Vezércikk

03_12_7_UberVTaxi1.jpg
Forrás: ITB

Mindenkinek megvan a maga mumusa

A történet még korántsem ért véget, még csak megjósolni sem tudom, vajon éppen milyen stációnál tart. S mivel a taxisok kontra Uber „háború” az orrunk előtt, konkrétan az ablakunk alatt zajlott, primer élményekkel gazdagodtunk. Döbbenetes volt látni egy új technológia térhódításával kapcsolatos zsigeri ellenállást. Azt, ahogy az Uber valósággal a taxisok mumusává vált.

Pedig maguk a taxisok is voltak már mumus szerepben. Jó egy évszázaddal ezelőtt, 1906-ban a bérkocsisok próbálták meggyőzni a budapesti polgármestert, hogy az autótaxik bevezetése a fővárosiakra milyen veszélyt jelent majd. Erre mondják, hogy bumeráng effektus!

Én inkább az ICT nyelvén fogalmaznék: diszruptív változás történt a technológiában. Aminek azért nem feltétlenül kellene ilyen durva következményekkel járnia. Mert akár békés egymás mellett élés is jellemezhetné az így kialakult helyzetet. Jó egy hónapja New Yorkban jártam, ahol szinte sárgállanak az utcák a taxisoktól. Ugyanakkor az uberesek is dolgoztak, ablakukban a nagy „U” betű jelezte hovatartozásukat, s szorgosan vették fel, tették ki az utasokat. S hogy teljes legyen a kép, még a riksásoknak is jutott fuvar bőven...

Nem egy példát láttam arra, hogyan alakít át teljes iparágakat egy új technológia megjelenése. Most épp a taxis társaságok (nem is feltétlenül a taxisok) állnak üzleti modellváltás előtt. Az utaztatás-szervezés eddigi gyakorlatába belegázoló Uber adja fel nekik a leckét. Meg a hasonló ICT alapokon működő más cégek szorongatják meg őket. És ezek mind külföldiek! Nem is értem, hogyhogy nem lépett elő még Uber-riválisként egyetlen magyar fejlesztő csapat sem?! Pedig, kedves taxis társaságok, az egy jól bevált recept, amikor az ember a saját „konkurenciáját” teremti meg!

Persze értem én, hogy paradigmaváltáskor nem triviális megtalálni az embernek a maga útját, kialakítani a megváltozott technológiai, gazdasági, politikai stb. környezetben az új üzleti modelljét, amelyet nagy valószínűséggel majd sikerrel tud működtetni.

Emlékszem, az ITB első koncepcionális konferenciájára, a „Confession on the Dance Floor” nevű rendezvényünkre. Na, ez a koncepció először meghökkentette az ICT-vezetőket, aztán, amikor mindenkiben tudatosult, hogy a pop nagyasszonyával, Madonnával a paradigmaváltást hivatott prezentálni – a CD-eladásoktól a koncertezés irányába elmozdulni, és két turné alatt közel 700 millió dollárt összegereblyézni –, akkor már mindenki imádta az analógiát. Azóta is emlegetik…

Én is tudnék mesélni arról, hogyan rondított bele az online világ a print médiapiacba. Aztán valahogy mégiscsak mindenki „kiszenvedte” magából a megoldást a print–online együttélésre. Aztán meg jött a social media, ami, ha lehet, még nagyobb káoszt idézett elő, még a tisztán online orgánumok életében is. Megint rendezni kellett a sorainkat, s immár print–online–social média-triumvirátusból kell(ett) kihozni a legtöbbet. Mondjuk, egy olyan volumenű elérést, amilyet printből nem igazán lehetne költséghatékonyan produkálni…Vagyis nemcsak rendezni kell a sorainkat, hanem a magunk hasznára is fordítani mindazt az előnyt, amelyet az új technológia megjelenése lehetővé tesz. Persze, ehhez olyan stratégia kell, amelynek mentén győztesen jöhetünk ki akár egy diszruptív változásból is.