Ez mind
logikus és viszonylag könnyen kivitelezhető. A tanács azon részén lepődnek meg
általában az emberek, amikor azt mondom nekik, hogy nem feltétlen szükséges,
hogy személyesen ismerjük a mentort, ugyanis annak ellenére is kaphatunk
személyre szóló tanácsot tőle, hogy nincs személyes kontaktus köztük. Sőt
továbbmegyek, éppen ezért nem csak az élők közül tudunk mentorokat választani
magunknak, és az idolizálásunk során nem is mondhatnak nemet számunkra.
Személyes ismeretség
nélkül is segíthet
De kis is
valójában az idol? Idol az, akire számíthatunk, főleg akkor, amikor szükségünk
van rá. Akiben bízunk, hogy megfelelő választ kapunk tőle a kérdéseinkre. Hogy
pont olyan módon oktat minket, ahogyan arra szükségünk van. A másik összetevő,
hogy mindezt el is fogadjuk tőle, hiszen már letett valamit az asztalra, amit
elismerünk, nagyra tartunk, ezáltal hitelessé vált a szemünkben.
Hadd említsek
egy példát, ami az életünk egyik alapigazságaként szolgálhat. A legtöbb
kérdéses helyzetben nagyon jó idol lehet Seneca vagy Marcus Aurelius. A
sztoicizmus ugyanis azt mondja, hogy fogadd el azt, amin nem változtathatsz, de
mindemellett tartsd kontrollod alatt mindazt, amin tudsz változtatni. Hiszen az
életünk adott helyzetei önmagukban csupán történések, a pozitív vagy negatív
töltetet mi magunk adjuk hozzájuk.
Hadd
invitáljam az olvasót egy kis túrára az „emlék sugárúton”. Hányszor kértünk
segítséget valakitől, de végül nem azt kaptuk, amire vártunk? Bíztunk benne, a
segítségére támaszkodtunk, átbeszéltük a dolgokat, egyeztettünk, gondolkodtunk,
rengeteg véleményt és visszacsatolást kaptunk, de mégsem úgy alakult az adott
helyzet,
ahogyan arra számítottunk. Pedig akit idolként hívtunk, mindent ránk szabva
mondott. De akkor miért nem jött össze? Lehet, hogy éppen az volt a baj, hogy
túlságosan is egyetlen nézőpontra támaszkodtunk. Már a közvetlen idolunk is
belülről, a mi szemszögünkből látta a helyzetet. Keressünk egy ellentételezést!
Egy távoli, személyesen akár nem ismert idoltól mindig azt kaphatjuk, amit
várunk, hiszen bármilyen furcsán hangzik, csakis rajtunk múlik majd a tőle
kapott eredmény. Bármikor elérhetjük könyveken, blogokon, TED talkokon,
videókon keresztül. Ha ismerjük a munkásságát, akkor tudni fogjuk, hol keressük
az adott problémánkra a választ, valamint azt is, hogy miként értelmezzük a
saját helyzetünkre a meglévő gondolatokat.
Változni és
változtatni
Továbbítok
nyolc olyan tippet, amit a kedvenc idoljaimtól kaptam, úgymint: Jeff Bezos,
Gary Vaynerchuk, Kevin Kelly, Michael Jordan, Seth Godin, Tim Ferriss és Warren
Buffett.
Tim Ferriss
1. Legyen
a cél minél több rossz ötletet gyűjteni, így biztosan lesz közte néhány jó is.
– Michael Jordan híres mondása
valahogy úgy szólt, hogy újra meg újra hibázott és hibázott, levonta a
tanulságokat és ment tovább, végül így vált sikeressé. Ezt egy reklámban mondta
el először, miközben hozzátette, hány kihagyott kosara volt, hány meccset
vesztett el. Seth Godin elemezte egyszer a gondolatot és a következőképpen
egyszerűsítette le: nem kell a tökéletesre és „a nagy dobás”-ra törekedni. Csak
csináljuk és csináljuk, amit akarunk, ne féljünk hibázni, hiszen a nagy számok
törvénye alapján előbb-utóbb sikerünk lesz. De egy biztos, az a dobás, amit nem
dobsz el, 100 százalék, hogy nem megy be a kosárba!
