A hangképzés zavarában vagy a hangképző szervek betegségeiben szenvedők (például a gégerákosok) gyakran nehezen vagy egyáltalán nem tudnak beszélni. Ez hamarosan megváltozhat, az MI-nek köszönhetően.
Az UCLA mérnökeiből álló csapat feltalált egy új bioelektromos rendszert, amely képes érzékelni a mozgást az ember gégeizomzatában, és ezeket a jeleket hangos beszéddé alakítja gépi tanulási technológia segítségével, közel 95 százalékos pontossággal. Az érzékelő egy puha, vékony, rugalmas eszköz, mérete a fotó szerint mintegy 25 négyzetcentiméter. Az ádámcsutkát fedő bőrfelületre rögzíthető, hogy segítsen az említett kondíciókkal élő embereknek visszanyerni a hangjukat. A friss kutatás eredményeit a Nature Communications folyóiratban tették közzé.
A eszköz a csoport a fogyatékkal élők megsegítésére irányuló erőfeszítéseinek legújabb eredménye. Csapatával korábban kifejlesztettek már egy hordható kesztyűt is, ami valós időben képes lefordítani az amerikai jelnyelvet (ASL-t) angol beszédre, hogy segítse a jelelést nem ismerőkkel való kommunikációt.
Szinte ott sincs
Az új, apró, tapaszhoz hasonló eszköz két komponensből áll. Az egyik, egy saját energiaellátással rendelkező érzékelő, amely érzékeli és átalakítja az izommozgások által generált jeleket nagy pontosságú, elemezhető elektromos jelekké, ezeket az elektromos jeleket aztán a gépi tanulási algoritmus segítségével beszédinformációt hordozó jelekké alakítják. A másik egység szintetizálja a beszédet.
A tapasz két fő rétege egy biokompatibilis szilikonvegyületből (PDMS-ből) álló rugalmas réteg és egy mágneses indukciós réteg, amely réz indukciós tekercsekből áll. A két komponens között van még egy réteg, amely mikromágnesekkel kevert PDMS-t tartalmaz, mágneses teret képezve. A lágy, „magnetoelasztikus” érzékelő mechanizmus segítségével a készülék képes észlelni a mágneses mező változásait, amikor a tapasz alakja változik – jelen esetben a gégeizmok mozgásától. A magnetoelasztikus rétegekbe beágyazott indukciós tekercsek segítenek a nagy pontosságú elektromos jelek generálásában. A négyzet alakú eszköz körülbelül 7 grammot nyom, és mintegy 2 mm vastag.
A kétoldalas biokompatibilis ragasztószalaggal könnyen hozzátapadhat az egyén torkához a hangszálak helyéhez közel, és szükség esetén újra felhasználható.
A hangképzés zavarai sajnos minden korosztályban és demográfiai csoportban elterjedtek; kutatások kimutatták, hogy az emberek közel 30 százaléka tapasztal élete során legalább egyszer ilyen rendellenességet. A terápiás megközelítésekkel, például a sebészeti beavatkozásokkal és a hangterápiával a hangképzés 100 százalékos helyreállítása három hónaptól egy évig tartó időszakra is elhúzódhat, egyes invazív technikák esetén azonban jelentős időtartamú kötelező posztoperatív hangpihentetésre van szükség.
