A troll az irodalmi elbeszélések alapján humanoid alkatú, nagy termetű, napfényre szilárduló szilícium életforma. Ezt a szörnyen ostoba és agresszív élőlényt a fantasy írók tartották életben sokáig, míg mára megelevenedtek és tombolva rondítanak bele mindenbe az interneten.
Személyes és nem elfogulatlan meglátásom szerint a trollok három csoportra oszthatók. Vannak született, avagy vértrollok, vannak fizetett trollok, és a kettő keverékei. Itt most szó ne essék a humorizáló trollokról, akik gyakran ismerőseink, és akik csupa jóindulatból iszonyatos ostobaságokkal tudnak „eltrollni” egy-egy kedves, akár szerelmes bejegyzést is. Ők csak simán ostobácskák.
A született troll
Előde a sarki zöldséges és mindentudó Józsi bácsi, vagy Pistabá’, a házmester. Ők a mérhetetlen tudatlanság kimeríthetetlen tárházaként mindenről megmásíthatatlan véleményt formáltak és terjesztették. Politikai nézeteiket mindig az aktuális uralkodórendszer szolgálatába állították. Ha bárki szembe mert szállni velük, nyomban agresszív, gyilkos indulatokkal fűtött, üvöltő lénnyé váltak. Kései utódaik, akiket a kommentelés lehetősége hívott életre, a kollektív megszépítő emlékezet hamis tényeiben fürdő „megmondó trollok”, akik a neten bármit képesek a múlt szép emlékeivel szembeállítani. Ez a hamis, minden alapot és tényt nélkülöző, helyesírási hibáktól hemzsegő hozzászólásokat megeresztő, kétlábú, gondolkodni képtelen faj általában csak egy profillal rendelkezik – ezt használja mindenre. Életkoruk meghatározhatatlan, hiszen ugyanolyan pontosan emlékeznek Isonzóra, mint a tegnapi napra (tehát sehogy se).
Ifjúsági tagozat
Nem túl régen feltűntek igen fiatal egyedei is a fajnak, akik szintúgy a szellemi károsultak csoportjába tartoznak. Ábrándoznak röhögényekről, cicagányokról, kacagányokról, és a múlt dicsőségéről, miközben érettségijük még nincs. (Csak halkan jegyzem meg, hogy ezek a romantikus lelkű, ámbár tudatlan ifjak minden bizonnyal az általuk megálmodott múltban „mezténlábas” kubikusok lennének, de ezzel szembesíteni őket merőben felesleges, időrabló és agysorvasztó elfoglaltság lenne.) Eredetük a családi háttérben keresendő. Apu és anyu a saját elégedetlenségét zsolozsmázva eléri, hogy gyermekük is másokban keresse a saját hibáinak okait.
Történelmi, politikai, gazdasági, de még biológiai jártasságuk ugyan elenyésző, de töretlenül állítják, hogy tudják a tutit. Ez a veszélyes, szedett-vedett információkon alapuló, félműveletlenség a sikeretlen ember keserűségével társítva veszélyes fajjá formálja a trollt. Bűnbakkereső magatartás jellemző azokra, akik nem tudnak szembenézni azzal a szomorú ténnyel, hogy csak és kizárólag önmaguk tehetnek a saját sorsukról. Politikai nézeteiket a szájuk ízének legjobban megfelelő – jobbára konzervatív, irányító rendszerek – formálják, csak gondolkodni ne kelljen. A hasonszőrűek között nagy tiszteletnek örvendenek, így véleményformáló erejük igen nagy. Ettől válnak veszélyessé. Ájult tisztelettel tekintenek rájuk azok, akik el akarják hinni az ostobaságaikat. Egyetlen fegyverünk ellenük a közömbösség. Ha nem kapnak visszajelzést, éhen halnak. Ha kapnak, foggal-körömmel ragaszkodnak vélt igazukhoz, ezzel a náluk okosabbakat enyhe őrületbe kergetik. Hiába a tények, hiába a tudomány, ők mindent jobban tudnak, mert „eltitkolt információkhoz” jutottak, nagyon furfangosan, meg különben is, ők az élet iskolájában már mindent megtanultak. Így keletkezik az egyszerű betörésből 600 migráns megszállta lakás, a kukatűzből pedig gyújtogatás (amit természetesen a migránsok, zsidók, libsik, bolsik, buzik, gyíkemberek követtek el). Hát persze...
