Ha megnézzük az ezzel kapcsolatos felméréseket, kutatásokat, sok érdekességet
találhatunk. Először is, ha a Halon amerikai internetezők körében 2013 augusztusában
végzett vizsgálatának adatait elolvassuk, látható, hogy döntő többségük, egészen
pontosan 94,7 százalékuk kapott már olyan e-mailt, amelyben vírus, kémprogram
vagy valamilyen kártevő volt. Ez következik a nagy számok törvényéből, a maradék
5,3 százalék meg valószínűleg nem értette a kérdést. Nagyjából 8,8 százalékuk
meg is nyitotta az ilyen mellékletet megfertőzve ezzel a számítógépet, és ezzel
ismét egy fontos mérföldkőhöz érkeztünk. Ugye, sok számmal kapcsolatos szabályt
szoktunk emlegetni itt az informatikában, például a 20-80-as Pareto elvet, vagy
a Moore törvényt a 18 havonta megduplázódó teljesítményről. A számítógépes csalásokkal
kapcsolatban is létezik egy 5 százalékos elvi határ, ha az adathalászattal, vagy
más elektronikus csalással megtévesztettek száma eléri az 5 százalékot, a bűnözőknek
már megéri spamekkel, kártékony URL-ekkel, mérgezett kereső találatokkal bombázni
a tömegeket. És akkor ehhez képest látjuk a fenti 8.8 százalékot.
A jobb-rosszabb szűrés ellenére beeső spamek, kéretlen üzenetek már régen nem
reklámról, kéretlen értékesítési csatornákról szólnak, ahol hasonmás Rolex órát
vagy olcsó Viagrát akarnak ránk sózni. Az ilyen üzenetek fő csapásiránya inkább
a megtévesztés, sebezhetőséget tartalmazó melléklet vagy link felkínálása, adatlopás,
vírusfertőzés, kémkedés. Persze azt is meg kell mondani, ebből egy eset is lehet
sok, ha az például éppen mivelünk történik. De hasonlóan szomorúak lehetnek a
New York Times szerkesztőségében is, ahol a kritikus kémkedési események szintén
egy gyanútlan, kíváncsi alkalmazott által e-mailben kapott PDF állományra való
kattintással kezdődtek.
Még a fenti vizsgálatra visszatérve minden harmadik amerikai beismerte, hogy
simán megnyitja a gyanúsnak látszó leveleket is, ha az üzenet tárgya számára érdekesnek
hangzik. A nők inkább a közösségi oldalak nevében érkezőkre harapnak, míg a férfiak
jobbára a pénzkereséssel, illetve szexuális témák esetén esnek kísértésbe. Gyors
haszon a tőzsdén, különleges gyógyszer akció, azonnali adó-visszatérítés, Windows
crack, kiemelkedő jövedelem napi egy óra otthoni munkával, univerzális szériaszám
generátor minden víruskeresőhöz, vagy Kurnyikova meztelen fotói. Vegyük észre,
hogy itt viszont már egyáltalán nem 5%-nál, nem 8,8-nál, hanem 33%-nál járunk.
És akkor a gyakoriságra is térjünk még vissza. Egyetlen perc, azaz hatvan másodperc
alatt 216 ezer fényképet osztanak meg a felhasználók az Instagramon, 1,8 millió
lájk és 41 ezer új poszt keletkezik a Facebookon, és 83 ezer USD forgalmat bonyolít
le az Amazon webáruház. 204 millió e-mail üzenetet küldenek világszerte, 278 Twitter
bejegyzés születik, de új weblapok is keletkeznek, szám szerint 571 darab. Az
egy perc időtartam alatt 70 új domén bejegyzése is megtörténik, 72 órányi videót
töltenek fel a felhasználók a YouTube rendszerébe, 15 ezer dalt töltenek le ezalatt
az iTunes-ból, de Google keresésből is 2 milliót indítanak a netezők.
Szóval igaz a hírszolgáltatás javulása, de a támadások, kártevők, átverések szempontjából
drámai átrendeződés zajlott le, és aki nem a klasszikus "kavarja ez most, vagy
nem kavarja" gondolatával közelít az ártalmatlan közösségi üzenetekhez, ártatlannak
tűnő e-mailekhez, látszólag hivatalos szervektől, banktól érkező adatbekérő levelekhez,
az könnyen áldozattá válhat. Tetszik, nem tetszik, van a védekezési feladatoknak
olyan szegmense is, ami nem delegálható tovább a puszta technikának, számítógépnek,
védelmi programoknak, hanem a mi aktív közreműködésünket, biztonságtudatos hozzáállásunkat,
gondolkodásunkat igényli, és ezt a képességet mindenkinek egy életen át csiszolgatnia,
fejlesztenie kell.
És még egy utolsó adalék, ami szemünk fényeiről, gyermekeinkről szól. Egy 2013-as
felmérés – melyben tízezer 13 és 22 év közötti megkérdezett válaszait összesítették
– azt írja, a fiatalok szerint az internetes zaklatás nagyon is gyakori, 20%-uk
akár napi szinten tapasztal valamilyen durva hangvételű fenyegetést, és ez egyaránt
fenyegeti a lányokat és a fiúkat is. A rosszindulatú, lejárató tartalmak vírusszerű
gyorsasággal terjednek, ami rengeteg emberhez eljut, és ez nagyon lehangoló lehet
az áldozatok számára, nem is beszélve arról, hogy ami egyszer felkerül a netre,
az gyakorlatilag később már eltávolíthatatlan. A megfélemlítések, titkos webkamerás
kukkolások, megszégyenítések gyakran katasztrofális hatást gyakorolnak az önbecsülésükre,
vagy borítják fel fenekestül korábbi megszokott társadalmi életüket. Ami talán
ebből megint előremutató fontos gondolat lehet, hogy nem csak egyedül a bántalmazott
baja mindez, hanem a történet minden egyes szereplője is tehet, vagy tehetne ellene,
itt is van még tanulni valónk. A szülők, a tanárok, az osztálytársak mind-mind
viselnek ebben valamekkora felelősséget, és az elhallgatás a lehető legrosszabb,
leghibásabb stratégia ebben a kérdésben.
Összességében az események, incidensek sűrűsége nyilvánvalóan változóban van.
Az, hogy a számítógépes bűnözésből már 2007-ben az USA-ban több bevétel keletkezhetett,
mint a kábítószer-kereskedelemből, valóban riasztó. A 2001 és 2009 évek internetes
bűncselekmények számainak összevetéséből már akkor 667,8 százalékos növekedést
mutattak ki a szakemberek, és persze a válság sem tett jót ennek a közegnek, a
víruslaborok mára napi 60-200 ezer egyedi mintát dolgoznak fel. Az előző évszázad
lassúságához, betárcsázós BBS és ADSL internetjéhez képest ma már egész más, felfokozott,
állandóan online és kissé túlságosan inger gazdag világ van. Mindenesetre egy
biztos: amíg egyetlen ember is akad, aki elhiszi egy böngészőben kéretlenül felugró
ablaknak, hogy valóban ő nyerte az ingyen iPhone-t, iPadet vagy az 1000 dolláros
kupont, a nyeremény reményében pedig kész kiadni személyes adatait, kéretlen üzenetek
linkjeire kattint, kártevőt telepít, addig lesz tennivaló az oktatás és képzés
vonalon.