2019 óta Vlagyimir Putyin mindent bedobott azért, hogy Oroszországot leválassza a globális internetről. Bemutatjuk az eddig vezető út mérföldköveit.
Ennek egyik legmarkánsabb bizonyítéka az ország szuverén internetes törvénye, amely – még novemberben lépett hatályba – felhatalmazza a tisztviselőket arra, hogy probléma nélkül blokkoljanak és tegyenek elérhetetlenné bizonyos weboldalakat, közösségi média felületeket. Ukrajna megtámadását követően a törvényt kiegészítették a Facebookra, Instagrammra és Twitterre vonatkozó tiltással is.
Azóta az orosz tisztviselők folyamatosan, szinte napról napra új intézkedéseket hoznak, amelyeknek egyetlen célja az internet totális ellenőrzése, az állami cenzúra és megfigyelés mértékének növelésével. A javaslatok Oroszországot szépen lassan a világháló legelszigeteltebb részévé teszik, korlátozva a határain belül élők jogait, fittyet hányva a nyílt internethasználat alapjogaira.
Az amerikai tech-vállalatok kivonulását vagy szándékos tiltását követően az ország saját alternatívákat hozott létre, amelyek például a Facebookot vagy épp az App Store-t hivatottak pótolni. Például júliusban a jogalkotók eddig egy olyan orosz alkalmazásbolt létrehozását javasolták, amelyet az új telefonokra feltelepíthetnek, mindemellett egy olyan törvényt is elfogadtak, amelyben korlátozzák a felhasználók adatainak kivitelét az országból. A Google-t például 374 millió dolláros bírsággal sújtották, mert nem tartotta be az adatvédelmi szabályokat, míg az Apple-t pedig azért, mert nem Oroszországban tárolta az orosz illetőségű adatokat. Az orosz parlament azt is megszavazta, hogy az emberek biometrikus adatait összegyűjtsék a bankoktól, majd azokat egyetlen nagy adatbázisba gyűjtsék.
A most megszavazott törvényt megelőző hónapban Oroszország megszigorította a „külföldi ügynökökre” vonatkozó törvényeit, és tovább szigorította a VPN-ek használatát, bejelentette a mobiltelefonok IMEI-kódjait összegyűjtő adatbázis létrehozását, felszólította a tisztviselőket, hogy ne használjanak külföldi videókonferencia-szoftvereket, például a Zoomot és azonnali üzenetküldő alkalmazásokat, és benyújtott egy törvénytervezetet, amely 2025-ig megakadályozza a külföldi szoftverek használatát az ország kritikus infrastruktúrájában.
Négy orosz internetes alapelv
Ezek az intézkedések durván korlátozzák az orosz emberek technológiai használatát, és tovább erősítik az állami kontrollt. Sztanyiszlav Sakirov, a Roszkomszvaboda orosz digitális jogvédő csoport társalapítója és a Privacy Accelerator technológiai fejlesztési szervezet alapítója szerint Oroszország 2012 óta hoz törvényeket az internet szabályozására és ellenőrzésére. Sakirov szerint négy alapelv létezik ezzel összefüggésben: először is Oroszország célja, hogy ellenőrzése alatt tartsa az internetes infrastruktúráját, beleértve a területén áthaladó internetkábelek tulajdonjogát. Másodszor, az ország „nyomást gyakorol” a weboldalakra és a technológiai óriásokra, a Yandexre és a Facebook-alternatív VKontakte-re, hogy cenzúrázzák a tartalmaikat. Harmadszor, a média visszaszorítása a független médiaszervezetek betiltása és a fent említett „külföldi ügynökökről” szóló törvény elfogadása által. Ezt végül az emberek véleményszabadságának tiltása és az öncenzúra elvárása követi az online térben.
RuStore, RuTube, Rossgram
A Top10 VPN elemzése szerint a háború február végi kitörése óta több mint 2384 oldalt blokkoltak Oroszországon belül. Ezek a független orosz hírportáloktól és ukrán doménektől kezdve a Big Tech és külföldi híroldalakig terjednek.
Ezzel párhuzamosan az elmúlt hónapokban például több orosz nyelvű alkalmazásbolt is megjelent, de sokukban csak kevés alkalmazás tölthető le. A The Moscow Times című független lap szerint az egyik vezető alkalmazásbolt, a RuStore kevesebb mint 1000 letölthető alkalmazással rendelkezik.
Más szuverén internetes erőfeszítések is kudarcot vallottak. A RuTube, a YouTube orosz megfelelője, nem tudott népszerűvé válni, annak ellenére sem, hogy a hatóságok szorgalmazták a használatát. Eközben a Rossgram, egy potenciális Instagram-alternatíva honlapja, amely még nem indult el, egy olyan üzenetet jelenít meg, amely szerint „fejlesztés alatt áll”, és arra figyelmeztet, hogy az emberek ne töltsék le az alkalmazás online talált változatait, mivel azok „csalóktól származnak”.
„Az országok egymástól tanulják el a különböző internetszabályozási gyakorlatokat”, mondja Sakirov. „Oroszország úgy döntött, hogy megcsinálja az internet kínai változatát, és most a posztszovjet térség más országai, Afrika vagy Latin-Amerika is követhetik ezt a példát.”
Azonban ahogy egyre több nemzet igyekszik szabályozni az internetet a nemzetbiztonságra hivatkozva, úgy kerül veszélybe maga az internet is. Amikor az „internet, mint közjó” helyett az „internet és az internet-hozzáférés mint nemzetbiztonsági kérdés” kerül szóba, a hangsúlyok megváltoznak, a szabad véleménynyilvánítás, és a tudáshoz való hozzáférés egyre inkább ellehetetlenül.
