– A Google
Mountain View-ban lévő központjában dolgozol, hogyan sikerült bekerülni?
– Az Egyesült
Államokban jártam egyetemre, a UCLA-re (University of California Los Angeles),
ott tanultam matematikát. Kezdetben egy kisebb cégnél dolgoztam, ahol három
évet töltöttem el, és ott ismerkedtem meg a Hulu egyik volt munkatársával, akin
keresztül beajánlottak a céghez. Előtte már többször is próbálkoztam a
Google-nél, de akkor gyorsan nemet mondtak, valószínűleg nem volt még annyi
gyakorlatom, amitől érdekesnek találtak volna – 3-4 éves szakmai tapasztalat
azért kell a bejutáshoz, amibe egyébként a mesteri képzést és a PhD-t is
beleszámítják. Az ajánlást követően kaptam egy e-mailt, hogy beszélnének velem,
majd 4-5 hónapig tartó interjúsorozat következett, feladatokat kellett
megoldani, illetve párszor el kellett repülni a főhadiszállásra, ott is volt
néhány interjú. A Google-nél az az érdekes, hogy nem nyílt pozíciókra vesznek
fel embereket (vagyis megvan a munka, amire még nincs munkatársuk és ezért
keresnek), hanem próbálnak előre találni embereket, mielőtt egyáltalán szükség
lenne rájuk. Sokszor fordul elő, hogy akit felvesznek, még hónapokig csak
nézelődik cégen belül, a társaság célja ugyanis az, hogy az új munkatárs olyan
projekten dolgozhasson, ami érdekli, emellett pedig minél jobban beilleszkedjen
a kollégák közé, mivel nagyon sok különböző csapat van.
– Milyen
területen dolgozol?
–
Termékmenedzserként dolgozom a Google Search-ön, vagyis a fő termékünkön, azon
belül is a reklámokhoz kapcsolódik a munkám. Ennél mélyebben pedig már egészen
nyitott, hogy mivel is foglalkozom: van, amikor a felhasználóknak, van, amikor
a reklámot elhelyezőknek segítek. Már 2,5 éve dolgozom a reklámrészlegen, most
azonban eljöttem egy három hónapos szabadságra.
– Magyar
szokásokhoz mérten, szokatlanul hangzik a füleimnek az ilyen hosszú szabadság.
– A
Google-nél az egész szervezetet úgy alakították ki, hogy bárki, bármelyik
pillanatban el tudjon menni és ugyanúgy működjön tovább a cég. Ezért fogékonyak
a hosszabb szabadságokra is. Emellett persze azt is tudják, hogy nagyon drága
megfelelő embert találni bizonyos pozíciókra, így elmondható, hogy
összességében hihetetlenül jól bánnak a dolgozókkal.
– Merre
töltöd ezt a hosszú szabadságot?
– Most
Indiában vagyok, aztán pedig Afrikába megyek önkéntes munkára, egy iskolában
segítek majd.
– Mi volt
a legnehezebb, amikor elkezdtél a vállalatnál dolgozni?
– Az ember
gyakran azt gondolja, hogy szuperhősök dolgoznak a Google-nél, és ha bekerül,
nem tud majd beilleszkedni, mert nem elég okos, emiatt kisebbségi komplexusa
lehet – főleg azon a területen, ahol dolgozom, amivel már több mint tíz éve
foglalkoznak a cégnél. Jönnek mindenféle ötletek, hogyan lehetne jobbá tenni
valamit, aztán persze kiderült, hogy már ezerszer kitaláltak és kipróbáltak
mindent. Közben sok mindent meg kell tanulni, hiszen pont azért, mert tíz éve
működik a rendszer, elég komplikált. Például sok olyan szó és kifejezés van,
amit csak a Google-nél használnak, és korábban még soha nem hallottam őket.
Mindez hullámvasút érzést teremt: amikor rájön az ember valamire, úgy érzi,
hogy nagyon okos, de aztán a következő nap egy új területről beszélnek egy
találkozón és megint lelohad egy kicsit a lelkesedés. Az első évre ez a
jellemző, nekem az első év végére volt olyan érzésem, hogy odatartozom és képes
vagyok értéket teremteni a cégnek.
A másik, ami
nehéz, az kimondottan az én pozíciómra vonatkozik. Nagyon sok fejlesztővel
dolgozunk a világ minden részéről, nagyon sok kultúra keveredik, és nekem kell
összekapcsolni a különböző kommunikációs stílussal, nézőponttal rendelkező
embereket, ami nem a legegyszerűbb feladat.
–
Említetted a kulturális sokszínűséget, mennyire segítik a külföldről érkezők
beilleszkedését?
– Igen is,
meg nem is. Vannak tréningek, csoportok, ezekben azonban főleg a Google kultúrára
fókuszálnak. Arra összpontosító tanfolyam, hogy bizonyos kultúrából érkező
emberekkel hogyan kell beszélni, nem igazán létezik. Azonban a céges kultúra
fontos része, hogy az emberek hihetetlen tisztelettel hallgatják meg a másikat.
Emellett pedig nagyon lapos a hierarchia, nincs nagy elkülönülés a régi és az
újabb munkatársak között.
