ITexec

Patrik_home office.jpg
Forrás: ITB
Home office

Van, ami lehet, hogy otthonról nem megy

Felteszem a szinte unásig ismételt kérdést, és várom a megszokott választ, amely csak nem akar megérkezni. A napokban először adatott meg nekem beszélgetni egy olyan cégvezetővel, aki az otthoni munkavégzésnek egyetlen pozitív aspektusát sem volt képes megemlíteni. Előzetes elképzeléseimet romba döntve a fejvadász cég első embere egészen másként élte meg a home office-os hónapokat, mint az üzleti élet vezetőinek nagy többsége.

A Humanfield fejvadászcég vezetőjével, Molontay Patrikkal készítettem az ITBUSINESS legfrissebb podcastepizódját, amelynek fókuszában a vállalkozás növekedésének története állt, de szó esett a veszélyhelyzet ideje alatti működésükről is. Ekkor derült fény arra, hogy Patrik az utóbbi, otthondolgozós hónapokban szerzett tapasztalatai egyáltalán nem olyanok, mint amilyenek a menedzser sorstársaié széles e világban. Nem arról számolt be, hogy zökkenőmentes volt az átállás a home office-ra. Nem mondta, hogy annyira klassz volt a működés, hogy felmerült benne: vannak bizonyos feladatok, amelyek elvégzéséhez talán nincs is szükség a gyakori, tartós irodai bennlétre. És így nem is mehetett tovább, nem mondhatta, hogy a cég által bérelt irodai területet akár csökkentheti is, ezzel költséget spórolva meg.

Patrik azt tapasztalta, hogy az otthoni munkavégzés első napjától fogva visszaesett a munkatársak – egyébként nem covidos időkben is mért – teljesítménye, amely nem is tért vissza a megszokott magasságokba mindaddig, amíg meg nem kezdték újra a rendes működést. Lehet, hogy a kollégák még többet is dolgoztak otthon a cégért, mint korábban, ám a hatékonyság messze nem volt ebben a sajátos működési környezetben akkora, mint amikor mindenki bent lehetett az irodában.
Az évek hosszú során kialakult belső működési kultúra, munkavégzési mód nem lehetett sikeres a home office-os környezetben. A fiatalabb kollégák nem hallhatták, így nem tanulhattak abból, hogy miként telefonálnak a szeniorok kritikus ügyekben. A kollégák nem dughatták hirtelen össze a fejüket, amikor valamelyik ügyfélnél elakadt az egyik társuk, s ezért nem indulhatott el azonnal a közös fejtörés a megoldás gyors megtalálása érdekében. És így az a megoldás, amely esetleg teljesen újszerű, innovatív lehetett volna, végül meg sem születhetett.

Úgy tűnik nekem, hogy Patrikék egy olyan közösséget és munkamódot alakítottak ki és tartanak fenn, amelyet az intenzív kommunikáció és interakció, valamint a magas hőfokú agilitás jellemez. Nem az írásbeliség, hanem a szóbeliség, nem az elemzések sora, hanem a kollektív improvizáció, a közös kreativitás a lényege. Patrik tapasztalatai szerint tehát ez a sajátos, egyedinek is mondható és a cég üzleti eredményeit nézve kétségtelenül hatékony és hatásos működés nem tarható fenn akkor, ha a munkatársak otthonról dolgoznak.

Azt a kérdést tartom indokoltnak itt és most feltenni, hogy otthondolgozósan lehetséges-e egyáltalán az előbbiekben körülírt munkamódszernek köszönhető teljesítményt elérni? Azt is megkérdezhetném, hogy hol vannak a home office-os környezet lehetőségeinek határai, már ami az együtt dolgozás, az együtt alkotás intenzitását és produktivitását illeti.

A Molontay Patrikkal készített podcastepizód itt hallgatható meg: