Kevés forróbb téma van pillanatnyilag az ICT-piacon, mint a cégek külpiacra jutása. Ami egy ennyire pindurka országban, mint Magyarország, abszolút kulcsfontosságú, mondhatni nemzetgazdasági érdek.
Nem egy ügyféltalálkozóról visszajövet arról számol be a sales, hogy bizony a meglátogatott cég külpiaci terjeszkedésben gondolkodik. Ilyenkor aztán az egyik szemem sír, a másik meg igencsak mosolyog. A „sírdogálás” oka leginkább az, hogy a nagy globalizálódási törekvéseik közepette a cégek nem egyszer arra a konklúzióra jutnak, hogy a hazai piac nékik már nem is annyira fontos, ha már egyszer arccal a külföld felé fordultak. Amihez azért médiaszakmai oldalról annyit hozzáfűznék, hogyha a külföldi piacokon jól akarnak teljesíteni, ahhoz stabilan meg kell tartaniuk a jó szakembereiket.
Na tessék, itt a másik forró téma! Illetve a külföldi piacra lépés gyakran egyfajta bővülést is jelent, vagyis esetleg nagy számban kell szakembereket felvenniük. Ahhoz pedig, hogy a friss, képzett agyak akarjanak annál az ominózus cégnél dolgozni, ahhoz a cégnek karakteresen látszódnia kell a magyar piacon. Ami pedig legalább ennyire hot topic a média számára.
Ez pedig a mosolygós szem. Például, amikor azt olvasom, hogy a magyar export 15-20 százalékát a hazai ICT-szektor adja, s piaci elemzők szerint még további sok százmilliárd forintos potenciál van ezekben a KKV-kban.
Elgondolkodom azon, hogy miképp is fog ez a nagy durranás megvalósulni. Mert az látszik, hogy óriási a tanácstalanság: hogyan is kezdjenek hozzá, hogyan vigyék azt végig? Látom, hallom, hogy szájról szájra terjednek azoknak a lobbistáknak a nevei, akikkel érdemben garantált a siker. De legalább ilyen izgalmas az, hogy milyen mértékű, típusú állami segítségre támaszkodhatnak a cégek. S mielőtt bárki azt gondolná, hogy akár egyik, akár másik „szekértábor” mellett teszem le a voksom, én a kétféle segítségnyújtás integrációját látom az eredménnyel járható útnak.
Emlékszem arra a beszélgetésre, ami egy az ICT-világban mind politikai, mind üzleti területen dolgozó sikeres úriember és köztem zajlott pár évvel ezelőtt. Kertelés nélkül nekem szegezte a kérdést: nem gondolkoztam-e abban, hogy kivigyük az ITBUSINESS-t nemzetközi színtérre? Aztán tömören, logikusan kifejtette azt is, hogy miért tartja az ITBUSINESS-nél ezt a lépést a természetes evolúció részének. A külpiacra lépéshez szükséges nem kevés tőke előteremtéséhez is felajánlotta a segítségét, no meg a külföldi kapcsolati hálóját. Tudom, hogy igazat beszélt.
Akkor még nem álltam készen egy ilyen lépés megtételére, de a ma már üzletemberként tevékenykedő úriember minden mondata, érvelése beégett az agyamba, és az ITB fejlesztésének, fejlődésének egy-egy fázisánál egyre többször eszembe jutnak.
Ilyenkor magamnak is azt mondogatom, amit a hazai ICT-területen tevékenykedő KKV-knak is tiszta szívből javaslunk, hogy „merjenek nagyok lenni”! Ne csak Magyarországban gondolkodjanak, hanem bátran lépjenek ki a nemzetközi színtérre.
