Habár a Világbank októberi felmérésében hazánk jól szerepelt, nem könnyű eldönteni, mi hiányzik a magyar vállalkozói szférából ahhoz, hogy komoly nemzetközi cégek célpontjaivá váljon. Az biztos, hogy van még mit behozni, hiszen probléma a cégek mérete, az új generációs menedzserek hiánya, a befelé fordulás és az ambícióhiány is.
A Világbank októberi Doing Business felmérése szerint hazánk a versenyképességi rangsorban már az 53. helyen áll. Ami bizakodásra ad okot, hiszen az adócsökkentések és az építésügyi eljárások gyorsítása miatt így Magyarország teljesítménye nőtt legnagyobb mértékben a régióban. Két olyan területet is feltárt a tanulmány (190 országot rangsoroltak a vállalati működési környezet versenyképessége szempontjából), ahol viszont még van mit javítani: a vállalkozások adminisztrációjában és a beruházásokhoz kapcsolódó eljárások gyorsításában. Hazánk értékelése 72,28 pontra nőtt (a korábbi 71,94-ről), a kelet-közép-európai uniós országok közül így Horvátország mellett Magyarország érte el a legnagyobb javulást, most az 53. helyen áll.
Innováció nélkül nem megy
2017 volt a vízválasztó a magyar cégek életében, ekkor nőtt látványosan a tevékenységük – igaz, közben már érezték a bérnövekedés és az infláció hatását. Viszont tény, hogy még mindig lenne hova fejlődni. Az Opten legfrissebb felmérése is erre mutat rá, amelyben 150 ezernél több, 10 millió forintnál nagyobb éves árbevételű cég 2017-es adatait vették alapul (magyar és külföldi vállalkozásokat is). A javuló mutatók a nagyobb cégekre igazak, 10 százalékkal nőtt a létszámarányos árbevétel, csökkent az eladósodottság és javult az eredményesség. Elég nagy a szórás cégméret és ágazatok függvényében, de pozitív tendencia sejlik fel. Viszont még van hova fejlődni, főként a kkv-k termelékenységében.
A hazai kisvállalkozások áfiuma a hatékonyságuk, így ezt a javulást már rögvest más kontextusba kell helyeznünk. A rendszerváltás után hazánkban duális gazdaság alakult ki. Létrejött egy világszínvonalú versenyképességi szintű, külföldi tulajdonú vállalati réteg. Ez a globális piaci értékláncban is tud már termelni. Nem képes viszont a hazai vállalkozásokat magával húzni, így a kisebb helyi cégek, sőt a középvállalati szektor is hatékonysági problémákkal küzd. Ez a kettősség jellemző az egész V4 régióra, de hazánkban nyílt szét leginkább az olló. Így a hazai tulajdonban lévő cégek nagy részének hozzáadott értéke messze elmarad a szlovák, lengyel és cseh társainak termelékenységétől. Ezen az alacsony termelékenységen a kényszer segíthet, a munkaerőhiány miatt ugyanis ezek a cégek rákényszerülnek a digitalizációra és az ezzel járó automatizációra.
Fenyegető HR-problémák
|
|---|
A magyar kkv-k legnagyobb átka ma a munkaerőhiány, ami jelentős problémát okoz a mindennapos üzleti tevékenységükben. Mára a cégek nemcsak a tapasztalt, de a kezdő munkavállalók kapcsán is gondban vannak, ehhez társul még a meglévő dolgozók megtartásának problémája is. Leginkább a kisebb, 20-49 munkavállalót foglalkoztatók küzdenek. Sokan megpróbálnak lépni ellene a munkaszervezés átalakításával vagy atipikus foglalkoztatási formák bevezetésével, a toborzás egyszerűsítésével. Nem hiányzik a cégek repertoárjából a klasszikus munkaerőmágnes, a piaci vetélytársakhoz képest magasabb bérek bevezetése, de az is népszerű, hogy (kényszerből) automatizációs munkaerő-csökkentő beruházásokba fektetnek, de bizonyos szektorokban a diákmunka sem ritka, mint kényszermegoldás. A meglévő dolgozók megtartása viszont új kihívást jelent a vállalatok számára, a legtöbben a béremeléssel próbálkoznak, de tőkekímélő eszközként divatba jött a munkaeszközök fejlesztése és a munkakörülmények feltuningolása is. Nem ritka már a továbbképzések bevezetése sem, ami minden bizonnyal egyre nagyobb hangsúlyt fog kapni a jövőben. |
Irány a világ vérkeringése!
