Kompatibilis, de nem jobb
Meggyőződésem, hogy egy ország versenyképessége már az iskolapadokban eldől. Amit ott nem sikerül megtanulni, később már nehéz lesz pótolni.
Meggyőződésem, hogy egy ország versenyképessége már az iskolapadokban eldől. Amit ott nem sikerül megtanulni, később már nehéz lesz pótolni.
A múlt év őszén gazdaságinformatikus egyetemi hallgatókat tanítottam az egyik
hazai egyetemen. Ez a szak mindig is érdekelt, hiszen tapasztalatból tudom, hogy
sok informatikusnak égető szüksége van gazdasági ismeretekre, fontos kérdés tehát,
lehet-e a két tárgykört egy egyetemi szakon eredményesen kombinálni. Másra is
kíváncsi voltam: a kurzusaim a témájuk miatt általában a felsőbb évfolyamokon
szerepelnek, így most találkoztam első alkalommal az új bolognai rendszerben tanulókkal.
Vajon mennyire válik be? Jobb mint a régi?
Az őszi kurzust megtartottam, a tapasztalataim vegyesek. Természetesen tudom, hogy nem lehet minden problémát a bolognai rendszer nyakába varrni, sem egy példából általánosítani. Belép az ember egy tanterembe, és szembetalálkozik hetven hallgatóval. Ezt úgy hívják, tömegoktatás. Ez a csoport több mint száz fővel indult, de sokan már lemorzsolódtak belőle. A hallgatók felkészültsége tág határok között mozog: találkoztam egészen jókkal, de szép számmal akadtak olyanok is, akik írási és olvasási problémákkal küszködtek, a motivációról nem is beszélve. Azt is tudom, hogy másutt is hasonló a helyzet.
Súlyos problémák ezek, és nem hinném, hogy a bolognai rendszerre való átállás segít rajtunk. Azt hiszem, ideje kimondanunk: a hazai bolognai rendszer nem jobb a korábbinál. Válaszol valamire, de nem a legfontosabb kérdésekre. Talán kompatibilis, de nem jobb. Informatikusok nyilván tudják, hogy ez mit jelent.