Az egyetlen, amire ehhez szükség van, egy vízálló tok az Android okostelefonhoz, ha a Washingtoni Egyetem kutatói által készített új alkalmazást letöltjük a telefonra.
Az okostelefonok legjobb funkcióinak többsége víz alatt használhatatlanná válik, mivel a vezeték nélküli (rádió-)jelek rosszul terjednek a víz alatt: a wifi és a Bluetooth hatótávolsága néhány centiméterre korlátozódik. A probléma még a katonaságot is érinti. Ha a tengeralattjárók kommunikálni akarnak más hajókkal, akkor vagy a felszín közelébe kell emelkedniük annyira, hogy a vízvonal fölé tudjanak emelni egy antennát, vagy hangalapú kommunikációs rendszereket kell használniuk, amelyek mikrofonokra és hangszórókra támaszkodnak. De ahogyan a hanghullámok a szárazföldön, úgy a víz alatt is akadályozhatók vagy eltakarhatók a hajók és állatok zajai, a víz mozgása a hullámok és áramlatok révén, sőt a víz felszínéről, a partvonalról vagy az alatta lévő talajról visszaverődő zajok is befolyásolhatják őket.
Minden okostelefonba be van építve a hangalapú kommunikáció, és ez a kulcsa az „AquaAppnak”, egy új alkalmazásnak, amely vezeték nélkül kommunikál a víz alatt nagy távolságokon keresztül. A Washingtoni Egyetem Paul G. Allen Számítástechnikai és Mérnöki Karán kifejlesztett alkalmazás okos módon bővíti a telefon képességeit anélkül, hogy további hardverre lenne szükség – egy jó minőségű vízálló tokon kívül. Az AquaApp ingyenes, nyílt forráskódú Android-kódja letölthető a GitHubról. (Az alkalmazás fejlesztését részletesen bemutató, nemrég megjelent kutatási dokumentum szintén elérhető ott.)
Wifi vagy Bluetooth helyett az AquaApp akusztikus jeleket használ, hogy üzeneteket sugározzon az alkalmazást futtató többi Android okostelefonra egy olyan felületen keresztül, amely gyors hozzáférést biztosít 240, előre beállított, búvár kézjeleknek megfelelő üzenethez. Az említett jelek a felszerelés állapotától kezdve a közeli vadon élő állatokig mindent jeleznek.
A víz alatt folyamatosan változó sugárzási körülmények figyelembevétele érdekében az AquaApp először egy gyors bevezető jelet, úgynevezett preambulumot küld a másik eszköznek, amely ezután egy egyedi algoritmussal elemzi a fogadott jelet, hogy meghatározza az egyes adásokhoz használandó legjobb bitrátát és frekvenciákat. Az optimalizált jeladatokat ezután elküldi a másik eszköznek, mielőtt a teljes oda-vissza üzenetküldés megkezdődhetne. A kutatók saját hálózati protokollt is létrehoztak az alkalmazáshoz, amely lehetővé teszi, hogy akár 60 felhasználó is kommunikáljon a víz alatt ugyanabban a csoportos csevegésben.
Az AquaAppot 15 méteres mélységig tesztelték forgalmas vizekben, és az alkotók megállapították, hogy 30 méteres távolságban 100 bps és 1,8 kbps közötti adatátviteli sebességet tud elérni, ami ideális az üzenetek küldéséhez és fogadásához, vagy akár 100 méterig, ha a bitrátát 10-20 bps-ra csökkentik, ami még mindig lehetővé teszi az egyszerű S.O.S. üzenetek továbbítását vészhelyzetben.