Azok a vállalkozások lesznek sikeresek, amelyek be tudnak kapcsolódni a világ vérkeringésébe, akik importálnak vagy exportálnak, és ahol megjelenik a külföldi tőke. Más országban is van kontraszt a globális és a helyi gazdaság között, de sokkal plasztikusabban érhető tetten hazánkban. Magyarország gyorsabban kapcsolódott bele a globális gazdaság vérkeringésébe, mint a többi V4 ország, a privatizáció és a befektetésvonzás volt az elsődleges szempont. Arra koncentráltak, hogy a technológia és a hiányzó tőke számára legyen vonzó az ország, és költségvetési bevételt generáljon. Ez be is jött, a magánosítás gyorsan megoldódott, a zöldmezős beruházások és az államadósság csökkentése sikertörténetnek könyvelhető el.
A látványos gazdasági megújulás közben viszont a hazai vállalkozások intézményi környezetére, ennek kialakítására és a versenyképességük erősítésére már nem jutott ekkora figyelem. Naivan azt hitték, hogy a piacgazdaság majd automatikusan, magától létrejön, a szabályai könnyedén importálhatóak és honosíthatóak lesznek. Elmaradt az a szisztematikus kísérletezés, melynek révén kialakulhattak volna a kisvállalkozásokat finanszírozó pénzügyi technikák, a nagy és kis cégek közötti erőfölénnyel való visszaélést gátló szabályok kialakítása, és a kisvállalatok számára életszerű adminisztratív eljárások bevezetése. Ma mindezeknek hiányát nyögi a kkv-szektor, de már kapcsolódnak hozzá új fenyegetések is, mint a digitalizáció és a munkaerőhiány.
Felkészül az utódom?
A magyar vállalkozók eleve ódzkodnak a digitalizációtól (lásd, GDPR). A GKI szerint ebben az évben 4,2 százalékos növekedésre számítanak, de jövőre már csak 3,2 százalék körülire becslik azt. Ennek okai az EU-transzferekkel megfinanszírozott beruházások, a bizonytalan európai konjunktúra, az EU-kapcsolatok feszültsége is lehet. A probléma forrása a megújulás hiányában és a gyorsan változó gazdasági feltételekben keresendő a kkv-szektor szereplői esetében, pedig a gyors reakciók és a folyamatos innováció nyújthatna csak számukra sikert.
A kkv-szektor mindig sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben lesz egy multinacionális céghez képest, viszont pont a gyorsaságukkal és a rugalmasságukkal tudnák csökkenteni a kiszolgáltatottságukat, versenyelőnyre szert téve. Pont ez az az ismérv, ami a leginkább nem tekinthető ma céges hungaricumnak. Míg korábban a lengyel és német cégek voltak a fő partnerei a vállalkozásoknak, ma az export keletre tolódott. Leszakadóban van hazánk gazdasága a térség országaihoz képest, így nem a csehekkel és a lengyelekkel, hanem Bulgáriával és Romániával versenyzünk már. Ehhez kapcsolódik még a generációs probléma is: a kkv-k vezetése kiöregedett, az alapítók tudásának áthagyományozása nélkül a vállalkozásoknak szinte mindent újra kell kezdeniük majd. Erre lenne megoldás az utódlás előkészítése és az előretervezés, de ezek a magyar cégek többségére egyáltalán nem jellemzőek.
