Ahogy a Kreml egyre keményebben szigorítja az online tér orosz felhasználóinak virtuális életterét, úgy irányul egyre nagyobb figyelem a globális internetre és az internet szuverenitás kérdéskörére is. Nem véletlenül.
A szomszédos Ukrajna lerohanását követően az orosz internetezők szinte egyik napról a másikra kiszorultak az online térből, és megtapasztalták azt, amit a legtöbb külföldi szaklap csak „digitális vasfüggönynek” nevez. 2022. február vége óta ugyanis a legnagyobb közösségi média oldalak – a Facebook, a Twitter és Instagram – elérhetetlenné váltak. (Utóbbi 80 millió orosz felhasználót érint.)
Az orosz hatóságok letiltották a hozzáférést az összes jelentős nyugati híroldalhoz is, de adminisztratív és büntetőjogi felelősségre vonják azokat az internetfelhasználókat is, akik „dezinformációt” terjesztenek az orosz-ukrán háborúról, azaz nem az elvárt narratíva szerint formálnak véleményt a fegyveres összecsapásról.
A drákói szigor mögött az áll, hogy az orosz felhasználókat áttereljék a Kreml közvetlen irányítása alatt álló platformokra, teljes kontrollt nyerve az emberek által fogyasztott digitális tartalmak fölött.
Már a VPN se segít
A tiltásra válaszul sok orosz a háború első heteiben virtuális magánhálózatot (VPN-t) üzemelt be, hogy azon keresztül próbáljon meg hozzáférni a blokkolt oldalakhoz és szolgáltatásokhoz. Április végére a VPN-használat aránya a lakosság körében 23 százalékra emelkedett, az állami médiafelügyelet azonban nem volt rest, és a Roskomnadzor blokkolta a VPN -eket is, hogy megakadályozza az embereket a kormányzati cenzúra megkerülésében. Az elmúlt hónapban a VPN-ek ellehetetlenítésére szánt erőfeszítések tovább fokozódtak, így a digitális vasfüggöny lassan teljesen leereszkedik.
A szabad internet a regnáló hatalomra veszélyt jelent, Oroszország pedig idestova egy éve különböző módszerekkel igyekszik korlátozni és tiltani az internetes vélemény- és szólásszabadságot. A háborút követő példátlanul gyors és egyirányú nyugati fellépés – illetve a már korábban kialakított, szigorú állami felügyelet – gyakorlatilag térdre kényszerítette az orosz internetet, és elzárta a felhasználókat a valós információk megszerzésének lehetőségétől is. A VPN-szolgáltatók mellett több külföldi DNS-szolgáltatót is blokkoltak az országban.
Amikor egy félrenyomott lájk börtönbe juttat
Moszkva már a háborút megelőzően is szorosan tartotta a gyeplőt, az ország például az adatlokalizációs törvény keretein belül megkövetelte a külföldi technológiai cégektől, hogy az orosz állampolgárok adatait az országon belüli szervereken tárolják, hogy azok bármikor könnyen hozzáférhetők legyenek a hatóságok számára.
A terrorizmus elleni küzdelem ürügyén egy másik törvény arra kötelezte a távközlési és internetes vállalatokat, hogy a felhasználók beszélgetéseit hat hónapig, metaadataikat pedig három évig megőrizzék, és ha szükséges, bírósági végzés nélkül átadják azokat a hatóságoknak. A Kreml ezeket a törvénybe foglalt jogszabályokat arra használta, hogy internetfelhasználók ezrei ellen indítson büntetőeljárást, és több százakat börtönözzön be a kormányt kritizáló közösségimédia-tartalmak „lájkolása” és megosztása miatt. De ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen a 2019 áprilisában az úgynevezett szuverén internettörvénnyel az oroszok újabb szintre emelték a digitális szuverenitásra irányuló törekvéseiket, aminek végcélja a globális internetről való lecsatlakozás.
Annak ellenére, hogy elvileg mindez már 2022-ben kivitelezhető lett volna, az orosz-ukrán háború kirobbanásakor az ukrán fél felszólítása ellenére az agresszor mégsem szánta rá magát erre a lépésre. Ugyanakkor a háború teljesen aláásta a globális internet integritását, mind Oroszország, mind a nyugati technológiai vállalatok lépései miatt.
A hálózatok közötti interoperabilitás – az internet alapelve – egyre kevésbé valósul meg. Oroszország jelenlegi politikai motivációja pedig azzal fenyeget, hogy az internetet egyre inkább széttöredezik. Ennek gyakorlati kivitelezése Oroszországban és Kínában is jó ideje zajlik, az egyre inkább erősödő szélsőséges hangok, politikai motivációk erősödése pedig aggodalomra adhat okot. Hiszen így is a világ polgárai egyre inkább saját véleménybuborékjukban, egymástól elszigetelve élnek: ha a „digitális vasfüggöny” egyre több országban leereszkedik, sötétben fogunk tapogatózni.
