Az Europol a törvényhozók segítségét kérik, hogy ne engedélyezzenek egy olyan adatvédelmi technológiát (PET-et), amely szerintük akadályozza a bűnügyi nyomozást – és ezúttal nem a végponttól végpontig terjedő titkosításról van szó, legalább is nem egészen.
Az Europol állásfoglalást tett közzé, amelyben rávilágít az SMS hazairányítással kapcsolatos aggályaira – azzal a technológiával, amely lehetővé teszi a távközlési szolgáltatók számára, hogy szolgáltatásaikat továbbra is kínálják, amikor az ügyfelek egy másik országba látogatnak. A legtöbb modern mobiltelefon-felhasználó olyan hálózathoz van kötve, amely több (sok) országban rendelkezik roaming-megállapodásokkal.
Bár ez általában meglehetősen zökkenőmentes szolgáltatást nyújt a legtöbb barangoló számára, az Europol most azt mondja, hogy valamit tenni kell a PET-ek ellen, amelyek gyakran engedélyezve vannak ezekben az otthoni útválasztási beállításokban. A zsaruk szerint rámutattak arra, hogy roamingoláskor egy bűnügy gyanúsítottja, aki egy másik országból származó SIM-kártyát használ, az összes mobilkommunikációját az otthoni hálózatán keresztül dolgozza fel.
Ha egy bűncselekményt például egy németországi brit követ el, akkor a német rendőrség nem tudna kérvényt kiállítani a titkosítatlan adatokra, mint egy hazai szolgáltató, például a Deutsche Telekom esetében.
A titkosítás a probléma
Az otthoni útválasztás konkrét része az a szolgáltatási szintű titkosítás, amelyet a hálózatüzemeltető az engedélyezésekor használ. A bűnüldöző szervek láthatják, hogy egy gyanúsított egy olyan eszközről kommunikál, amely bizonyítékot szolgáltathat egy bűncselekmény elkövetésére, de mint mindig, a titkosítás meggátolja őket abban, hogy használható módon hozzáférjenek.
Az Europol szerint:
„Szolgáltatási szintű titkosítás esetén az előfizetői (felhasználói) berendezés munkamenetalapú titkosítási kulcsokat cserél a szolgáltatóval az otthoni hálózatban. Ha a PET engedélyezve van, a látogató hálózat már nem fér hozzá az otthoni hálózat által használt kulcsokhoz, és így a tisztán tárolt adatokat nem lehet visszakeresni.”
A hazai útválasztás zsarolóblokkolója alól kivételt képez az az eset, amikor a hazai szolgáltatónak olyan együttműködési megállapodása van egy másik ország hálózati szolgáltatójával, amely tiltja a PET engedélyezését a hazai útválasztásban. Ha nincs ilyen együttműködési megállapodás, akkor a bűnüldöző szervek számára az egyetlen alternatíva az európai nyomozási határozat (EIO) kiadása, de ezekre a válaszok akár 120 napot is igénybe vehetnek, ami nem ideális, ha egy olyan drogdílert akarnak elkapni, aki csak egy hétvégére tartózkodik az országban.
„A fent leírt helyzetre sürgősen megoldást kell találni. A hazai útvonaltervezés keretében meg kell tartani a hatóságok jelenlegi nyomozati jogkörét, és olyan megoldást kell találni, amely lehetővé teszi a gyanúsítottak jogszerű elfogását a területükön belül”,
olvasható az Europol dokumentumában.
„Emellett egy optimális megoldásnak nem szabad aránytalanul akadályoznia a biztonságos kommunikációt, biztosítania kell a bűnügyi nyomozás titkosságát, és végső soron lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy a nyomozási hatáskörök gyakorlására vonatkozó törvényes joghatósági előjogukat gyakorolhassák. A jövőben az új technológiák tervezése és bevezetése során olyan módon kell eljárni, amely biztosítja a nyomozóhatóságok számára a kötelezettségeik teljesítéséhez szükséges adatokhoz való jogszerű hozzáférést.”
Következő lépések
Két lehetséges megoldást javasoltak, de a dokumentum megfogalmazása egyértelműen a PET-ek (szolgáltatási szintű titkosítás) jogi tiltását részesítette előnyben a hazai útvonalvezetésnél, szemben azzal, hogy lehetővé tegye, hogy egy uniós tagállam kérhesse a kommunikációt egy másik országból.
Az első, látszólag előnyben részesített lehetőség eltávolítaná a hazai útválasztás során bevezetett további titkosítási réteget, és egyszerűen megtartaná ugyanazt a szintű kommunikációs titkosítást, amelyet a gyanúsított a saját országában élvezne.
„Ez a megoldás technikailag könnyen megvalósítható. Fenntartja a jelenlegi biztonsági szintet, beleértve a magánélet védelmét is, a barangolókat és a helyi felhasználókat egyaránt szolgálja. A távközlési piacot felügyelő nemzeti hatóságok érvényre juttathatnak egy olyan uniós rendeletet, amely előírja a hálózat ilyen módon történő kialakítását”,
közölte az Europol.
A második javaslattal kapcsolatban számos hátrányt emeltek ki. Az Europol szerint az, hogy egy másik EU-tagállam tudjon arról, hogy egy gyanús személy a határain belül járkál, nem mindig lehet kívánatos a működés szempontjából. Arra is figyelmeztetett, hogy nincs kialakult módszer a bűnüldöző hatóságok által kért adatok megosztására és értelmezésére. Habár létezik egy, amelyet az EIO-k számára fejlesztettek ki, de a zsaruk attól tartanak, hogy ez olyan forgatókönyvekhez vezethet, amikor a bűnüldözési erőfeszítések külföldi szolgáltatóktól függenek, ami nem ideális.
„Az állásfoglalással az Europol vitát kíván nyitni erről a technikai kérdésről, amely jelenleg súlyosan hátráltatja a bűnüldöző szervek képességét a kulcsfontosságú bizonyítékokhoz való hozzáférésben. Olyan megoldást kell találni, amely lehetővé teszi egy ország hatóságai számára, hogy jogszerűen lehallgathassák egy gyanúsított kommunikációját a területükön, ugyanakkor nem akadályozza aránytalanul a biztonságos kommunikációt. A dokumentum kulcsfontosságú elemeket kínál, amelyeket a társadalmi válasz részeként figyelembe kell venni, és amelyek operatív, technikai, adatvédelmi és szakpolitikai szempontokat vizsgálnak”,
áll a közleményben.
(forrás)
