esetek, ahol a kisgyerekek eljátszották az apukák pénzét mobilon, hála az
appon belüli vásárlási lehetőségnek. Ki a felelős, csak a szülő egyedül? A
"freemium", azaz ingyen játszható, de külön pénzért extra
kiegészíthető vásárolható játékok ingyenesként való reklámozása sok szülőt
félrevezethet, mivel sokszor nem tájékoztatják elég körültekintően a szülőket
a lehetséges költségekről. Először itt is tanácstalanság volt, aztán perek
indultak, majd hivatalos vizsgálat az amerikai Szövetségi Kereskedelmi
Bizottság részéről. Így végül is lett haszna a kártérítési ügynek. Túl azon,
hogy a szülők pert nyertek az Apple ellen, és FTC ítélete szerint minimum 32.5
millió dollárt kellett visszafizetnie felhasználóknak a téves vásárlások miatt,
de ezen felül 2011 márciusában meg is változtatta a cég a telepítési
rendszerét, így az szemben a korábbiakkal már minden egyes vásárlásnál bekéri
a jóváhagyáshoz a jelszót.
Lehetne sorolni persze a példákat napestig, a lényeg az,
hogy a szülőknek is el kell sajátítani az internetes biztonság alapjait, tudniuk
kell, mit engedjen meg, ismernie kell a kritikus területeket, hogy érdemben
kommunikálni tudjanak a netre, játékokra, kütyükre sokkal fogékonyabb
gyermekeikkel. Ha a gyereknek azt mondjuk az oktatási anyagban, hogy "A
legfontosabb védelem a saját tudásod, az fog megvédeni", akkor ez ugyanígy
igaz a szülőkre is, vagyis ahhoz hogy segíteni tudjanak a gyerekeiknek, meg
tudják beszélni a gyerek internetes térben felmerülő kérdéseit, problémáit,
nekik is naprakész tudással kell rendelkezni. Ebben pedig van még teendő bőven.
Csizmazia-Darab István, IT biztonsági szakértő
a NOD32 antivírus termékek magyarországi képviselete
antivirus.blog.hu