Egyre elfogadottabbá válik a tetoválás irodai munkakörnyezetben is, de azért még akadnak olyan foglalkozások és pozíciók, ahol a látható „varratok” visszatetszést kelthetnek az ügyfelekben. A munkaadó jogos érdeke és a személyes szabadság, önrendelkezés csap össze a tetovált menedzserek esetében, de jó hír, hogy ebben a háborúban mindenki lehet győztes.
A tetoválás, a tetovált munkaerő elfogadottabb a mai világban, még Magyarországon is, mint szüleink korában volt. Az állandó testdíszítés már nem a katonák, tengerészek, börtönviseltek megkülönböztető jelzése, hanem az önkifejezés egyik művészi formája. Munkahelyen azonban nem mindig állja meg a helyét, a tetoválás továbbra is ellentmondásos, megosztó viselet maradt.
Más, mint a könyvmoly menedzser
Palencsár Miklós, a 3B ügyvezető igazgatója közismert sportos megjelenéséről, és közelebbi ismerősei azt is tudják, hogy bizony vannak tetoválásai. Szerinte először is az a kérdés, hogy „cool”-e az ember attól, ha van tetoválása. Ha van, mindenképp nyitottabb gondolkodásúnak, haladóbb szelleműnek és semmiképp sem befeszült, könyvmoly menedzsernek gondolják az illetőt. Arra viszont vigyázni kell, hogy a tetoválásnak legyen üzenete. A divatból felrakott tetoválás, ami csak azért van, mert jól néz ki, negatív hatással lehet az emberekre.
10-15 évvel ezelőtt az üzleti életben abszolút nem volt elfogadott a tetoválás Magyarországon, ki nem mondott elvárás volt, hogy ha van is, ne látszódjon. Ezzel szemben nemzetközi szinten ez már régóta nem így van. Egy speciális szakemberhez nagyon is passzolhat az egyedi tetoválás, még a legkomolyabb szakmákban is – véli az ügyvezető. Szerencsére sokat változott itthon is a trend, hiszen egyre több az olyan új generációs menedzser (a 23–34 vagy a 35–46 évesek korosztályából), aki direkt meg akarja hökkenteni a konzervatív üzleti életet. Az biztos, hogy ha valakinek jól látható helyen van a tetoválása, az extrémebb üzletembernek számít, a vele járó pozitív és negatív felütéssel együtt.
Brutális, mint a „csokitó” reklám
Palencsár Miklós személyes tapasztalata az, hogy a megjelenés csak egy dolog, a szakmai tudásnak kell megkérdőjelezhetetlennek lennie. A menedzsernek el kell érnie az üzleti szereplők körében azt a szintet, hogy a tetoválására a reakció az legyen, hogy a kimagasló szakmai tudásán túl a megjelenése is extra.
Egyik kedvenc ügyfele, egy nemzetközi gyógyszerészeti cég ügyvezető igazgatója ezt a következőképpen fogalmazta meg számára: „kicsit olyan vagy, mint amire a Chokito-reklám épített anno: a brutális kinézet mögött megdöbbentően komoly, mély szakmai tartalom áll”. Az ügyvezető igazgató szerint ezzel tudatosan lehet „játszani” az üzleti életben. Kinézete, habitusa maximálisan előnyt jelent számára, hiszen szinte elvárás, hogy az általa nyújtott nemzetközi megoldás olyan embertől érkezzen, akinek a kinézete is meghatározó, markáns az üzleti életben. Munkája során nem volt még példa rá, hogy külseje miatt esett volna el egy megbízástól – ahogy fogalmazott, a mai óriási versenyben senki sem szeretne egészségtelen, összeesett tanácsadót látni a cége körül.
