A mesterséges intelligencia (MI) nem a tudás árát nullázza, hanem szabályszegésre és törvénytelenségre nevel, olyan eszközöket és ellopott kreatív adatbázisokat adva a bűnözők kezébe, melyek megszerzéséhez eddig évtizedes tanulás kellett.
Sam Altman szereti azt állítani, hogy az OpenAI – és a vállalaton keresztül a generatív mesterséges intelligencia (GenMI) igazából arról szól, hogyan csökkenthetjük vagy egyenesen nullázhatjuk az intelligencia megszerzésének költségeit. Azt szeretné – állítja – ha bárki, bárhol hozzáférhetne az emberiség évezredek alatt felhalmozott tudásanyagához, és szerinte az OpenAI terméke nem a ChatGPT, hanem a „varázslatos intelligencia az égen” – írta Alberto Romero MI-szakértő.
Az ábrándok tükre: a keserű valóság
Ezek után kissé ironikusnak tűnhet, hogy a felhasználók az OpenAI és más vállalatok – például a Google vagy a Meta – által épített fantasztikus MI-eszközöket olyan dolgokra használják, amelyek aligha minősülnek okosnak: spamfarmok létrehozására, meglévő oldalak elárasztására hamis hirdetésekkel, vagy a meghamisításukra az MI által generált szeméttel, csalásra a házi feladatok elkészítése során, és persze nem létező személyek létrehozására vagy fake pornó generálására valódi emberek arcával.
Az információk eltorzítása a terjesztési csatornák feletti ellenőrzés megszerzése érdekében még soha nem volt ennyire olcsó. Mára már lehetséges a „mélyhamisított”, deepfake média személyre szabott alkalmazása, méretezhetően, hatékonyan. Az írásbeli vizsgák letétele, még az elit egyetemeken is, triviálisnak tűnhet a GPT-4 segítségével. Egy nem kedvelt ismerős vagy egy híresség nyilvános imázsának megtámadása, néhány kattintással már az informatikai tudás híján lévő, a bűnözés piramisának alagsorában tevékenykedők számára is elérhető. A politikusok hírneve és a politikai rendszerek azon képessége, hogy kezeljék a dezinformációs kihívásokat, keményen próbára lesz téve, bármely ország közelgő választásán.
Persze nem mindenki bűnöző, vannak, akik új dolgokat tanulnak, új módokon tanítanak, új eszközöket építenek, új művészeti stílusokat és technikákat hoznak létre, és új termelékenységnövelő gyakorlatokat fedeznek fel a munkájukban. De sajnos egyre gyakoribb felhasználási mód – bizonyos szakértők szerint a leggyakoribb – a spammelés, a csalás és a hamisítás.
Szerintük ennek eredménye az is, hogy a mesterséges intelligencia nem az intelligencia megszerzési költségét csökkenti nullára, hanem annak költségét, áthágjuk az amúgy jól kondicionált közösségi és társadalmi létezés közmegegyezéssel elfogadott szabályait – rövidebben: hogy a bűn útjára lépjünk. A generatív MI az első olyan technológia, melyet elsősorban CaaS-re (Crime as a Service), azaz bűnelkövetési szolgáltatásra használnak.
A meg nem érdemelt ajándék
Alberto Romero októberben publikált egy esszét az elitizmus ellen, az „alkotói szabadság demokratizálásának” védelmében, ünnepelve, hogy a mesterséges intelligencia révén mindenki hozzáférhet a jó írás csodáihoz. Az, hogy az embereknek megadunk minden eszközt, hogy megírhassák „álmaik könyvét”, ahogy Elizabeth Ann West mondja, olyan őszintén nemes törekvés, hogy elképzelni se lehet, hogyan állhatna bárki is ellent.
Romero ugyanakkor a saját opponense is egyben, mikor úgy vélekedik: „Ki merem jelenteni, hogy nem erre vagyunk teremtve. „Aki igazán, mélyen akarja az alkotói szabadságot megélni, annak tennie kell érte, nem kifogásokat keresni. Nem hagyhatja, hogy bármilyen akadály az útjába álljon. Azok, akik meg akarják írni álmaik könyvét, mindent megtesznek azért, hogy sikerüljön.”
