Szlovákia után Szlovénia is beáll a sorba: a komolyabb lapkiadók megpróbálják fizetős kapu mögé vinni online tartalmaikat.
Szlovéniában is megjelenik a Piano Media elnevezésű fizetős rendszer, amelynek alkalmazásával a lapkiadók fizetőssé tudják tenni tartalmaikat. Nyolc médiavállalat orgánumai kerülnek az elzárt területre, az újságok között van az összes komolyabb napilap, egyes források még egy autós magazint, két regionális kiadványt, egy sportnapilapot és egy eleddig ingyenes városi újságot emlegetnek, míg más hírek szerint nyolc napilap, két magazin és egy hírportál válik fizetőssé.
Emellett előfordulhat, hogy egyes orgánumok bizonyos szolgáltatásokért (archívum elérése, kommentelési lehetőség, reklámmentes böngészés stb.) fognak pénzt kérni az olvasóktól.
Szlovákiában 2011 májusában vezették be a Piano Media fizetős rendszerét, nem kis sikerrel (legalábbis a cég és a kiadók szempontjából nézve): a szolgáltatás az első hónapban 40 ezer eurós bevétellel zárt. Ám hogy pontosan mennyi előfizetőre sikerült szert tenni, arról nem áll rendelkezésre adat.
A rendszer szlovákiai sikerét abban látják, hogy kis piaccal rendelkező egynyelvű országról van szó (a magyar anyanyelvű olvasókat ezek szerint nem vették figyelembe); és hasonló okokból bizakodóak a szlovén próba előtt is – a Piano megjelenését az országban a helyi kiadók élénk érdeklődése váltotta ki. A cég reményei szerint az országban élő 1,3 millió internetező (arányuk egyébként az összlakosság 65 százalékát teszi ki) legalább 1 százaléka előfizet majd.
Nézzük az árakat: Szlovéniában havi 4,90 euróért kínálják majd a hozzáférést a teljes csomaghoz (két euróval drágábban, mint a szlovák verzióban), de az olvasók heti (1,99) vagy éves (48,90) előfizetést is választhatnak. Február 20-tól húzzák el a vasfüggönyt (ők maguk választották ezt a – Kelet-Európában talán nem annyira jól csengő – kifejezést); előtte január 20-tól még ingyen, de már a beléptető rendszeren keresztül lehet látogatni az online felületeket.
A médiavállalatok és a Piano 70-30 arányban osztoznak a bevételen.
A Delo kiadó szerint rá vannak kényszerítve a lépésre: az internetes hirdetési bevételek zuhannak, az olvasókat tökéletesen hidegen hagyják a reklámok. Bár az emberek hozzá vannak szokva az ingyenességhez, mégis – a kiadók reményei szerint – hajlandóak lesznek fizetni az igényes, exkluzív tartalmakért, a minőségi újságírásért. Természetesen a kapu bevezetését komoly piackutatás előzte meg: elemezték az olvasók attitűdjét a tervezett rendszerrel kapcsolatban; így lőtték be a közel öteurós árat, amely valószínűleg a még kifizethető összeg lélektani határát jelenti. Állítólag a a kiadók a fizetős kapun kívül rekedő olvasók számára is teljes értékű anyagokat kínálnak majd, csak hát a vasfüggönyön túl jóval több extra jár a cikkekhez. Az idei évben a Delo szeretne – a New York Times mintájára – bevezetni még egy fizetős szolgáltatást, méghozzá a tabletes tartalmakhoz való hozzáférésért. (Január közepétől a Guardian is pénzért – közel 10 fontért – kínálja táblagépre optimalizált anyagait.)
A Piano ambiciózus terveket szövöget: a két viszonylag kisebb ország után komolyabb piacokat kíván megcélozni. Állítólag tizenegy ország kiadóival állnak tárgyalásban.
Borovitz Tamás