2. Oszd
meg az ötleted 10 emberrel, akiben bízol. Ha ők nem osztják meg, akkor nem elég
jó. – Sokan esünk
abba a hibába, hogy ha egy cikkünk vagy videónk nem éri el a bizonyos kritikus
tömeget, akkor már baj van. Nehezen értettem meg, hogy nem a mennyiség a
lényeg, hanem a minőség. Kevin Kelly ír az 1000 igaz rajongóról, azokról, akik
a rock bandát végigkövetik a turnén. Ha van tíz, száz, ezer ilyen embered,
akkor már nyert ügyed van. Ezt a tanácsot egy Youtube-ra feltöltött előadásom
kapcsán értettem meg. Nagyon durva nézettsége volt: 24! Leírom újra: 24.
Huszonnégy megtekintés, és ebből a fele valószínűleg a szüleim voltak. Mégis az
egyik néző egy ügynökséget képviselt és épp keynote előadót keresett az egyik
ügyfele számára. Megtaláltak, beszéltünk és eddig a napig ez volt az egyik
legjövedelmezőbb és legjobb élményű előadásom. Kis számokra kell menni és
megtalálni azt a szűk réteget, akik „osztják” a gondolatainkat. Én úgy érzem,
erre kell fókuszálni. Közben pedig szépen lassan a 100-ból 200 lesz, majd 1000
és így tovább, de igenis szükséges a kitartás.
3. Ha nem
úgy jön ki egy helyzet, ahogyan szeretnéd, miért nem változtatsz rajta? –
Az amerikaiak
olyan könnyen mondják, hogy fordítsd meg az asztalt és máris más helyzetben
vagy. Tipikusan egyszerűbb mondani, mint megtenni. Tim Ferriss-től vettem át
egy mondatot, amelynek segítségével viszont mindig át tudom hangolni azt a
bizonyos narratívát: „Hogy nézne ki ez a helyzet, ha könnyű lenne?” Ezzel a
kérdéssel egyszerűen rákényszerítem magam, hogy találjak egy olyan megoldást,
ami könnyű lenne. Mondjak egy példát? Gyűlölöm a hideg vizet, mégis tudom, hogy
a reggeli hideg zuhany nagyon jót tesz a produktivitásomnak. Teszteltem. De
elég „nehéz” eltolni jobbra a csapot. Hogyan tudtam egyszerűvé tenni? Hangos
zene, becsukott szem és egy határozott mozdulat. Hétből hétszer működik, minden
héten. De üzleti életből is tudok számtalan olyan tárgyalási szituációt
mondani, amitől felmegy az agyvizem és nagy szerencse, hogy nem dühből reagálom
le. Ilyenkor általában megnézem, hogy milyen partner tudna segíteni, mediálni
esetleg a helyzetet, vagy sokszor csak az idő megoldja, zéró reakcióval. Nekem
pedig csak annyi a feladatom benne, hogy elengedjem.
Michael Jordan
4. Túl
kell lendülni a kezdeti nehézségeken! – Biztos nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy néha
egyszerűen semmihez sincs kedve az embernek. A legkönnyebb feladatot is nehéz
elkezdeni, mintha valamilyen ólom húzná a testemet a kényelmes kanapénkhoz.
Ilyen helyzetben mégis hogyan is kezdjük el? Látszólag egy apró dolog, de
számomra kihívás volt maga az olvasás. Ha te is hasonlóan érzel, itt egy könnyű
módja annak, hogy elkezdj olvasni vagy akár edzeni! Tim Ferris például 10
oldalt olvas el minden este a fürdőkádban. Ezzel kombinálja egyik kedvenc
időtöltését, a jacuzzizást egy új és hasznos kihívással. Edzeni szeretnél? A
„hetente négyszer lejárok edzeni” elhatározás helyett egy hónapig csinálj
csupán 1–10 fekvőtámaszt felkelés után és lefekvés előtt. Ennyi. Ha már megy,
jöhet az edzőterem! Kezdd el magadnak mondani, hogy „csináld, csináld, csináld,
csináld”! Egyszerűen működik, csak adott helyzettől függően jó sokáig kell
mondogatni magunknak.
