Komoly infrastrukturális fejlesztésekre van szükség az amerikai űrkikötőknél, hangsúlyozta Kristin Panzenhagen dandártábornok, az amerikai űrerők keleti területeinek parancsnoka. A tábornok parancsnoksága alatt dolgozik a híres floridai Cape Canaveral és a Vandenberg űrerőbázis is – az amerikai katonai és kereskedelmi űrprogramok legfontosabb indítóállomásai.
Egy sikeres rakétaindításhoz sok minden kell, hangsúlyozza az amerikai űrerők tábornoka. Nem csak megbízható hajtóművek, számítógépek és kifinomult irányítási algoritmusok, de bizony indítóállások is. Meg biztonságos bejáratok, őrzésvédelem, utak, megfelelő teherbírású hidak, csővezetékek, megbízható kommunikáció, elektromos energetikai infrastruktúra…
.
Mint a tábornok az Ars Technikának adott interjújában olvasható, a tervezett mélységű és nagyságú felújítást és korszerűsítésre már nagyon régóta, legalább 20 éve nem volt példa. Igaz, az új hordoz rakéták vagy az űrhajók fejlesztésére, a fejlett technológiára irányuló kutatásokra vagy a katonák illetményemelésére általában könnyebb kongresszusi jóváhagyást és így költségvetési forrásokat szerezni, mint a katonai infrastruktúrák fejlesztésére, építkezésekre, tette hozzá James Horne ezredes, az űrerők hozzáférésért felelős igazgatóhelyettese.
.
A Joe Biden vezette amerikai kormányzat a következő öt évre 1,3 milliárd dollárt kér a két űrbázis és az űerők kezelésében lévő floridai és kaliforniai területek infrastruktúrájának felújítására. Az egyik első projekt a Cape Canaveral-i repülőtér korszerűsítése lesz, ahová légi úton érkeznek az űrbe szánt műholdakat és más berendezések.
Ez az összeg azonban nem lesz elegendő ahhoz, hogy Cape Canaveral és Vandenberg képes legyen zökkenőmentesen kezelni az űrerők tervezett indítási igényeit. 2023-ban 72 orbitális indítást hajtottak végre Floridában és 30-at a Vandenberg bázison. „Várhatóan idén több mint 100 indítást fogunk végrehajtani Cape-ről”, jelezte az igényszint növekedését Panzenhagen tábornok.
A legnagyobb felhasználó (50 körüli indítással) az Elon Musk nevével fémjelzett SpaceX: a többször felhasználható Falcon 9-esek a cég Starlink szélessávú műholdhálózatának bővítését hajtják végre. A United Launch Alliance idén 16 rakétaindítást tervez, méghozzá mindet Cape Canaveralról. A Blue Origin pedig valamikor 2024 vége felé indíthatja első nehézrakétáját, a kétfokozatú New Glenn-t Floridából.
„Ez nincs kőbe vésve, de úgy gondolom, hogy Cape-en valószínűleg legfeljebb évi 150 indítást tudnánk végrehajtani, ha nem fejlesztenénk tovább”, – mondta Horne ezredes. „Vandenbergről pedig valószínűleg évi 75-öt vagy valamivel többet.” Az amerikai űrerők biztosítják Cape Canaveral és Vandenberg indítóhelyeit, de övék az időjárás-előrejelzés és a telemetriai képességek biztosítása is. Az amerikai kormány számára kiemelten fontos, hogy az amerikai hadsereg bármikor képes legyen a nemzetbiztonsági szempontból kritikus fontosságú műholdak indítására.
Igaz, az indítások többsége azonban kereskedelmi célú. A cégek ugyan a rakétaindításokkal kapcsolatos közvetlen költségek megtérítése érdekében díjakat fizetnek az űrerőnek, melyek fedezik például az időjárás-előrejelző szolgáltatásokat, a repülőgépek és hajók lezárt területektől való távolmaradását biztosító felügyelet valamint a biztonsági szolgálat működését. A logisztikai háttér biztosítását azonban az űrerőknek eddig saját költségvetésből kellett fedeznie.
Ez hamarosan megváltozik, miután az amerikai Kongresszus 2023 decemberében egy olyan jogszabályt fogadott el, amely lehetővé teszi, hogy az űrerők, mint az indítóállásokat és az azt kiszolgáló létesítményeket üzemeltető szervezet, az infrastruktúra használatáért és rendelkezésre állásért is díjakat számítsanak fel a kereskedelmi szolgáltatóknak.
A törvény az ilyen közvetett díjakat az indító cégek által közvetlenül fizetett díjak 30 százalékára korlátozza és emellé évi 5 millió dolláros felső határt is megállapít. Panzenhagen tábornok kiemelte, a Kongresszussal és a kereskedelmi űrcégekkel együttműködve egy nagyon átlátható költségelszámolási rendszert alakítanak ki.
Egyes vélemények szerint ez lesz az űrkutatási ágazat új díjparadigmája, a „kikötői modell”. Az állam által meghatározott keretek között mozogva a civil űrcégek – hasonlóan egy hagyományos repülőtérhez – használatarányosan fizetnek az infrastruktúra és a szolgáltatások igénybevételéért. Igaz, jelenleg még nincs szó arról, hogy a Cape Canaveral és Vandenberg üzemeltetését egy külső, profitorientált szervezetnek adják át, mint ahogyan a polgári repülőtereknél már megszokott.
A két űrbázis területén újra kell aszfaltozni vagy ki kell szélesíteni az utakat. Az űrerőnek emellett fenn kell tartania és bővítenie kell a nitrogén, hélium és más hajtóanyagok a különböző indítóállásokhoz történő szállítására szolgáló létesítményeit is. Emellett szükség van a műholdak fogadását és indításra előkészítését végző, speciális épületek számának bővítésére is, melyek fogadóképessége egyelőre az egyik legérzékenyebb szűk keresztmetszetet jelentik.