Fizetett, avagy bértroll
Az előzőektől eltérően ezek a trollok megélhetési rémhírterjesztők, saját meggyőződésük gyakran közel áll az alkalmazójuk nézeteihez. Szervezettek és sok profillal rendelkeznek – az ő esetükben ez jelenti a veszélyt. Ugyan kideríthető róluk, hogy trollok – az ismerősök számából vagy az átlátszóan hamisan szerkesztett profilból –, de ez nem befolyásolja tevékenységüket. Összehangolt támadásaik, és a hozzájuk köthető, hitelesnek tűnő hírportálok hatalmas befolyással bírnak a kevésbé tájékozottak között. Elnökök megválasztását, bukását, de még a nemzetközi pénzpiacok mozgását is képesek befolyásolni oly módon, hogy egy-egy felröppenő álhírt addig görgetnek, amíg az mélyen gyökeret nem ver az olvasók agyában, mint a sherwoodi erdő legöregebb tölgyfája. Innen egyenes út vezet sok millió, nem túl tájékozott, de könnyen megvezethető ember gondolatainak átformálásához. Aki szembeszáll velük, az pórul jár, mert csordákban verik vissza az igazságot terjesztőt, így az megsemmisülve kénytelen visszavonulni, vagy megkockáztathat egy agyvérzést. Hamis információikat gyakran átveszik a televíziók, a napilapok, tovább gerjesztve a félinformációkon alapuló álhírt, a pánikot vagy a tudatlanságot. Sajnos fordítva is igaz: a másoktól átvett híreket felhasználva, a tartalom átformálásával a trollok saját malmukra hajtják a vizet, legyen az akár fénykép vagy pársoros rövidhír. Kifordítják, megszabdalják, beszegik, és máris kész a szájuk ízére átalakított, de immár hiteltelen hír, amit sajnos ész nélkül oszt meg a tömeg.
Karatergyilkos trollok
Nagyüzemi tevékenységük hatásait az amerikai elnökválasztás kapcsán láthatjuk, persze kisebb-nagyobb konfliktusokat is tudhatnak generálni. A rendszerszintű trollkodás a politika egyik igen jelentős fegyverévé vált. Akár egész politikai pártot vagy kormányt is el lehet lehetetleníteni vele, ugyanúgy, mint egy ellenfelet. A karaktergyilkosságok jelentős része a politikai trollok szorgos aknamunkájának tudható be. A mémek felhasználásával pedig hosszan képesek életben tartani egy-egy becsmérlő állítást, ami felérhet egy tőrdöféssel. Ezek a könnyen megjegyezhető, vizuális tévinformációk igen mélyen bele tudnak égni az emberek agyába, és egyesek még sok év múltán is képesek saját igazukat bizonygatni általuk.
A vegyestüzelésű troll
Mindkét faj jellemzőit egyesítik a vegyestüzelésűek, de beszólásaikon jobban érződik az elhivatott, a sületlenségeket szinte áhítatosan összehordó lelkesedés. Ők igazi főnyeremények! Az utasításokat vakon követve, azokat felturbózva kommentelik, írják a trollság magaslatait, a lehetőségekhez képes SOK nagybetűvel és hejesirasi hibával, és temérdek írásjellel. Egyik troll sem győzhető meg arról, hogy butaságokat ír, de a keverék olyan elszántsággal hirdeti ostobaságát, hogy szinte megszánjuk. Véresen fröcsögő szájjal terjeszti a rábízott tanokat, és sosem tűr ellentmondást. Van két alfaja is. Az egyik jól láthatóan az utcán is megjelenik, kezében rajzlapra írt butaságokkal – ők az idősebbek, akik a neten már nem boldogulnak. És természetesen van a csak és kizárólag az interneten fellelhető, gyakran tiszteletreméltó matrónának, esetleg fehér hajú bácsikának álcázott troll. Kapásból hiteltelen, hiszen igen kevés idős ember van, aki tökéletesen elboldogul a neten (természetesen mindig akadnak kivételek). Ők is igen nagy tömegeket tudnak megmozgatni és a saját oldalukra állítani hitelesen előadott badarságaikkal. Ezek pont annyira gyilkos megjegyzések, mint a profik kommentjei. Sőt, időnként hatásosabbak is, mert sokuk személyes ismerőseiken keresztül kapnak megerősítéseket, melyek alátámasztják az állításaikat.
Védekezni csak okosan
A trollok elleni védekezés egyik formája, hogy nem állunk velük szóba. Még véletlenül sem érdemes, mert keringési zavarokat, kettős látást és enyhe idegrohamot okozhatnak – őket ez élteti. A másik lehetőség, hogy ha biztosak vagyunk a dolgunkban, jelentjük őket az adott oldal adminjának – legyünk őszinték, ez úgyszólván szélmalomharc. Ha egyet sikerül is ártalmatlanítani, nyomban készít másik profilt és folytatja az aknamunkát. Az igazi védekezés a szemléletváltás lenne, ami utópisztikus elképzelés, hiszen emberek millióit arról meggyőzni, hogy amit csinálnak, az ostobaság, na az képtelenség! A legegyszerűbb: józan eszünket megőrizve nem vitába szállni és továbblépni.