Munkáltató jogos érdeke vs. személyes szabadság
|
|---|
A vállalatoknál létezhet olyan érvényes dress code, amely meghatározza azt is, hogy milyen testékszereket és tetoválásokat viselhetnek az alkalmazottak – persze, csak abban az esetben, ha a munkaadó jogos érdeke ezt elvárja. Vannak olyan munkahelyek, ahol munkavédelmi szempontból nem biztonságos, ha testékszer „áll ki” az alkalmazottból – nyilván ez nem az irodai munka esete. A Holló Ügyvédi Iroda szerint a munkáltatónak jogos és fokozott érdeke fűződhet ahhoz, hogy a munkavállaló megjelenése illeszkedjen a munkáltató elvárásaihoz és arculatához. A munkáltató által megszabott öltözéket több szempont is indokolhatja, és így például higiénés vagy munkabiztonsági szempontok. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a munkavállaló képviseli a munkáltatót az ügyfelek és üzleti partnerek előtt. Ezt pedig a dress code-ban rögzítheti. A munkáltató természetesen nem élhet vissza ezzel a jogosultságával, a dress code és egy esetleges piercing-tilalom meghatározásakor körültekintően kell eljárnia és mérlegelnie kell azokat a szempontokat, amelyek adott esetben a munkavállaló személyiségi jogainak korlátozását indokolják. A dress code meghatározásához hozzátartozik az is, hogy személyes ügyfélkapcsolat esetén a munkáltató előírhatja a tetoválások eltakarását és a piercingek eltávolítását a munkahelyen. Lényegében a munkavállaló önrendelkezési és személyiségi joga ütközik bizonyos esetekben a munkáltató jogos érdekével, amely arra irányul, hogy a munkavállaló a megjelenésével megfelelően képviselje a céget mások előtt. Nincs semmilyen általános megfogalmazás arra vonatkozóan, hogy egy tetoválás vagy piercing milyen esetben kifogásolható, a munkáltató saját hatáskörében kénytelen mérlegelni ezt bizonyos szempontok szerint – például a tetoválás mérete, üzenete és láthatósága, vagy a munkavállaló által betöltendő pozíció alapján (lesz-e közvetlen ügyfélkapcsolata vagy sem, a közszférában vagy a magánszférában foglalkoztatott-e). Ha a munkavállaló nem tesz eleget a munkáltató jogos elvárásának, akkor a munkavállaló magatartása megalapozhatja a munkáltatói felmondást. |
„Az életem van a testemen”
Oláh Ibolya híresen merész, ha tetoválásokról van szó. Az énekesnő azt mondja, soha nem volt még olyan kikötés, hogy csak akkor léphet fel, ha elrejti a tetoválásait. Sőt, gyakori, hogy éppen az üzletemberek dicsérik meg, milyen szépek rajta a minták. „A tetkóim öltöztetnek, tudni kell viselni őket” – mondja. Vagyis nem a tetoválásnak kell kitűnnie rajta, hanem annak, ami a torkában, a szívében és a fejében van. Tapasztalata szerint külföldön a tetoválás teljesen elfogadott az üzleti életben, nem próbálják meg eltakarni, és ez egyre inkább jellemző itthon is. „Az életem van a testemen” – fogalmazott. Az első tetoválása például egy jó élményhez kötődött, és azt akarta, hogy ez az emlék örökké vele legyen. A nyakán látható síró Madonnában egyik kedvence, Edit Piaf is hitt – akinek hatására megszerette a sanzonokat, és aki megihlette a most futó önálló estjét. Yakuza tetoválását pedig egy nagy betegség után tetováltatta magára, a túlélés jelképeként.
Kockázatos üzleti szempontból
Szinte ciki, ha az embernek nincs tetoválása, amivel strandon, sportoláskor dicsekedhetne partnereinek, üzlettársainak – véli Mészáros Zsolt, a MOTIMENT kutatási vezetője. Amikor valaki megmutatja neki a tetoválását, akkor ő is viszont mutat egyet: diákkorában egy rotring ceruza hegye fúródott a tenyerébe, az hagyott ott egy pöttyöt. A viccet félretéve, míg a szélsőség a kutatásfejlesztésben üdvözlendő, mert abból születnek az igazán jó dolgok, a mindennapi életben ezt a szélsőséget már nehezebben tolerálja az ember – mondja Mészáros Zsolt. Az üzleti élet arra van berendezkedve, hogy csökkentsük a kockázatot, és ebből a szempontból nézve akár üzleti kockázatnak számíthat még a látható tetoválás is. Noha a hasonló önkifejezési forma elfogadottsága az utóbbi időben jelentősen nőtt, mégis megvan az esélye annak, hogy az üzleti partner, akivel első alkalommal találkozunk, bizalmatlanul tekint a tetoválásra, kibillentjük őt a komfortzónájából vagy negatív előítélettel áll hozzánk. Ezzel pedig azt érhetjük el, hogy a következő találkozón – már, ha ennek az esélyét megadja – mínusz 1-ről indul a bizalmi index, ezt pedig csak nagy munkával lehet pozitívra átbillenteni. Ezt a kockázatot egyetlen cég sem vállalja be szívesen. Míg egy futárszolgálat munkatársánál jobban toleráljuk a szélsőséges megjelenést, addig az irodában, egy elitista cégnél a látványos, színes-szagos tetoválás nincs összhangban sem az ember személyiségével sem pedig a cég imázsával.
