Pár hónapot
dolgoztam egy olyan cégnél, ahol rengeteg call-centerest foglalkoztattak. Nem
irigyeltem őket, mert amellett, hogy folyamatos visszautasításba ütközhettek
munkájuk során, a végletekig szabályozott körülmények között dolgoztak. Pedig
mindebből mi csak a felszínt láthattuk.
Egyre több
helyen, még irodai környezetben is ellenőrzik az alkalmazottak tevékenységét.
Míg egyes munkakörökben megszokott, hogy minőségbiztosítási okokból rögzítik a
telefonbeszélgetéseket, más helyeken már nem annyira szokványos, mégis
megteszik. Ugyanígy figyelik az e-mailezést, vagy naplózzák, hogy ki milyen
weboldalt nézeget munkaidőben, de az is előfordul, hogy rendszeresen követik a
dolgozók közösségi médiaaktivitását. Sőt, van, ahol egy lépéssel még tovább
mennek és azt is figyelik, hogy ki merre mozog irodán belül, mennyi időt tölt
a
konyhában és a dohányzásra kijelölt helyeken. A törvény erre lehetőséget
biztosít – de kell ez nekünk, tényleg?
Mindenhol
ellenőrizhetnek(?)
Hazánkban
számos szabályozás foglalkozik a munkahelyi megfigyelés korlátaival és
lehetőségeivel. A munka törvénykönyve szinte korlátlan jogot ad a munkavállaló
megfigyelésére, nyilván a személyiségi jogok, az emberi méltóság tiszteletben
tartásával. Az elgondolás az, hogy a munkavállaló szakértelmét és idejét a
munkaadó rendelkezésére bocsátja, cserébe a munkaadó juttatásokat biztosít
számára, de ugyanakkor jogot szerez arra is, hogy ellenőrizze a munkaadó
viselkedését abban az időben, amit a munkahelyen tölt.
Sok mindent
ellenőrizhet a munkaadó, azonban 1984 nem valósulhat meg. Például területi
korlátai vannak a videómegfigyelési rendszereknek, az nem terjedhet ki az
öltözőkre, mellékhelyiségekre. A személy- és vagyonvédelemmel foglalkozó
2005/133-as jogszabály kimondja, hogy a videórendszerek nem használhatók a
munka intenzitásának a figyelésére, azonban arra igen, hogy ellenőrizzék,
betartják-e a munkavédelmi előírásokat, használják a védőeszközöket a
munkavállalók.
A jogszabály
valóban lehetővé teszi, hogy a munkáltató ellenőrizze azt, hogy a
munkaszerződésben foglaltak szerint jár-e el a munkavállaló. Az már más kérdés,
hogy ezzel valóban lehet-e nagyobb teljesítményt és hatékonyságot elérni a
kollégáknál – figyelmeztet Szirtes Hajnalka pszichológus, az IPS
Services tanácsadó cég ügyvezető igazgatója és a guessyourself.com alapítója.
Azok esetében, akik belsőleg motiváltak, nem szükséges külső kényszerítő
eszköz. Azoknál viszont folyamatosan szükség van visszajelző rendszerekre, akik
mindig valamilyen külső tényező vagy megerősítés hatására viselkednek az elvárt
vagy ideális módon.
Kétélű fegyver
|
---|
Az ellenőrzés most már a munkaidő nyilvántartására is kiterjed, erről 2019 májusában
hozott
döntést az európai bíróság. Az ügyet egy spanyol szakszervezet indította el, a
Comisiones Obreras a Deutche Bank spanyol leányvállalata ellen, melyben arra
szerették volna kényszeríteni a bankot, hogy egy olyan rendszert vezessenek be,
mely méri az irodában munkával eltöltött időt. A szakszervezet gyakorlatilag a
túlórával eltöltött idő kifizetéséért harcolt, amit csak egy mérőrendszer
bevezetésével lehet kimutatni. Az európai bíróság döntése értelmében az európai
munkáltatóknak kötelező egy olyan rendszert bevezetni, mely méri a munkaidőt.
Míg a spanyolok üdvözölték a bíróság döntését, a német szakszervezetek
háborogtak, mondván ez visszahozza a régi gyári blokkolós rendszert. Molnár
Gábor szerint ez kétélű fegyver, mert míg az irodai dolgozók a túlóra
kifizetését elérték, azt is megtehetik a munkáltatók, hogy a dohányzással töltött
plusz időt levonják a munkabérből – ahogy az nagyon sok kékgalléros munkahelyen
megtörténik. |
A
pszichológus szerint önmagában a megfigyelés ténye fegyelmezettebb viselkedést
vált ki az emberekből, de csak rövidtávon (innen ered a munka pszichológia is:
anno a Ford gyárban az 1930-as években csak azáltal, hogy pszichológusok
figyelték meg az embereket munka közben, javult a hatékonyság, pedig a kutatási
cél a monotonitás tűrése volt). Hosszú távon viszont pszichésen demotiváló
lenne, ha egy vezető csak ezzel a kontroll eszközzel igyekezne nagyobb
teljesítményre sarkallni a kollégákat. Lustább típusú beosztottak esetén
időnként visszajelezve a megfigyelés adatait lehet eredményt elérni. De ne használjuk
túl sokszor – tanácsolja a szakember –, mert az ellenkezőjét érjük el vele. Egy
sikeres vezetőnek más eszközei vannak a kollégák motiválására és teljesítményük
növelésére, ezek pedig az érzelmi intelligencia eszközei, legyen az odafigyelés
vagy motiválás.
Arányosan
ellenőrizhetünk
A munkáltató
ellenőrzési rendszerének a működése arányos kell legyen azzal a céllal, amit el
szeretnének érni. Molnár Gábor, az L Tender-Consulting ügyvezető
igazgatója szerint nincs általános érvényű munkavállalói ellenőrzési metodika,
amely egy atomreaktor dolgozóinál és az óvodai dadus munkájának az
ellenőrzésére egyaránt alkalmazható lenne. A videós megfigyelésen kívül a
munkáltató minden technikai eszközt bevethet annak érdekében, hogy ellenőrizze
munkavállalóit, nyilván az arányosság követelményeit betartva, az emberi
méltóságot nem sértve. Persze minderről előzetesen és minden részletre
kiterjedően tájékoztatnia kell a munkavállalót. A munkáltató belenézhet az
e-mailekbe, figyelheti a számítógép használatát (például azt, hogy annak
használata arányos-e az elvégzett munkával), illetve olyan részletes dolgokat
is korlátozhat, hogy ki milyen eszközöket használhat irodán belül.
A munkára
alkalmas állapot ellenőrzése is a munkaadó jogos érdeke, de ez nyilván olyan
helyeken jöhet számításba, ahol mások testi épsége és biztonsága függ tőle. Egy
öntődében, gyárban fokozottan fontos ennek az állapotnak az ellenőrzése, míg
mondjuk az irodai munkánál nem jellemző – egy ittas vagy drogos munkavállaló
legfeljebb a saját testi épségét veszélyezteti, a többiekét nem. A szabályok az
is előírják, hogy a munkavállaló drogos állapotát csak olyan teszttel lehet
ellenőrizni, amely a befolyásoltság pillanatnyi állapotára vonatkozik – egy
szombati marihuánás cigaretta hatóanyaga hétfőn is kimutatható a szervezetben,
de ezt a munkaadó már nem ellenőrizheti.