A világ legnagyobb vanádium-redox áramlásos akkumulátorát (VRFB-jét) csatlakoztatták a hálózatra a kínai Dalianban. A beruházás technológiai alapja egy, az Egyesült Államokban szabadalmaztatott technológia.
A jelenlegi 100MW/400MWh kapacitás a tervek szerinti megduplázásával a Dalian VRFB állítólag 200 000 ember napi energiaszükségletét fedezi – közölte a Kínai Tudományos Akadémia (CAS). Az akkumulátort arra fogják használni, hogy a csúcsidőszakokban az energiaigény idején az ellátást biztosítsa, és lehetővé teheti a Dalian régió villamosenergia-szolgáltatói számára, hogy több megújuló energiaforrást alkalmazzanak a rendszer táplálására.
| A VRFB-k nem tartalmaznak lítium-iont, üzembiztosabbak, mint a hagyományos akkumulátorok, folyékony elektrolitok és savak keverékét alkalmazzák. A VRFB-k a hagyományos akkumulátoroknál jóval hosszabb ideig képesek megtartani a töltést, és úgy tervezték őket, hogy évtizedekig lehessen tölteni és kisütni őket anélkül, hogy romlanának. Ezzel szemben kicsi az energiasűrűségük, mert méreteik nagyok: ésszerűen (gazdaságosan) hordozható formában nem építhetők meg. Az elektrolit is meglehetősen mérgező. Viszont abban a jelenlegi vonulatban, amelyben az adatközpontok ellenállóképességét és fenntarthatóságát (megújuló, erősen változó termelésű energiaforrásról működtethetőségét) növelni igyekeznek, a VRFB-k felkerültek a beruházók radarjára. |
A Dalian VRFB mellett más projektek eltörpülnek: Ausztrália legnagyobb VRFB-je mindössze 2 MW/8 MWh kapacitással büszkélkedhet, és egy hasonló tesztprojekt San Diego környékén nemrég állított fel egy hasonló méretű akkumulátort. Más nagy VRFB-projektek még mindig jóval kisebbek, mint például a japán Hokkaidón található Sumitomo akkumulátor, amelyet az év elején helyeztek üzembe. Ennek kapacitása 17 MW/51 MWh, és a világ egyik legnagyobb VRFB-akkumulátoraként jellemezték.
A Dalianban épített VRFB a jelek szerint a Pacific Northwest National Laboratory (PNNL) által tervezett konstrukció, amelynek kifejlesztése az amerikai adófizetőknek 15 millió dollárjába került, és amelynek szabadalma az amerikai kormányé. Más VRFB-kből hiányzik a PNNL speciális sav/elektrolit keveréke, ezért jóval kisebb a kapacitásuk. A PNLL-recept szerint elektrolit kétszer olyan erős, mint más vanádium-formulák, és 30 évig bírja kapacitásvesztés nélkül. A PNNL receptjét sehol sem gyártják az Egyesült Államokban, és egy sor lépésen keresztül a Dalian Rongke Power Co. kezébe került. A kínai cég akkor lépett színre, amikor a PNNL vezető VRFB-kutatója, Gary Yang nem talált olyan amerikai vállalatot, amely befektetne a technológia gyártásába. Yang allicencet adott a Rongke-nak a PNNL VRFB-k kínai gyártására, amelyet azóta átadtak a holland Vanadis Power vállalatnak, amely Kínában gyártja a PNNL „ReFlexnek” nevezett akkumulátorait. A Vanadis partnere, a Bolong New Materials, amelynek székhelye szintén Dalianban található, a PNNL-ben kifejlesztett védett anyag, a ReFlex sav-elektrolit anyag kizárólagos gyártója.
Egyes amerikai szenátorok most vizsgálatot kezdeményeznek, mert „a DoE (az USA Energiaügyi Minisztériuma) nyíltan elhanyagolta kötelességeit, és hogy ez az eset emblematikus lehet egy olyan minisztériumra nézve, amely rutinszerűen és könnyelműen engedélyezi, hogy a kormány által finanszírozott technológiát Kínába szállítsák”. (Egyrészt valóban zavarhatja az USA-t, hogy állami pénzből (is) finanszírozott szellemi termék jut Kínába, másrészt a jelen esetben a szabadalmat egy kínai cég annak rendje módja szerint megvásárolta… – A szerk.)
