A háborús helyzeteket kivéve a népszámlálás mozgatja meg a legtöbb embert egy társadalomban. Vagy nem mozgatja meg, mert ül a számítógépe előtt és a neten tölti ki a kérdőívet, mint ahogy az októberben lezajlott cenzuson először történt meg Magyarországon.
Magyarországon, különböző számítások szerint, 40 és 60 százalék közé tehető az internethasználat elterjedtsége. Ehhez képest az októberi népszámláláskor a lakosságnak mindössze 18,6 százaléka töltötte ki a neten a kérdőívet. Ha az arányokat vesszük, annyira azért nincs miért szégyenkeznünk: az internet elterjedtsége terén példaként elénk állított balti államokban is csak 30 százalékos online kitöltési átlag jött ki a 70 százalék feletti internetpenetrációval szemben. (A csúcstartó Portugália lett 50,4 százalékkal, a sereghajtó Szlovákia volt 7 százalékkal.)
Ikerrendszer
Soha ilyen súlya az informatikának nem volt a népszámlálásban Magyarországon, mint a 2011-es cenzus idején – hangoztatja Németh Zsolt, a Központi Statisztikai Hivatal társadalomstatisztikai elnökhelyettese. Ebből kívülről a legjobban az internetes önkitöltő alkalmazás látszott, amely lényegében egy ikerrendszer egyik eleme. A másik a monitoringrendszer volt, amely az összeírás technikai végrehajtásában közreműködőknek, így a jegyzőknek, a felülvizsgálóknak, a területfelelősöknek és a KSH megyei felelőseinek egyszerűsítette a munkáját. Az online rendszer abban is könnyebbséget jelentett, hogy az adatok innen egyesen az adatbázisba kerültek, míg a papír alapú kitöltés esetén a kérdőívek rögzítését manuálisan vagy szkenneléssel kell megoldani.
Az önkitöltő rendszer több mint háromszáz szabály alapján ellenőrizte, hogy be lehet-e fogadni a válaszokat. Ha minden rendben zajlott, a feladó elektronikus tértivevényt kapott arról, hogy a rendszer befogadta az e-űrlapot. Az elektronikusan kitöltött űrlap ekkor megjelent a monitorigrendszerben is, s ez garantálta, hogy a számlálóbiztos tovább már nem „zaklatta” a polgárt.
Mivel a kitöltőrendszer mindössze 16 napig működött, az éles üzem egyben a tesztidőt is jelentette. A rendszernek elvileg el kellett bírnia 10 millió ember rohamát, s figyelembe kellett venni a napon és a héten belüli ingadozásokat is. Az optimalizálás azért sem ment könnyen, mert a felhasználók köre és felkészültsége enyhén szólva sem volt homogén. Az már csak hab volt a tortán, hogy menet közben háromszor volt szükség verzióváltásra – leállás nélkül.
Azok a fránya betűk!
Kisebb-nagyobb problémák természetesen minden elektronikus rendszer működésében adódnak, ezért ezek kezelésére a KSH húszszemélyes call centert állított fel. Ezt még kiegészítette a budapesti és a vidéki igazgatóságok munkatársaiból verbuvált kettős „védelmi háló” és a fejlesztők helpdeskje.
Az egyik baki az volt – míg ki nem javították –, hogy az internetes belépési kóddal előnyomtatott kérdőív betűtípusául az Arialt választották, s ebben a készletben nem lehet megkülönböztetni a nagy I-t (I) a kis l-től (l). Következésképp sokan nem tudtak bejelentkezni az önkitöltő rendszerbe, s emiatt felszaporodtak a call centeres hívások.
