Munkával ünnepeltem a magunk mögött hagyott héten. Igazi társadalmi munkával. Konferenciát rendezett a Magyarországi Vezető Informatikusok Szövetsége (VISZ vagy MVISZ), hogy így ünnepelje meg 25. születésnapját, és nekem jutott a megtiszteltetés, hogy e rendezvényt moderáljam. Egy kurta történelmi visszatekintés után azt foglalom össze, milyen szakmai nyomokat hagyott a rendezvény bennem.
Kezdeményezésemre 25 évvel ezelőtt, 1997. március 12-én alakult meg a VISZ, Farkas Ferenc elnökletével és Balogh István, Bartók Sándor Péter, Juhász Miklós, Turmezey László, Dina István, Horváth János, Kardos János, Klár András és Sándor László továbbító alapító atyákkal. Én társelnökként vettem részt az alapítás folyamatában. A negyedévszázad alatt Farkas Ferit Jenei Zoltán (2000-2004), Jungbauer József (2004-2007), Takács Tibor (2007-2009, 2016-2019), Braun Péter (2009-2016) és Strausz György (2019-2021) követte az elnöki poszton, 2021 óta Fritsch Róbert (a Fővárosi Vízművek CIO-ja) a szövetség első embere.
Az Öbölház rendezvénytermében tartott szakmai konferencia programját Gazdag Ferenc (VISZ elnökségi tag, az MVM Digitalizációs Transzformáció Központ vezetője) szervezte meg és szerkesztette, és ő adta a rendezvénynek a fő témát közérthetően exponáló „IT a gyárkapun innen és túl” címet. A Ipar 4.0 világába vezető, az IT és az OT közötti viszonyt feltáró előadások többsége megfogalmazott olyan üzeneteket, amelyeket az egyszeri konferenciarésztvevő minden bizonnyal elvitt magával a szürke hétköznapokra.
Következzék most agy afféle önteszt vagy konferenciateszt. A rendezvényen 16 előadás és egy szakmai kerekasztal-beszélgetés hangzott el, lássuk, pusztán a konferenciaagendát magam elé téve, mi az a négy markáns nyom, amelyek bennem maradtak a prezentációkból, így néhány nappal a rendezvényt követően.
Humán targoncás
Voltaképpen elszólás volt, amikor Bóday Tamás (Huawei Technologies Hungary) arról beszélt, hogy milyen előnyökkel jár, ha 5G-s magánhálózatokat alkalmaznak az ipar digitalizációjában. Egy ilyen környezetben magától értetődő, hogy az automatizálás magas fokú, ami azzal jár, hogy ha egy targoncát valamilyen kivételes okból ember irányít, akkor azt kell megkülönböztetni az automatizált anyagmozgató eszközöktől. E kontextusban hangzott el a „humán targoncás” különösnek tűnő, de a memóriámba beégő kifejezés.
VV digitális ikerpár
Budai-Tüske Gábor, az általa társalapított Maxwhere képviseletében egy logisztikai központ példáján mutatta be az általuk kifejlesztett megoldást, amely digitális ikerpárként vizualizálja a valóságos működést. Magyar fejlesztés, bátor kezdeményezés. Gábor korábban egy biztosító képviseletében VISZ-tag is volt, most új úton jár, csak azt kívánhatom, hogy járjon szerencsével.
Humán IoT
Nem tudom feledni Polereczki Andrea egyik történetét, amely arra futott ki, hogy a nagyon automatizált ipari berendezésben okozott diszfunkció drámai következményeit egy éppen a kritikus berendezésnél lévő kékgalléros kolléga akadályozta meg azzal, hogy észlelte és jelentette, hogy az egyik folyamat (hőmérsékletnövekedés) veszélyes szintet ért el. Talán őt egyszer humán IoT-nek nevezzük majd?
Kékgallérosok
Még az Ipar 4.0-ás világhoz közeli üzemekben is a létszám nagyobb hányadát teszik ki a kékgallérosok, akikkel a belső kommunikáció, különösen válság esetén, nem rutinfeladat. Gaál Melinda (Elektrolux) és Deliága Ákos ((Talk-a-Bot) az mutatták be, hogy miként lehet olyan hatékony kommunikációs csatornát létrehozni és működtetni, amely a kékgalléros munkatársakat is az informáltak körében tartja.
Mester Sándor
