Ha ki nem állhatod a szervezett utazást, ülj kocsiba, vagy vedd fel a hátizsákod, és indulj!
A szülők is nagy utazók voltak, nem nevezhető hát semmiféle csodának, hogy Horváth Szilvia kiskora óta, amikor csak tud, „megy”. Gimnáziumba is alig járt még, amikortól felügyelet nélkül, önállóan tehette mindezt, és azóta (párban) évente legalább egy alkalommal bele kell férnie egy-egy nagy utazásnak. Az AAM Consulting üzletágvezetője azonban nem pártolja a csoportos üdülésszerű kiruccanásokat. Ő(k) szervezi(k) meg az utat az elejétől a végéig – azt is: hova, és azt is, hogy hol, mit akarnak megnézni. Párjával többnyire a hátizsákos verziókat részesítik előnyben, pedig lényegében bejárták már az egész világot. Az érdeklődőknek (de akár a szkeptikusoknak is) készült weboldalon (www.keepondiscovering.com) pedig a néhány évvel ezelőtti világ körüli út naplója, fotói és történetei is megtalálhatók.
Az egyénileg szervezett út előnye, hogy az ember eljuthat Harlembe vagy akár a bogotai gettókba is. „Azokat a helyeket keressük, és szeretjük igazán, amelyek megismerésével közelebb kerülhetünk a történelmi és kulturális összefüggések megértéséhez” – meséli az üzletágvezető. Például a médián keresztül a Közel-Keletről kialakult képet jól helyre lehet tenni, ha az ember Pakisztán észak-nyugati határvidékén barangol, megéli, hogy kik hogyan élnek ott, és mi a világképük. „Ha velük beszélsz, találkozol, akkor lehet valami tényleges tapintásod a valóságról. Én ezt keresem, mert oda szeretünk menni, ahol valóban tanulunk is valamit a világról” – vall a mögöttes filozófiáról Horváth Szilvia.
Hogy mi a végcél? Nemrég kiszámolta, hogy amennyiben az eddigi tempóban, „komótosan, megélve” térképezik fel a Földet, akkor a folyamatos utazgatással is csak 60 év múlva mondhatná el magáról, hogy mindent látott, amit érdemes. „A reális cél az, hogy ehhez az ideához minél közelebb tudjunk jutni” – mondta. Lefedni a Földet – ez a cél azonban nem azt jelenti, hogy minden egyes országba el akarnának jutni, inkább „csak annyit”, hogy a világ régióiból tehessék össze a maguk világképét. „Egész egyszerűen ezt meg kell élni, és ide egyetlen út vezet: maga az utazás” – avat be a motivációk rejtelmeibe. Akinek így például Kolumbiáról is más véleménye van már, mint ami a dél-amerikai országgal kapcsolatban az európai közhiedelemben él. Az inger, hogy ő maga odamehessen, megnézhesse és megtapasztalhassa, azt eredményezte, hogy szerinte ott él a Föld egyik legbarátságosabb és legszínesebb kultúrájú népe. (Azért hozzáteszi: mindez úgy értendő, hogy a gerillák által felügyelt kábítószer-övezeteket érdemes elkerülni.)
Ami eddig lemaradt a felfedezői térképről, és amire gyermekáldás után, kisgyerekekkel nem szívesen vállalkozna, az elsősorban a Pápua, Fülöp-szigetek és Borneó környéki szigetvilág. E területek megismerése persze az évi rendes (tömbösített) szabadság időkeretei közé nehezen fér be. De egy igazi utazó sohasem tervez túlságosan előre.
Szabó M. István
