Digitális nomádnak lenni érdekes, izgalmas és divatos életforma. De mint az általában a trendi dolgokkal lenni szokott, a hátrányokról már kevesebb szó esik. Zákonyi Bence hivatásos digitális nomáddal a jelenség előnyeiről és buktatóiról beszélgettünk.
A digitális nomád egy összefoglaló név és több százezer embert érint ma. Szociális és gazdasági okai is vannak a kalandkergetés mellett, hiszen egyre könnyebb utazni és gyönyörű helyekről dolgozni. De nem szabad elfelejteni, hogy a legtöbb ember azért választja a nomád életformát, mert olcsóbb helyet keres, ahol meg tud élni a fizetéséből, amit otthon nem tehet. Tevékenységi körük alapján nem lehet kategorizálni a digitális nomádokat, hiszen ma már lehet idilli környezetből alkotni házat, programokat vagy gépeket tervezni is online eszközökkel. Rengeteg a kereskedő és az olyan vállalkozó, aki csak online marketingeli a helyben adott szolgáltatásait (előadásokat tart vagy fellép, kiállítást szervez). A kereskedők gyárakat látogatnak, és mint a régi korok üzleti utazói, inkább kapcsolatok építésében érdekeltek. Ezeknek az embereknek egy a közös vonásuk, hogy digitális nomádok.
Zákonyi Bence újságíró, jogi kutató, bevándorlási szakember. 2008 óta digitális nomád, korábban televíziós újságíró volt. Szakterülete a bevándorlási, cégalapítási és nemzetközi adózási kérdések. Több vezető szakportál főszerkesztőjeként is dolgozott, jelenleg legtöbbször angolul, portugálul és németül publikál (a magyar mellett), de olaszul és spanyolul is kitűnően beszél. Családjával Olaszországban, Portugáliában, Brazíliában, Máltán és Spanyolországban tartózkodtak hosszabb időt, de kutatásai miatt gyakran jár Afrikában és a karibi térségben is. Magyarul csak „Második állampolgárság és üzleti letelepedés” című könyve jelent meg.
– A távmunka lehet az első lépés a digitális nomádság felé?
– Van még másféle munka is? Már az is nomád, aki nyári szabadsága közben a Balatonról megnézi a céges e-mailjeit. A távmunka csak egy eleme, tevékenységtől és személyiségtől függően több út vezethet el a különféle digitális nomád léthez. Az online munkavégzés fejlődése ráadásul ismét lehetővé tette egy sor, már szinte elfeledett foglalkozás újraszületését, mint amilyen például a külföldi tudósító is, akinek alkalmazását az elmúlt húsz évben csak a legnagyobb újságok és televíziós csatornák engedhették meg maguknak. Ma egy utazó blogger pont ugyanezt a szerepet tölti be. Vagy a külkereskedelmi bonyolító, ezt a foglalkozást már töröltek a hivatásjegyzékből, pedig egy digitális nomád dropshipper pont az. Az viszont biztos, hogy az utazó és közben csak élményeket hajszoló nomádok tömegeinek megjelenését a távmunka tette lehetővé.
Zákonyi Bence
– Tíz éve űzi ezt a „mesterséget”, mennyiben változott a nomádság?
– Tíz évvel ezelőtt még nem volt elterjedve a digitális nomád kifejezés sem. Ma pedig már új üzletágak alapulnak erre az életformára. De nemcsak azokra gondolok, akik a nomádokból élnek, a specializálódott szálláshelyek és co-working helyek tulajdonosaira vagy a coachok és konzultánsok tömegeire. Hanem az e-piacterek és munkavállalás nemzetközi kereteinek egyszerűsödésére is. Miért ne vállalhatnánk el egy fordítói feladatot magyarról dánra, miközben jógaszőnyegen kókusztejet iszogatunk Balin? Közben a havi kiadásunk mindenestül kevesebb, mint az otthoni albérlet havi díja. Vagy gondoljunk a már említett és most roppant divatos dropshipping megoldásokra – miért ne árulhatnánk saját logós úszósapkát amerikaiaknak? A fizikai jelenlét természetesen a legtöbb üzletágban segít, ugye a gazda szeme... De a folyamat nyilvánvalóan az, hogy bizonyos tevékenységek függetlenednek vagy állandó jelenlétet feltételeznek, csak éppen több országban.
– Melyek egy nomád fő ismérvei?
– Annál közhelyesebb nincs, mint hogy a nomád pizsamában, karikás szemmel bámul ki az ablakon délután ötkor. Sajnos, a távmunkásokra jellemző összes munkaszervezési probléma jelen van egy digitális nomád életében. Sőt, olyan is előfordul (velem többször), hogy trópusi esőben, egy pick-up platóján írja az ember a sürgős e-mailt. A helyhez kötött és helyfüggetlen munkavégzés közötti különbséget azzal az esettel jellemezném, amikor hétfő reggel szokásos búvárkodásom közben csörrent meg a telefon a vízhatlan tokban. Nagy nehezen rányomtam és egyből egy telkóban találtam magam, az akkori megbízó cég teljes menedzsmentjével. Ők öltönyben asztal körül, én a cominói Blue Lagoon fenekén bugyborékolva.