Híres tetováltak
|
|---|
Volt olyan időszak is a történelem során, amikor a tetoválás a nyugati kultúrában csak a gazdagok kiváltsága volt – vagyis drága volt és kellőképpen elérhetetlen, így tömegesen nem is terjedhetett el. II. Miklós orosz cár egyik japán látogatása alatt varratott egy sárkányt a karjára. A magyar történelmi személyiségek közül Széchenyi István például szerelme nevét és egy szívecskét viselt a bal karján, és állítólag Kossuth Lajoson is díszelgett egy tetkó – hogy mit ábrázolt, azt nem tudjuk. A két trónörökös, Ferenc Ferdinánd és Rudolf főherceg egy-egy védelmező kígyót varratott magára; egyesek szerint Erzsébet királynénak szintén volt tetoválása, a bal lapockája fölött vagy a vállán egy horgony, kötéllel. Horthy Miklós a tengerészhagyomány előtt tisztelegve az alkarján viselt egy sárkány rajzot – amire állítólag büszke is volt. Az amerikai elnökökön is díszelegtek tetoválások, például Andrew Jackson, az USA hetedik elnökének combján egy hatalmas tomahawk kapott helyet. Teddy Roosevelt maga vallotta be, hogy a mellkasára a családi címert tetováltatta. (Forrás: Múlt-Kor magazin) |
Mindenki tetovál
Külföldön és belföldön is dolgozik Juhász János tetoválóművész, aki szerint a jól látható, vagyis ruhával nem takart tetoválásokat külföldön sokkal inkább elfogadják, mint nálunk. Csak a pénztárca szab határt a testrajznak (egy kar díszítése 300-400 ezer forintba is kerülhet), egyébként minden társadalmi rétegből és mindenféle foglalkozású emberek jönnek hozzá: szakácsok, irodai dolgozók, cégvezetők, sőt még (merthogy egy ideje engedélyezték számukra) rendőrök is bejelentkeztek nála. Tetovált már 60 éves nyugdíjast és menedzsert is tucatjával, egyfős kis szalonjában havonta 30-40 ember is megfordul.
Igaz, a magyar társadalom nagyon sokat fejlődött az elmúlt években elfogadás terén, de azért még jól érezhetőek a korlátok. Látható, ruházattal el nem elrejthető helyen kevesen vállalnak be tetoválást – ő is, mint tetoválóművész olyan helyeken hord testrajzokat, melyek ruhával eltakarhatók. Itthon azért még a diszkrétebb tetoválások a jellemzőek az irodai dolgozók körében, a szomszédos Ausztriában multinacionális cégek vezetői, politikusok is élnek ezzel az önkifejezési eszközzel, még látható helyen is. Ez a műfaj külföldön még mindig sokkal elfogadottabb, ami a tetoválást viselő emberek számában is megmutatkozik. Juhász János becslése szerint itthon minden nyolcadik ember visel valamilyen testrajzot, külföldön viszont már minden második. Nők és férfiak tekintetében van talán a legnagyobb különbség: a férfiak jobban vállalják a kar- és lábtetoválását, míg a nők diszkrétebb helyeket varratnak ki. Az utóbbi időben a régi, rossz minőségű tetoválások elrejtését, átrajzolását kéri tőle egyre több ügyfél.
Megkönnyíti a traumák feldolgozását
De miért vágynak tetoválásra az emberek? Sajnos nagyon gyakori ok, hogy csupán a divat miatt varratnak magukra valamilyen szimbólumot (például az énekesnő Rihannát utánozva rengeteg fiatal lánynak látható sok apró csillag hátul a nyakán, de a Bosszúállók-filmeknek is van saját tetkója – még a főszereplő színészeken is). Nem árt szem előtt tartani, hogy a divat változik, a tetoválás örök. A tetoválás oka persze lehet lázadás is, hit (életfilozófia) vagy egy fontos mérföldkő, emlék bőrbe vésése. Sőt, a tetoválás adott esetben megkönnyítheti bizonyos traumák feldolgozását is, így akár a gyógyulási folyamat része lehet. A traumát, krízist átélt személy számára ugyanis fontos, hogy ellenőrzést gyakorolhat valami felett, amit egyedül csak ő képes irányítani – a tetoválás esetében a saját testét.