Azok ugyanakkor, akik úgy kapják meg az alkotói szabadság ajándékát, hogy nem is kérték azt, és nem hajlandók harcolni érte, más, sokkal kevésbé dicséretes célokra fogják felhasználni a kapott lehetőséget.
Még ha az MI-írást segítő eszközöket etikusan hoznák is létre, és a felhasználók egy parancs (prompt) nyomán egy egész regényt kapnának vissza, a legtöbben nem valószínű, hogy használnák ezt a szupererőt álmaik könyvének megírására. A többség arra használná, hogy gyorsan pénzt keressen, vagy minimalizálja a munkájához szükséges erőfeszítéseket.
Az alkotói szabadság demokratizálása tiszteletre méltó cél. Nyilván sokan vannak olyanok is, akik tiszteletben tartják mások munkáját, akiknek fontos a demokrácia, a kreativitás és a szabadság, akik maguk akarják fejleszteni a készségeiket és hajlandók küzdeni is értük. Úgy tűnik azonban, hogy a generatív mesterséges intelligencia ajándékának éppen azok a legfőbb haszonélvezői, akik az ajándékot kicsit sem tisztelik.
És ez is csak ismét CaaS (crime as a service), hiszen kijelentheti bár az USA szerzői jogvédő hivatala, hogy az amerikai nemzetgazdasági érdekek és a befektetett horribilis tőke miatt nem kötelezhetők az MI-rendszereiket dark weben „talált” adatbázisokon felhizlaló, írók komplett életművét lenyúló vállalatok a jogdíjfizetésre, de ha ezt keresztülviszik, nemcsak az alkotóművészet világa állhat a feje tetejére, de a szabadalmi jogvédelem és az ipari szabadalmak is célkeresztbe kerülhetnek, ami már két-három nagyságrenddel jobban fájna a Wall Streeten is.
Ajándék az arra érdemteleneknek
Vajon életszerű elképzelés, hogy az alkotóművészeknek (például az íróknak, tehát azok, akik ebből élnek) az új paradigma szántotta grandkanyonban is követniük kellene az eszményeiket egy olyan világban, ami messze nem ideális, és tele van olyan emberekkel, akik nem tisztelik sem őket, sem a munkájukat?
Esetleg nekik is alkalmazkodni kellene az új technológiához, és meg kellene tanulniuk ötvözni kreativitásukat a szerzői jogot az MI-megabefektetések okán lábbal tipró jogalkalmazó hivatalok mentegetőzése nyomán frissen sarjadt etikátlansággal és erkölcstelenséggel?
Vajon meddig erodálhatók a kreatív mesterségek és az azokba beleölt erőfeszítés és munka, csak hogy meg nem érdemelt ajándékot adjunk azoknak, akik nem hajlandók elismerni az óriásokat, akiknek a vállán állnak? Ha többé már nem jelentenek majd egzisztenciát és elismerést a kreatív szakmák, akkor menthetetlenül eljön majd a pillanat, amikor már több évtizede nem írt, festett, rajzolt senki semmit a gépeken kívül.
Vajon az önmaga látványosan torzuló hallucinációit újraokádó és újrafaló MI „outputja” biztosan kielégíti majd jobbhoz szokott ízlésünket? Vagy hozzá igénytelenedünk a szépevő, torzhányó szörnyeteghez?
A majom, aki megértette a világegyetemet
Az ember intelligens lény, aki képes a természet törvényeit saját akarata szerint meghajlítani, és az energiát átalakítani annak érdekében, hogy képletesen és szó szerint is keresztülverekedje magát a végtelen univerzumon. Bonyolultnak hisszük magunkat, pedig valójában egyszerűek vagyunk. Mi vagyunk a majmok, akik megértették a világegyetemet. Karjainkat folyamatosan a magasba nyújtjuk, egyre messzebbre nyúlunk, de lábunk nem hagyja el a földet, ösztönéletünk vasgolyói tompán összekonganak ha túl magasra ugrunk. Mégis, szembenézve mindeme tehertétellel, alkotunk, és bízva bízunk. Csak el ne feledjük, hogy az előbbihez a gép csak inspirációt adhat, helyettünk el nem végezheti.
(Cikk forrása, képek: DALL-E 3 – Justin Viktor)