– Igaz az, hogy még ma is mindenhol rossz a wifi a tengerparton?
– Ez helyfüggő. Valószínűleg a nomádoknak kialakított resortokban tökéletes az internet. 2008-ban még úgy dolgoztam Leccében, hogy otthon megírtam a cikkeket, de az óvárosban a vastag falak miatt nem működött a mobilnet. Ezért reggelente kimentem a térre egy capuccinóért és onnan küldtem el a tartalmakat, illetve gyűjtöttem be az infót a következőkhöz. Tengerparton dolgozni amúgy szinte lehetetlen hosszútávon, mert a homok (még a sziklás parton is) és a nedvesség bármilyen gépet tönkretesz. Hányszor mutatták már nekem az aktuálisan legdrágább és legjobb gépeket a kollégák, aztán ugyanúgy megadták magukat, mint a többi. A digitális nomádok egyébként legtöbbször otthon dolgoznak, tehát fürödni, meg fotózni mennek ki a partra. Kivéve a már említett, direkt a nomádoknak létrehozott co-working kávézókat vagy hosteleket. Ott Insta-barát a környezet és amúgy sem vagy ott pár napnál többet.
– Sokan úgy vélik, a digitális nomád léthez szinte mindent meg lehet tanulni blogokból, online kurzusokból. Igaz ez?
– Tulajdonképpen mindent meg lehet tanulni, de szerintem ritkák az ösztönös zsenik, kell a gyakorlás szakmai környezetben és a visszacsatolás is, legalábbis nekem könnyebbé teszi a tanulást vagy a tanultak gyakorlati alkalmazását. De a mai blog- és YouTube-világban nagyon sokan keresnek jó pénzt, miközben nem jó újságírók vagy riporterek, sőt néha kifejezetten rosszak. Sok olyan embert ismerek, aki jól él az online tevékenységekből. Megtanulták vagy rátaláltak, de mindenképpen tovább képezték magukat. Egészen viccesen egyszerű tevékenységekből (mint például a strandfilmezés) is meg lehet élni a trópusi szigeteken.
– A munkaerő tömeges kivándorlásával ez az „elit turizmus” is felerősödhet?
– Nemcsak lehetőség a nomádkodás, hanem gyakran szükség is. Nem luxus, hanem olyan hely keresése, ahol olcsóbb az élet. Nagyon érdekes, hogy például a lakóbuszos modern nomádok miért utaznak. Azért mert van pénzük, vagy azért, mert nincs pénzük? És vajon hol olcsóbb egy német kisnyugdíjasnak élni, Hamburg belvárosában vagy egy spanyol tengerparton? Aztán digitális nomád az is, aki nem folyamatosan utazik, hanem csak másik országba költözik – ő nem biztos, hogy a turizmust gazdagítja, attól függetlenül, hogy Franciaországba vagy a Fülöp-szigetekre költözik és onnan dolgozik.
– Melyek az előnyei és a hátrányai ennek a határtalan digitális függetlenségnek?
– Nem mindenki való nomádnak, és nem is kell, hogy mindenki az legyen. Viszont szerintem csodálatos esély az, ha valaki fiatalon (vagy idősebbként) bejárhatja a világot és közben pénzt is kereshet. Ha életforma a nomádság, akkor pont olyan unalmas tud lenni, mint egy helyen lenni. De azért mégis, inkább csodaszép helyeket unok, mint az egyhangúságot. Van a nomádkodásnak szociális oldala is, hiszen egy idő után kellenek a barátok, egy kis megpihenés pláne, ha családdal vándorol valaki. Állandó útitársakkal is nehéz, persze hogy könnyű a társunkkal összekapni, ezért az a szerencsés, ha a párt összeforrasztja az egymásra utaltság, akár évekig is.
– Ön a „Digitális Nomádok Nemzetközi Adózása és Törvényesen Adómentes Vállalkozása” elnevezésű online tanfolyam gazdája. Honnan jött az ötlet és mik a tapasztalatai?