Ne sajnáljunk magunktól
az én-időt!
5. Az a
bizonyos sztoicizmus… –
A cikk elején már említettem, de lévén nagy hatással van rám és az egyik
legidolisztikusabb elem a listából, ezért merüljünk kicsit mélyebbre benne.
Ezzel a gondolattal is Tim Ferriss-nek köszönhetően ismerkedtem meg és nagyot
ütött! Konkrétan egy sztoikus feladat Seneca leveléből idézve: minden évben
legyen néhány nap, amikor elégedj meg a legkevesebb és legalapvetőbb étellel,
olcsó és egyszerű ruházattal, aludj a földön, ne használj semmilyen „luxusnak”
számító tárgyat vagy szolgáltatást. Ahogy átéled, kérdezd meg magadtól: ez az,
amitől annyira féltem?
Már többször
átéltem ezt a példát, és igen nagy hatással volt rám. Egyszer egy utazás során
kiderült, hogy abban a házban, ahol a szállásom lett volna, nem volt ágyam.
Ahelyett, hogy elégedetlenkedtem volna (szépen fogalmazva), lehetőségként
fogtam fel és ennek eredményeképpen találtam egy gardróbszobát, ahol öt napig
aludtam a földön. Továbbá nem használtam autót, gyalogoltam. Alap ételeket,
csirkét és rizst ettem. Nem neteztem. Más laptopját használtam az e-mailek
csekkolásához. Mi történt? Semmi! Nem dőlt össze a világ és még élveztem is a
helyzetet. Illetve egy valami igenis történt: rájöttem, hogy minden, ami
körülvesz minket és amit oly féltve őrizgetünk, nem más, mint „nice to have”,
vagyis kellemes kiegészítője az életünknek.
7. Kell az
„én-idő” – Miért van
az, hogy a legsikeresebb és leggazdagabb emberek, beleértve Warren Buffett-et
és Jeff Bezost, minden hétre szerveznek néhány órát, amit csak magukkal és a
gondolataikkal töltenek? Ez az önreflexiós és feladattervezéssel töltött idő
sokszoros hatással és eredménnyel szolgál az életünknek. Egy jó módszer arra,
hogy könnyű legyen elkezdeni: tegyünk egy cetlit az éjjeliszekrényre:
„Találkozód van az X kávézóban 8 órakor – saját magaddal!” A telefon naptárjába
is érdemes bejegyezni és szabaddá tenni ezt az időpontot, töltsünk el valóban
úgy fél órát, mintha mással találkoznánk!
8. Tedd magad szükségessé! – Milyen trükkök vannak azon a bizonyos ranglétrán feljebb mászni? (Jelentsen a
ranglétra bármit is.) A legkönnyebb tippek egyike, hogy tegyük szükségessé
magunkat. Újak vagyunk a szervezetben? Vagy külsősök? Még teljesen
kívülállóként is megpróbálhatunk annyira részt venni az adott szervezet
életében, amennyire csak lehet (például aktívan részt venni a megbeszéléseken,
segíteni a kollégáknak). Szintén jó módszer, ha önkéntes munkát vállalunk,
például egy szakmai rendezvényen. Tegyünk egy picivel többet, mint ami a
feladatunk lenne! Ez egészen apróság, inkább figyelmesség is lehet a
munkatársak felé. Így nemcsak a kapcsolati tőke bővül, de a tömegből is
kitűnhetünk.
Idolt találni könnyebb, mint gondolnánk. Csak jó helyen kell keresni. És ha személyesen
senki
sem mond nekünk igent elsőre, akkor fókuszáljunk azokra, akiknek az életével,
karrierjével szimpatizálunk. Később bárkit megkereshetünk azzal a felütéssel,
hogy mentorál-e bennünket – Steve Jobs mellett…