– Mit
tartasz a legnehezebbnek a kinti munkádban és mi a legjobb benne?
– Én két
dolog miatt szeretem nagyon a Google-t. Az első az, hogy a matematikai
érdeklődésem szempontjából nagyon jó a munka, hihetetlen mennyiségű adattal
dolgozunk, és az emberek, akik ezekkel az adatokkal dolgoznak, nagyon magasan
képzettek. A másikat pedig igazából a nagymamám fogalmazta meg jól, aki orosz
származású. Ő, mint mondta, 80 évig építette a kommunizmust, amit végül az
Egyesült Államokban sikerült megvalósítani. Nagyon jól bánnak a dolgozókkal, és
rengeteg dolog ingyen van az ételtől az egészségügyig. Egyszer volt egy olyan
helyzet a munkám során, amikor az egyik családtagomon segíteni kellett, az
orvosi leletekhez szükség volt további konzultációra, és ingyen meg tudtunk
kérdezni egy elismert amerikai orvost.
– A nagy
technológiai cégek híresek arról, hogy nagyon kényeztetik a munkatársaikat, te
is többször utaltál erre. Mit jelent ez a gyakorlatban – még?
– Egy egyszerű példa, hogy a 2,5 év alatt, amióta a cégnél dolgozom,
még nem tudtam elmenni az összes étterembe, ami a Moutain View-i központban
van. Mivel sok helyről jönnek az emberek, ételből is nagyon nemzetközi a
választék. De említhetném a sportot is, a központban például kialakítottak két
nagy focipályát és folyamatosan 4-5 fociliga is van a cégen belül, akik minden
nap játszanak – én is nagyon szeretek focizni (az európai fociról van szó). De
számos egyéb képzési lehetőség is van a tánctól kezdve a bokszig. Masszázst
lehet rendelni az irodába, számos céges rendezvényt szerveznek – van, hogy egy
egész vidámparkot kibérelnek a dolgozóknak és családjuknak, de van közös
síelésre is lehetőség. Nagyon jó az egészségügyi ellátás, a központban – ami
számos épületből áll egyébként – van külön orvosi rendelő, ahol a munkatársak
ellátást kaphatnak. Ami még fontos, hogy nagyon nyitottak a rugalmas
helyszínválasztásra, ha valaki egy adott nap nem akar bemenni Mountain View-ba,
mert túl hosszú az út, akkor simán megteheti, hogy a San Francisco-i irodában
dolgozik.
– Milyenek
karrierlehetőségeket biztosítanak, mennyire könnyű vagy nehéz feljebb jutni a
ranglétrán?
– Az
előrejutási lehetőségek kapcsán van pozitív és negatív oldal is. Nagyon objektíven
értékelik az embereket, vagyis a teljesítményt elismerik. Viszont mivel nagyon
nagy cégről van szó, aki gyors karriert tervez, annak nem feltétlenül a Google
a legszerencsésebb választás, persze azért vannak kivételek.
–
Gondolkodsz azon, hogy egyszer hazajössz?
– Nehéz úgy
az életre gondolnom, hogy eldöntöm, hogy egyszer és mindenkorra egy helyen
maradok. Szeretem Magyarországot, sok barátom van odahaza és a családom is
odaköt. Az oktatás színvonala egyébként szerintem nagyon magas Magyarországon,
és hálás vagyok a középiskolai tanáraimnak a munkájukért. Sok tehetséges ember
van otthon és főleg az IT-szakmában sokat számítanak azok a tudományok,
amelyeket nagyon jól tanítanak.
– Szerepel
a terveidben saját vállalkozás alapítása?
– Mindig is a vágyam volt egy saját cég, de most nagyon elégedett vagyok
a munkámmal. Ha eljön majd az idő és lesznek lehetőségek is, akkor
újraértékelem a dolgokat.
– Mit
tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akik szeretnének bejutni a Google, vagy más
nagy technológiai cég központjába, hogyan fogjanak hozzá a felkészüléshez?
– Távoli,
mágikus helynek tűnhet otthonról Amerika és a Szilícium-völgy, amelyről sokan
azt gondolják, hogy más univerzum. Azt látom azonban, hogy a magyar tehetségre
nagyon nagy szükség van az Egyesült Államokban, mindig is így volt ez az
amerikai történelemben, sok magyar költözött ki, alapított céget, fedezett fel
fantasztikus dolgokat. A lehetőségek pedig valódiak, nem kitalációk, ahogyan az
én példám is mutatja, a Google szívesen látja a tehetséges magyarokat.
Szerintem ma már nem annyira nehéz kijutni és munkát találni, főleg amikor
ilyen gyorsan nő az IT-iparág. Az utak persze lehetnek különbözőek, én
középiskola után egyből Amerikába vettem az irányt, de persze ezt magyar
egyetem elvégzése után is meg lehet tenni. Fontos, hogy milyen területet
választ az ember, például a mesterséges intelligencia, a matematika bármelyik
ága, a számítástechnikai tudományok nagyon keresett ismeretek, de a biológiai,
a statisztikai, a kémiai tudás is az, mivel sokféle dolog történik a
Szilícium-völgyben a szoftverfejlesztésen túl is.
