ITexec

contractor.jpg
Forrás: freepik.com
IT-munkaerőpiac

A menedzsmentnek is változnia kell

„Nem találok embert”, panaszkodik barátom, aki most éppen egy kis, feltörekvő informatikai fejlesztő cég egyik kulcsembere, résztulajdonosa, és aki még a kilencvenes évek első felében egy világszintű telekommunikációs hálózat architektje volt. Szerény és visszahúzódó, nehezen nyílik meg, de ha beindul, élmény vele beszélgetni. Azt mondja, hogy nagyon nincs jó kedve. Cégük növekedne, de reménytelennek látja a helyzetet: az egyetemről a munkaerőpiacra kilépő friss diplomások – legalább is ahogyan barátom tapasztalja – nincsenek kellően kiképezve, tudásuk hiányos, és amiket tudnak, azok nem állnak össze a fejükben.

Barátom nincs egyedül. Az IT-ben világszerte kínzó a munkaerőhiány, az IT-szakemberek piramisának minden rétegében kevesebben vannak, mint amennyire igény mutatkozik. Tavaly óta a pandémia tovább bonyolítja a helyzetet, ezért aztán szakmai berkekben az elemzők megegyezni látszanak abban, hogy a potenciális munkaadóknak, a munkát keresőknek és az IT-munkaerőpiac működtetésében érdekelt további aktoroknak (fejvadászoknak, tanácsadóknak, munkaerő közvetítő online platformoknak stb.) újra kell gondolniuk azt, ahogyan e térben tevékenykednek.

A pandémia előtt időkben elképzelhetetlen volt, hogy valaki úgy jusson el az első megkereséstől az adott pozíció betöltéséig, hogy legalább egyszer ne találkozott volna személyesen a közvetítővel és/vagy a munkaadó képviselőjével. Napjainkban egyre több az olyan vállalat, illetve a vállalatok által megbízott fejvadász cég, amely end-to-end, tehát a keresési folyamat kezdetétől a lezárásáig, virtuálisan, személyes találkozó mellőzésével veszi fel az új munkatársakat (vagy bíz meg kontraktorokat – lásd később). Az otthonról való munkavégzés elterjedésével bővül azoknak a köre, elsősorban geográfiai értelemben, akik szóba jöhetnek, mint közreműködők, ami azt is jelenti, hogy a felvételükhöz, megbízásukhoz sem feltétlenül szükséges a személyes találkozás.

Olyan speciális szaktudással rendelkező szakemberek, mint az adattudósok, adatelemzők, a mesterséges intelligenciával kapcsolatos feladatok elvégzésére kiképzettek, a kiberbiztonsági guruk, vagy az XaaS-ben, tehát a felhőből nyújtható szolgáltatások informatikájának bármelyik rétegét uraló talentumok annyira kelendőek, hogy egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy teljes állásban leköthetők (vagy azért, mert annyira sokba kerülnek a munkaadónak, vagy azért, mert eleve csak egyes feladatok elvégzésére vállalkoznak). Kialakul(hat) egy olyan réteg, amelyben a magyar szabályok szerinti egyéni vállalkozóként, vagy egyszemélyes cégként, másutt (főként az Újvilágban) kontraktornak nevezett státuszban vannak jelen az IT-szakemberek, és onnan csábíthatók el, ha ráérnek vagy/és ha megéri nekik. Ez a struktúra merőben más, mint a hagyományosnak mondható [teljes munkaidős alkalmazott]–[cég] kapcsolat, ahol fontos szerep jut a fejvadászoknak, a munkaerőközvetítő online platformoknak. Itt a kontraktor nem osztozik az általa létrehozott értékért kapott díjból mással, ezért jóval többet kérhet, mint ha munkavállaló lenne, és kell is, hogy többet számlázzon, hiszen magának kell gondoskodnia mindarról, amit egy alkalmazotti viszonyban jár(hat) neki (társadalombiztosítás, irodai költségek, közlekedés stb.). És maga magának kell gondoskodnia arról, hogy látható, vonzó és kredibilis legyen a megbízók számára (lásd még: self-branding).

Vége van azoknak az időknek, amikor a régi módon mehet tovább a vállalatok irányítása. A hazánkban oly gyakori gombamenedzsment-stílusnak annyi (mushroom management: keep them in the dark, feed them full of shit), tehát vége annak, amikor a menedzsment homályban tartja a munkavállalókat, és érdemben semennyire sem reszponzív. Átlátható folyamatok, világos felelősségek, pontos feladatleírások (munkaköri leírások), nyílt belső kommunikáció – enélkül szinte lehetetlen rendszeresen olyan külső szakembereket bevonni a feladatok elvégzésébe, akik nem a vállalat alkalmazottai, és soha nem is lesznek azok.