Bárkit kérdezünk, szinte biztosan rávágja: minden ember minden egyes ujjának bőrredőinek lenyomata egyfajta „személyes adata”, azaz csak rá jellemző, egyedi tulajdonsága. Egy MI-alapú kutatás szerint ez bizony nem biztos, hogy igaz is.
A Columbia Egyetem szakemberei maguk is meglepődtek azon, amit egy 60 ezer ujjlenyomatból álló adatbázis vizsgálatára kiképzett mesterségesintelligencia-eszköz közölt velük: egy-egy ujjlenyomatot akár több ujjhoz is képes volt társítani. Ráadásul előfordult az is, hogy ezek bizony külön személyekhez tartoztak.
A kutatók szerint a kifejlesztett technológia 75-90 százalékos pontossággal képes azonosítani, hogy a különböző ujjakról származó ujjlenyomatok egyetlen személytől származnak-e. Jelenleg azonban még nem pontosan értik, hogy az MI-alapú eszköz milyen azonosítási módszereket használ munka közben, ismerte el a tanulmányt felügyelő Hod Lipson professzor, a Columbia Egyetem robotikusa.
A kutatók úgy vélik, hogy a gép agy a hagyományos módszerektől eltérő módon elemezte az ujjlenyomatokat: az ujj közepén lévő barázdák irányultságára összpontosítva, nem pedig az egyes barázdák végződésére és elágazására, azaz a sajátossági pontokra (minutiae-re) koncentrálva.
„Egyértelműen látszik, hogy a rendszer nem a hagyományos, az igazságügyi szakértők által évtizedek óta használt markerekre alapozza a találatokat”, emelte ki Lipson professzor. „Úgy tűnik, hogy olyasmit használ, mint az ujj közepén lévő örvények görbülete és szöge.” Az új módszer miatt az eredményeket többször is ellenőrizték.
Mint Graham Williams, a Hull Egyetem igazságügyi tudományok tanszékének professzora hangsúlyozta: az egyedi ujjlenyomatok ötlete soha nem volt kőbe vésve. „Valójában nem tudjuk bizonyítani, hogy az ujjlenyomatok egyediek lennének. Csak annyit mondhatunk, hogy tudomásunk szerint még nem volt két ember, akinél ugyanazokat az ujjlenyomatokat mutatták volna ki.”
A Columbia Egyetem tanulmányának eredményei hatással lehetnek mind a biometrikus azonosító módszerekre vagy a bűnügyek felderítésében használt igazságügyi szakértői területre. ha az MI-alapú rendszer az „A” helyszínen talált, azonosítatlan hüvelykujjlenyomatot képes azonosítani és összekötni a „B” helyszínen talált mutatóujj lenyomatával, akkor a két esetet akár egy személyhez is lehetne kötni.
Igaz, azt a Columbia Egyetem csapata is hangsúlyozza, hogy ehhez még további kutatásokra van szükség, amelyekhez az eddiginél sokkal több lenyomatra lenne szükség. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a modell kifejlesztéséhez használt összes ujjlenyomat teljes és jó minőségű volt. A valódi bűncselekmények helyszínén viszont sokkal gyakoribb az elmosódott vagy töredék nyomat.
Mint Dr. Sarah Fieldhouse, a Staffordshire-i Egyetem bűnügyi tudományok tanszékének docense hangsúlyozta, hogy szerinte a tanulmánynak egyelőre nincs „jelentős hatása” a bűnügyek felderítésére. Véleménye szerint erősen kérdéses, hogy a mesterséges intelligencia által vizsgált jellemzők ugyanolyanok maradnak-e attól függően, hogy a bőr hogyan csavarodik, amikor érintkezik az felülettel. Továbbá kérdés az is, hogy egy életen át ugyanolyanok maradnak-e, mint a jelenleg figyelt, hagyományos jelölések.
A Columbia Egyetem tanulmánya szakértői bírálaton esett át, és hamarosan publikálják a Science Advances című folyóiratban.