– Mint digitális nomád, az én munkám különféle országok bevándorlási, üzleti és adózási lehetőségeinek kutatása. Az offshore tevékenységek nagyon gyors változásával emelkedett ki a digitális nomád, mint az adóoptimalizáció leghatékonyabb formája. Nagyon érdekes, hogy míg korábban az offshore cégek jogi személyek voltak, ma a digitális nomádok, mint természetes személyek lettek az adócsökkentés vagy nem fizetés legjobb legális eszközei. Nehéz általánosítani a különféle szabályok között. De az teljesen reális, hogy a nomád hatalmas versenyelőnyhöz jut, mert a helyhez kötött versenytársakhoz képest a rugalmassággal elérhető az árkülönbség. Az egyszerűség kedvéért, ha nem kell adót fizetni (vagy csak keveset), akkor azt lehet érvényesíteni az árakban is. Digitális nomádok számára a legfontosabb, hogy legyen valamilyen törvényes adózási lehetőségük, ez sem olyan egyszerű néha. A hab a tortán, ha a személyes lehetőségei és a tevékenysége lehetővé teszi, hogy roppant hatékonyan adózzon. A kurzus arról szól, hogyan tervezzen valaki, ha nomádnak áll. Van-e lehetősége vagy egyenesen kell-e adózási helyet változtatnia, és persze gyakorlati példákat is bemutatunk a legjobb országokból. Azt érdemes még megjegyezni, hogy ma szinte minden ország térden állva könyörög a nomádokért és nemcsak egyszerűsített bevándorlással, de pár ország már egyenesen pénzzel várja az online térben tevékenykedő külföldieket.
Zákonyi Bence
– Mennyire kell megfizetni a szabadság árát? Melyek a buktatói, mennyire nehéz a nagy nomád lét előnyeit megtalálni?
– Elsőre minden nomád vállalkozása egyéni és különleges. De valójában nem, hiszen vannak kialakult és kipróbált vállalkozási struktúrák és adózási lehetőségek. A legegyszerűbb persze az, ha valaki adóilletőséget szerez egy nemzetközileg elismert adóparadicsomban, ahol nem kell laknia. Ilyenből van olyan is, ahol adóbevallás sincs, adó hiányában. Nagyon könnyű azonban súlyos hibákat is elkövetni és emiatt komoly büntetéseket befizetni. Klasszikus eset: a nomád már nem lakik egy országban, amikor kap egy kisebb bírságot. Mire a hír eljut a nomádhoz, már hatalmasra dagadt a büntetés a kamatok miatt. Szóval nagyon kell tudni tervezni és odafigyelni. Több országban dolgozom olyan könyvelőkkel és ügyvédekkel, akik bombabiztos struktúrákat kínálnak nomádoknak és segítenek is a helyi, hazai és nemzetközi szabályok adóhatékony betartásában. Mert szakértői segítség előbb-utóbb mindenkinek kelleni fog.
– Kezdő nomádoknak melyik országok ajánlja?
– Az EU-ban gyakorlatilag nincs adómentes élet vagy olyan programban kell részt venni, melynek költségei vannak. A klasszikus alacsony adózású lehetőségek közül talán Málta és Andorra emelkednek ki, de Monacóban például nincs személyi jövedelemadó. Az európai országokban ugye nem árt jól keresni, mielőtt valaki átteszi az adózása helyszínét. Érdemes lehet megtartani a magyart is, de bárhova megy a nomád középtávon, tehát legfeljebb fél év után már úgyis kialakul a külföldi adózás kötelessége. Nem egyszerű kérdés a nemzetközi adózás, általánosságban minden egyszerű, de aztán jön a sok „de, viszont és ellenben”. Az EU például kitűnő lehetőségeket nyújt EU-n kívüli nomádoknak a letelepedésre. A világon sok-sok ország várja a rendszerint magasan képzett digitális nomádokat. Az én személyes kedvenceim Paraguay és Panama, míg mások a Fülöp-szigetekre vagy akár Georgiára esküsznek. De ez persze nem jelenti azt, hogy ott is laknak, csak egy állandó tartózkodási engedély, illetve útlevél megszerzésével lehetőségük van arra, hogy roppant adóhatékony életmódot folytathassanak. Ez csak számukra lehetőség, hiszen tulajdonképpen sehol sem veszik igénybe az adózásért járó előnyöket, csak fizetnek.
– Mik a tervei, egész életében végig ezt az életformát folytatja, vagy egyszer majd letelepszik?
– Túl régen vagyok már nomád, ideje lenne letelepedni. Na, ezt a hülyeséget most felejtsük el, még rengeteg felfedezni való vár a világon! Viszont nemrég dolgoztam pár hónapot egy kormányközi nemzetközi ügynökségnek, és nagyon egzotikusnak találtam a hivatalnoklétet. Boxokban ülnek az emberek, munkahelyi politika és belső céges levelezés. Nem csináltam még ilyet, egészen elvarázsolt ez az új világ. Szóval lehet, hogy belekóstolok egyszer egy másik életformába is megint, könyökvédőben. Persze ez is csak álmodozás, mert a realitás ezzel szemben az, hogy mint mindig, most is a megszokott és hétköznapi mediterrán tengerparton vagyok a pálmafáim között. Nehezen hagyom el a digitális nomádság biztosította kényelmi zónát távoli és egzotikus, hivatali kalandokért.
